Az égiek felé fordulva…

Vagyunk még, akik emlékszünk: ötven–hatvan évvel ezelőtt a hétfői napok az iskolában számonkéréssel kezdődtek. Kik és miért vettek részt a vasárnapi szentmisén? Nehéz dolguk volt akkor az ateista propagandát meggyőződésből vagy csak tessék-lássék módon folytató tanítóinknak, tanárainknak, mert bizony az ilyen „feleltetésekkor” a tanulók nagy része kézfelemeléssel vagy felállással jelezte, hogy templomban volt az előző napon.

Tömeges méretű volt tehát a templomba járás, kiváltképpen itt, a Szentföldnek nevezett kistérségünkben, így pedig még megszégyeníteni sem sikerülhetett azokat a tanulókat, akik vasárnaponként az Isten házát látogatták…

Persze lehetett korlátozni az egyházi szertartásokat, így a hívők tömegeit megmozgató zarándoklatokat és szabadtéri búcsús szentmiséket törvény tiltotta, és a hatóságok ennek megfelelően léptek fel minden alkalommal. A Szent István-napi perkői búcsú is mintegy két évtizedig szünetelni kényszerült, csak az 1960-as évek végén, a nagypolitikában bekövetkezett bizonyosfajta „olvadás” nyomán, illetve Farkas Antal kézdiszentléleki plébánosnak köszönhetően kezdték újból megtartani Felső-Háromszék szent hegyén. A hívők részvétele biztosított volt, hiszen a szülők és nagyszülők nemzedéke még emlékezett például a két világháború közötti perkői búcsúk felemelő hangulatára, amely akkor lelki és szellemi „ajándokul” szolgált az itteni kisebbségi magyarság számára.

Családi gyűjteményekben találni még régi fényképeket, mondjuk az 1930-as évekből, amelyek az ünneplőbe öltözött kiskászoni, kézdiszentléleki, valamint a szomszédos falvakból összegyűlt híveket s a zöld ágakkal és virágokkal díszített kápolnát örökítették meg, vagy olyanokat, amelyek az istentelen időkben készültek (a mellékelt fotó 1964-ben), s a kopár hegytető és mindössze néhány nosztalgiázó idős ember látható a dísztelen kápolna tövében.

A mai nyilvános és szabadon tartható Szent István-napi búcsún, lelket sorvasztó, több hónapos bezártság után különösen fontos együtt lenni és az égiek felé fordulva imádkozni és ünnepelni…