Évértékelő Manóval

Legutóbb a sepsiszentgyörgyi városnapok forgatagában beszélgettünk a már számos tehetségkutató versenyen bizonyító Ráduly Botond Manó énekessel: akkor a The Sound of Freedom című videoklip bemutatójára készült új zenekarával, zúzós koncerttel színesítve a premiert. A napokban az idei év megvalósításairól faggattuk az azóta tanárként is ténykedő énekest, zenekarvezetőt.

– Milyen újdonságok történtek a videoklip-bemutató óta?

– Azóta is nagy erőkkel dolgozunk a saját dalokon: jómagam és Petri Gergő gitáros írjuk, készítjük elő a számok szerkezetét, aztán a próbákon a banda többi tagja hozza a saját hangszeréhez köthető ötleteket. Jövőre is ugyanazok a tervek, hogy új dalokkal jelentkezzünk, ezeket pedig minél több koncerten bemutathassuk. Nem szeretném időhöz kötni az album megjelenését, hagyom, hogy minden magától történjen.

– Érdemes albumot kiadni manapság?

– Mindenki látja, hogy sok értelme nincs a klasszikus értelemben vett lemezkiadásnak, hiszen már rég nem azt a világot éljük, amikor az emberek CD-ket vásároltak. Mostanság inkább letöltik az internetről a muzsikát. Mi nem kerestünk olyan lehetőségeket, hogy a letöltések révén szerezzünk pénzt, inkább a népszerűsítésre fektetünk hangsúlyt, a koncertekre.

– Elégedett-e az idei kon­certekkel, ezek mennyiségével, minőségével?

– Úgy vélem, a következő esztendő mindenképpen hatékonyabb lesz. Idén egy picit elrontottuk, mivel későre lettünk kész a videoklippel. Májusban már hiába küldesz ajánlatot fesztiválokra, így sok rendezvényről lecsúsztunk. Ez 2019-ben másképp lesz.

– A zenekar továbbra is változatlan összetételű? Jó az együttműködés?

– Persze, mi több, fiatalkori élmények köszönnek vissza ezzel a csapattal: emlékszem, még líceumba jártam, amikor megtudtam, hogy Oláh-Badi Alpár basszusgitározik, és már akkor arról álmodoztam, hogy kellene egy olyan zenekart alapítsak, ahol Gergő gitározik és Alpár bőgőzik. És íme, most így alakult. Ez egy jó csapat!

– Legutóbbi beszélgetésünk óta pedagógusi pályára lépett.

– A sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában oktatok. Érdekes módon az iskolában számos inspiráció ér, több dalötlet születik olyankor, amikor az ember nem is számítana rá. Nagy öröm számomra a tanítás, igyekszem átadni azt a tudást, amit megszereztem az évek során.

– Ajánlja-e a fiataloknak a tehetségkutatókat?

– A pozitív tapasztalatok mellett a negatívumokat is elmesélem, de csak azokkal beszélgetek ilyen témáról, akik valóban érdeklődnek a tehetségkutatók felől. A történeteimből, tapasztalataimból csak tanulni tudnak. Ez egy olyan téma, amit nem kell erőltetni: csupán, ha valóban szükségét érzed, akkor kell megtapasztalnod ezt a világot.

– A diákok biztosan felismerik a tehetségkutatókból. Hogyan kezeli ezt a népszerűséget?

– Van olyan is, aki soha nem látott a tévében, és van olyan is, aki már az óra legelején közös fotót akar. Közömbösen kezelem, és ezt a fiatalok is érzik, belátják, minek, mikor és hol van a helye. Alapvetően konfliktuskerülő ember vagyok, és mindig az a fő célom, hogy senkit ne bántsak meg, de amikor látom, hogy egy fiatalnak nincs énekesi adottsága, tehetsége, akkor – ha finomkodva is, de – elmondom, hogy potyára nem érdemes fizetnie az órákat. Ez így tisztességes.