Hadiárvasors újratöltve

Gyönyörű tördelőszerkesztés, tartalmas belső, értékes képanyag jellemzi a Hadiárvasors című könyv második, bővített kiadását, amely Iochom István és Kiss Erika tollából látott ismét napvilágot. Az interjúkötet jellegű kiadvány „főszereplőiből” sajnos már sokan nincsenek közöttünk, hiszen az első kiadás 2018-ban jelent meg.

A kiadvány pár tucat oldallal gazdagodott. Iochom István kollégánk elmesélte, arra törekedett, hogy a hadiárvákkal kapcsolatos minden elérhető képanyagot összegyűjtsön – ebben nagy segítségére voltak egyrészt a megszólalók, azok családjai vagy a gelencei Kelemen Botond. Nem kis munkáról van szó, hiszen Kézdi- és Orbaiszék minden ismert vagy nyilvántartásba vett hadiárváját felkereste. Persze a kiadvány nem készülhetett a teljesség igényével, hiszen az érintettek közül sokan elhunytak, vagy épp nem ismertek.

Az előszót a megjelenést támogató Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, Lukács Bence Ákos jegyzi. „Tudomásunk szerint Erdélyben még nem jelent meg hasonló témájú könyv. A visszaemlékezések összegyűjtése 2018 áprilisában Gelencén kezdődött el, majd sorra következett még tizenkilenc kézdi-orbaiszéki település – Kézdivásárhely, Kézdialbis, Csernáton, Kézdimartonfalva, Esztelnek, Ozsdola, Kézdiszentlélek, Ikafalva, Kézdikővár, Kovászna, Imecsfalva, Székelytamásfalva, Székelypetőfalva, Torja, Bereck, Lemhény, Kézdialmás, Kézdiszentkereszt és Nyujtód –, ahol hadiárvák élnek. A kötetben ötven hadiárvát szólaltattunk meg… Sajnos már egyetlen hadiözvegyet sem sikerült felkutatni” – fogalmaznak a szerzők a bevezetőben.