Mély szakadék választja el az erdélyi ifjúság tettvágyát a megvalósítástól

Az erdélyi magyar fiatalok gondjairól, munkaerőpiaci helyzetéről, társadalommal kapcsolatos viszonyáról és egyéb, az ifjúság életére kiterjedő problémákról tartott kerekasztal-beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium Sepsiszentgyörgyön. A vitaest apropójaként szolgáló kutatásból kiderült: az anyagi nehézségek és elszegényedés képezik a legégetőbb problémát, de a bizonytalanság, céltalanság és a munkanélküliség is egyaránt nyomasztja a rendszerváltás után születetteket.

Az erdélyi magyar fiatalok gondjairól, munkaerőpiaci helyzetéről, társadalommal kapcsolatos viszonyáról és egyéb, az ifjúság életére kiterjedő problémákról tartott kerekasztal-beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium Sepsiszentgyörgyön. A vitaest apropójaként szolgáló kutatásból kiderült: az anyagi nehézségek és elszegényedés képezik a legégetőbb problémát, de a bizonytalanság, céltalanság és a munkanélküliség is egyaránt nyomasztja a rendszerváltás után születetteket.

A december 8-ai rendezvény vitaindító előadásában Sullivan Ferenc, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója ismertette a koronavírus-járvány második hullámának idején végzett rétegzett mintájú reprezentatív közvélemény-kutatás eredményeit. A Veres Valér és Vita Emese szociológusok szerkesztésében nemrég megjelent Változó ifjúság a Kárpát-medence országaiban – Szociológiai tanulmányok a magyar fiatalok két évtizedéről című tanulmánykötet is ezen felmérés eredményein alapszik. A kutatásban 15 és 29 év közötti fiatalok vettek részt Erdélyből, Magyarországról, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból. A kutatás és a kötet apropóján Zsigmond József, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet igazgatója, Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Székely Balázs, az Országos Magyar Diákszövetség alelnöke, és Sullivan Ferenc vitatott meg néhány felmerülő aktuális problémakört.

Pozitívan állnak az anyagiakhoz, mégis az elszegényedéstől félnek

A megkérdezett kétezer erdélyi fiatal 70 százaléka közös kasszán él a szülőkkel, de pozitívan élik meg az anyagi helyzetüket. Több mint felük állítja, hogy beosztással jól kijönnek a pénzből, és a megkérdezettek csupán egy százaléka vallotta azt, hogy nélkülözés között él. Tanulási hajlandóságuk viszonylag magas, a mintában szereplő fiatalok majdnem fele tanul, négytizedük dolgozik, 8 százalékuk egyiket sem végzi, valamint további két százalék nem válaszolt. Tízből hat fiatal optimista az elhelyezkedését illetően, ugyanakkor 40 százalékukat érintette már a munkanélküliség függetlenül attól, hogy regisztráltak voltak-e vagy sem, de csupán egytizedük aktív munkakereső.

Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere szerint a munkahelyteremtést illetően önkormányzati szinten vállalkozás-stimuláló programok létrehozásával tudnak segíteni a fiataloknak, a vállalkozói kedv azonban alacsony. „Azt tapasztalom, hogy a 25-30 éves korosztály a biztosnak hitt állami szféra felé kacsingat, ehhez azonban nagyon sok év tapasztalat szükséges, de nem tudnak szerezni, ha éppen ennek hiánya miatt nem veszik fel az adott munkahelyre” – mondta az alpolgármester.

Zsigmond József, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet igazgatója szerint az egyik legnagyobb problémát az oktatás alulfinanszírozottsága képezi, de sok esetben a tananyag sem viszi előre a fiatalokat, valamint a pedagógusok felkészültségén is javítani kellene, segíteni őket szakmailag, hiszen a koronavírus okozta online oktatásra való áttéréskor számos hiányosságra fény derült. Székely Balázs, az Országos Magyar Diákszövetség alelnöke a romániai tanügyminiszterek állandó váltakozásának problémájára mutatott rá, amely szintén okát képezi az ingatag oktatási rendszernek, valamint kihangsúlyozta, hogy az ifjúság önkormányzati szintű képviselete is fejlesztésre szorul Erdély-szerte.

Románia vagy Székelyföld?

A felmérés azt mutatta, hogy a relatív többség Erdélyt tartja hazájának, és hogy sokan kötődnek az adott településhez is, ahol születtek. Ezzel szemben mégis többen tartották hazájuknak Romániát, mint Székelyföldet. A biztonságérzetük meglehetősen jó, főképpen az otthonukban és a közvetlen lakókörnyezetükben, de Romániát is biztonságosabbnak látják mint az Európai Unió más országait. A jövőt illetően óvatos optimizmus jellemzi őket, 51 százalékuk határozott vagy javarészt biztos a jövőben, a másik fele pesszimistábban áll hozzá. A romániai demokráciával csak egyharmaduk elégedett.

Kiderült az is, hogy a román nyelvtudást szükségesnek tartják a hivatalos ügyek intézéséhez, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez és a továbbtanuláshoz is. 10-ből 9 fiatal vallja azt, hogy tud beszélni románul és ugyanennyien büszkék a magyarságukra.

„A legnagyobb probléma az, hogy nem találjuk az utunkat” – jelentette ki Székely Balázs, aki szerint nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar fiatalság fele sem beszél folyékonyan románul, nemhogy 90 százaléka. A közös problémák megoldásához szerinte muszáj lennie egy közös narratívának a magyar ifjúság körében ahhoz, hogy érvényesíteni tudják az érdekeiket. Rámutatott, hogy ilyen szempontból a szórványban élő fiatalok előnyösebb helyzetben vannak, hiszen ott a hétköznapokban is használják a román nyelvet, márpedig ennek ismerete a munkaerőpiacon elengedhetetlen. Vargha Fruzsina szerint a magyar identitás egységesítő erő tud lenni, amennyiben arról nem feledkeznek meg a fiatalabb generációk a távolabbról érkező trendek nyomására.

Szeretnének családot, mégsem vállalnak gyereket

A kutatásból kiderült, viszonylag erős házasság- és családpárti attitűd jellemzi a fiatalokat, habár Sullivan Ferenc szerint 20 éves távlatban felére csökkent a házasságban élők aránya, a válaszadók mindössze 13 százaléka kötötte össze életét hivatalosan a párjával. Átlagosan az erdélyi ifjúság 2,3 gyermeket szeretne, ami magasabb a magyarországiakénál, de a kutató hozzátette, hogy

a vágyott gyermekek száma még mindig jelentősen lemarad a ténylegesen megszületett gyerekek számával, és ez a lakhatási feltételekkel, letelepedéssel is kapcsolatban áll.

Vargha Fruzsina kiemelte, hogy Sepsiszentgyörgy élen jár abban, hogy megkönnyítse a fiatalok számára a hazatelepedést, hiszen lakbértámogatást is igényelhetnek, valamint az első otthon kialakításában is segítséget kaphatnak az önkormányzattól. Kihangsúlyozta viszont, hogy az állami szintű családtámogatási programok hiányoznak, ellentétben Magyarországgal Románia lemaradást mutat ebben a tekintetben.

„Sem a munkaidő, sem a munkahely nem alkalmas arra, hogy fiatalon családalapításban gondolkodjunk” – tette hozzá és kiemelte, hogy a pénzért dolgozni kell, plusz támogatás nélkül pedig a jelenlegi körülmények között nem szívesen vállalnak gyermeket a fiatalok.

Zsigmond József szerint felkészítés és támogatás szükséges ahhoz, hogy a fiatalok családot merjenek vállalni, a védőnői hálózat kiépítése például segítene ebben a pároknak. „Kell legyen egy ellátórendszer, segítség, hiszen nincs annál rosszabb, amikor az ember magára marad a kérdésekkel, problémákkal és nincs kihez forduljon” – fogalmazott. Székely Balázs állítja, hogy kezdetnek az is elég lenne, ha az önkormányzatok több felelősséget vállalnának a lakhatás kérdésében, ehhez azonban az állam jóval bőkezűbb hozzájárulására lenne szükség.

Még mindig érzékeny a roma-kérdés

Sullivan Ferenc rámutatott, hogy legalább 100 ezer magyar kötődésű roma él az országban, és bár a felmérésben megkérdezettek csupán 2 százaléka vallotta magát romának, szemmel látható, hogy a valóságban ennél jóval magasabb jelenléttel kell számolni. Arra a kérdésre, hogy mit tehet az erdélyi magyar politikum, hogy a romák munkaerőpiaci és társadalmi jelenléte javuljon, különböző válaszok érkeztek a beszélgetés résztvevőitől.

Székely Balázs szerint a romáknak is lenne lehetőségük dolgozni, csak akarniuk kéne, mert befogadná a munkaerőpiac. Rámutatott, hogy sok cég már most is külföldi munkásokkal dolgozik, egyszerűbbnek bizonyul, mint az országbeli romákat munkára bírni. „Ugyanakkor az összmagyar társadalomban is meg kell változzanak a nézetek. Hiába gondolja az erdélyi elit, hogy a romákat integrálni kell a társadalomba, hogyha a társadalom azt nem akarja” – mutatott rá a fiatalok képviselője.

Zsigmond József azt mondta, hogy ignorálni a romákat a legnagyobb hiba, amit tehetünk. Foglalkozni kell velük, erre pedig Sepsiszentgyörgyön egyre jobb kezdeményezések születnek, a kulcs abban rejlik, hogy a nekik passzoló mértékben kell segíteni őket a fejlődésben és megfelelően kell motiválni.

„Amíg az ösztönzés rosszul van kitalálva, addig nem lesz változás” – tette hozzá az igazgató, aki szerint a jelenlegi segélyrendszer nem buzdítja őket munkára, ezzel szemben ha az állam adókedvezménnyel próbálná meg támogatni a romákat, talán a munkára és ezzel együtt a tanulásra való motiváció is növekedhetne. Vargha Fruzsina hozzátette azt is, hogy a segítség nem elég az integrálódáshoz, kommunikációra is szükség van, méghozzá a lakossági többséggel szemben. A szállások, lakások építésekor előre, személyes módon kellene jelezni a terveket ahhoz, hogy a lakosságban ne erősítsék az ellenszenvet a romákkal szemben.