Díjazott versmondók
Tizenhatodik alkalommal rendezték meg az országos szintű, online József Attila Versm...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Nemrég újra kint jártam a területen, felemelő érzés volt, előtörtek belőlem a régi emlékek, felidéztem, ahogyan az egyik medve a másik után nagy robajjal tör ki a ciherből, jobb és bal oldalam mellett szaladnak el. Egyik egyenest szembe jött, későre vett észre a sűrű növényzettől. Mikor meglátott hirtelen megállt, megnézett magának, majd nekilendült és karnyújtásnyira szaladt el mellettünk úgy, hogy közben végig rajtunk tartotta a szemét.
Kint a vadászterületen ragyogó napsütés fogadott. A szemembe sütő napsugaraktól hunyorogva azon tűnődtem, hogy a tél közepén vajon van-e medve. Majd megérkezett a hír hozzám is, hogy igen, a nagyvad friss lábnyomait látták azok, akik reggel bejárták a területet.
A nyomokból kiderült, hogy a medve egy vérző, vélhetően sérült disznót követ. Biza, a havas tájon hátrahagyott nyomok nyitott könyvként tárulnak fel a hozzáértők előtt… A déli oldalban csak hófoltok tarkállottak, ami megnehezíti a nyomkövetést, ezért is hallgattam ámulattal a részletes beszámolót, amiből az is kiderült, hogy a disznónak sikerült leráznia a medvét, és a területen maradt. Az izgalom kezdett fokozódni, mert egy sérült vaddisznót kellett felkutatni, puskavégre kapni, megszabadítani a szenvedéstől.
Emlékszem a pillanatra, amikor elcsendesedett a táj, csupán néhány holló hallatta hangját, akkor már tudtuk, hogy a ciheres fölött köröző és hangoskodó madarak észrevették a disznót. A vérnyomok is elárulták nekünk, hogy előbb-utóbb lakomára kerül sor. Felgyorsultak az események, mint a filmekben. Megreccsent az avar, a vadász Kisgyörgy Sasa jobbra, balra hajladozott, mert a vakító napsugarakkal szemben addig árnyékot nyújtó bükkfa akadályozta a kilátást. Az első lövést ezért el is vétette, gyorsan újratöltött, célzott és lőtt, a vaddisznó pedig összerogyott. Később kiderült, hogy a nagyon lesoványodott disznónak csúnya lábsérülése volt, amit a jeges hóréteg újra felsértett, azért vérzett.
A vadaszat nem madaraszat, nem kell hulyesegeket irni!!!