A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Amint az eső elállt, és egy kicsit kisütött a nap, azonnal csicseregni kezdtek a madarak, a prímet a szajkó vitte. Úgy látszik, még a rettegett vérszajkónak is meghozta a kedvét az őszi napsütés.
A legtöbb vándormadár már úton van, elsők között indultak el a gólyák, még augusztus elején, szeptemberben a fecskék is útra keltek.
Számos madár járt már nálam, volt melyik csak egy-két napra, leginkább a tavaszi vonulás során, ilyen igazi ritka vendég volt a hantmadár, mások állandóan ott vannak, ezek közül főleg a házi verebek.
Javában zajlik a költés a fehér gólyáknál. Ha az ember elhalad egy út menti fészek mellett, csak a gólya fehér fejebúbját látja.
Májusban az utolsókként érkező vándormadaraink is megjönnek. Ezen a tavaszon több időm volt az úgymond háztáji madarak megfigyelésére, mint korábban.
Mintha a kakukk kiáltása lett volna a vezényszó, sorra szólaltak meg az erdei legelő madarai, pedig a keleti horizonton még semmi jele nem volt a napfelkeltének. Érdemes ebben a korai órában kint lenni, együtt ébredni a természettel, hallani, majd látni a vadvilág lakóit.
A sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület és a Sepsi Rádió közös madárvédelmi projekt keretében 2013-ban bekamerázott egy gólyafészket Oltszemen.
A veteményes kertben tevékenykedtem, mikor fejem fölött megszólalt egy kedves madárhang. Semmivel nem lehet összetéveszteni a füsti fecske csivitelő énekét.
Az évszakok közül talán a tavasz a legizgalmasabb a madarászok számára. Ekkor érkeznek haza a vándormadarak, és a szerencsésebbek már februárban megpillanthatják a korán érkezőket.
Vártuk februárban, hogy vajon megszólal-e a mezei pacsirta, hirdet-e tavaszt. Nem tette. Majd alig fordítottuk át a naptárt márciusra, és megérkezett az első fehér gólya Háromszékre, Bikfalvára.
Kipattant a rügy a bodzabokron, a zöld levelek már láthatóvá váltak. Ugyan még várni kell, míg teljesen zöldbe borul a bokor, de így is kellemes a látvány a napsütéses napon.
Veréb, szarka, citromsármány, dolmányos varjú, kenderike, vörös vércse került szem elé a legutóbbi madarász túra alkalmával.
Enyhe, tavaszias idővel köszöntött be február. Valamikor el sem lehetett volna képzelni a térség leghidegebb hónapját, fagy és hótakaró nélkül.
A Medvefej egy közel negyvenhektáros vadászterület, ahol tavalyelőtt ősszel tizenhét medvét láttam és fotóztam egy vaddisznó-hajtóvadászat során.
Télen a lecsupaszodott fákon jól lehet látni a madárfészkeket, amelyek nyáron a lomb takarásában voltak.
December 21-én a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka. Majd győzedelmeskedik a világosság a sötétség fölött, és belépünk a csillagászati télben. Azonban, ha kinézünk az ablakon, vagy kimegyünk az utcára, semmi nem igazolja vissza, hogy itt a hideg évszak. Legfeljebb annyi, hogy reggel kaparni kell az autó ablakát.
Legutóbb, mikor a szokásos madarász túrán voltunk, legalább hét rókát láttunk és mindeniket a falvak határától pár méterre.
A fehér gólyák augusztusban kezdik meg az őszi vonulásukat Afrikába. Elsőként a fiatal egyedek indulnak útnak.
Amikor fényképezőgép nélkül indulok sétálni a természetbe mindig olyan jelenetek zajlanak le vagy olyan ritka pillanatnak vagyok a szemtanúja, ami lencsevégre kívánkozna.
A minap arról számolt be az egyik ismerősöm, hogy a nyáron nyílászárókat cseréltek a fia házán, és egyúttal a teraszt is szépen beüvegezték.
A naptári idő szerint kezdetét veheti a téli madáretetés, az előző években térségünkben novemberben már működtek az etetők. Csakhogy az idén úgy kinyúlt az ősz, na meg az indián nyár, hogy pár hetet lehetett csúsztatni az etetés kezdetét.
Pár évvel ezelőtt, mikor minden tapasztalat nélkül mentem medvét fotózni a nagyvadról készülő könyvemhez, az állat olyan közel jött hozzám, hogy majd felütött.
Térségünkben három pacsirtafélével találkozhatunk: az erdei -, a mezei- és a búbos pacsirtával. Ősszel, télen csak ez utóbbival, mert a másik kettő télire elvonul, énekükre tavaszig kell várni.
A nap már hanyatlóban van, amikor az autót hátrahagyva, gyalogosan indulunk neki az erdei útnak. Egy kiadós túra után a dombhajlat mögött előtűnik a magasles.
Amióta lehűlt az idő, és a fagy is megjelent, a fák levelei sűrűn kezdték elhagyni az addig életnedvet biztosító ágakat. A lombtakarók már nem szolgálnak búvóhelyül a madarak számra.
A meteorológiai előrejelzés szerint kellemes, napos idővel köszönt be az indián nyár.
Egy hektárnál nagyobb zöldövezet van kialakítva sportolásra és szabadidő eltöltésére Uzon községében. A hely a madarak megfigyelésére is alkalmas.
Október van, a legtöbb vándormadár már elment, csak a sereghajtók maradtak, és ha az idő továbbra is kedvez, akkor még láthatjuk a házi rozsdafarkú kecses mozdulatát, sőt hallhatjuk is az egyszerű, de kedvesen reszelős énekét.
Sárgulnak a falevelek, egyre nagyobb teret nyer az ősz. Hűvös reggeleken már elkel a hosszú ujjú blúz, és hamarosan a lakást is fűteni kell.
Szeptemberben is zajlik a madarak vonulása, sőt, ebben a hónapban nagy igazából a madárforgalom.
A veréb csiripelése és a gerle búgása szinte egy időben hangzott el, még napfelkelte előtt. Majd a széncinege cserrentett, jelezte, hogy ő sem alszik. Ébredtek a madarak.
Az augusztusi forró nyári napokon az ember nem igazán gondol arra, hogy a madarak már megkezdték a vonulást, mert ezt az eseményt az ősszel kötjük össze, a szeptemberi hónappal, amikor a fecskék látványos gyülekezését látjuk.
Internetes szavazással dőlt el, hogy melyik madárfaj lesz az év madara 2020-ban Magyarországon. A győztes az erdei fülesbagoly lett.
Látványosan megcsökkent a fecskék létszáma a térségünkben, de egész Európában tapasztalható a visszaesés.
A magyar madártani egyesület 1979-ben indította el az Év madara című madárvédelmi programot. A madár kiválasztása annak veszélyeztetettsége, állománycsökkenése a populáció sérülékenysége alapján történik. Szavazni interneten lehet 2019. július 25-ig.
A viharos időjárás számos kistestű énekes madarat sodor veszélybe. Ilyen bajba jutott kis szárnyast talált a szomszédom egyik reggel, amikor kiment az udvarra.
A modern technika nagy hatással van a mai generációra, főként az okostelefon, az internet, Facebook, Inastangram, amely elrabolja az időt, a boldog gyermekkort.
A vadászoknak általában álmatlanul telik el a vadásznap előtti éjszakájuk.
Amikor beállnak a fagyok, és az első hó is leesik, egyre több bejelentés érkezik a Rara Avis Madártani Egyesülethez, hogy gólyát láttak a mezőn.
Nem érhette felkészületlenül a beköszöntött tél a madárbarátokat.
Ahogy a vasúti síneken áthaladtam, egyenes út vezetett a faluba. Emlékszem, legelőször mikor itt jártam – hivatalos ügyben –, több mint egy évtizeddel korábban, akkor még a vasútátjárót elhagyva jobbra vezetett el az út, és egy nagy kanyar után lehetett a falu bejáratához érni, ahová most csak simán begördült az autó.
Szeptemberben, amikor a balkáni gerlék fészkelni kezdtek, még aggódtam, hogy mire a fiókák kikelnek, addigra beállnak a fagyok, és az végzetes is lehet számukra.
A tél végén, kora tavasszal kihelyeztem a tyúkudvaron lévő diófára egy mesterséges madárodút a cinegéknek, de sejtettem, hogy a verebeknek is tetszeni fog, ezért még egyet készítettem.
Román Richárd (Ricsi) vadőr barátom szólt, hogy egyeztetett egy idős vadásszal, akivel interjút szerettem volna készíteni, és mehetek Székelyszáldobosra. Rég vártam ezt a pillanatot, a...
Javában zajlott a madárvonulás, a gólyák már elmentek, amikor a gerle udvarló, búgó hangja felcsendült. Villanyoszlop tetejéről rugaszkodott el, csattogó szárnycsapásokkal emelkedett a...
A napraforgó sárga szirmai elszáradtak. Maggal teli fejét a föld felé hajtotta, már nem forgatja büszkén a nap felé, mint korábban.
Kisiskolás korom óta figyelem a természetet, főként a madarak érdekelnek, de a növények sem kerülik el a figyelmemet. Emlékszem az első madaras kérdésem, amit magamnak tettem fel az volt, hogy miért pont arra az ágra szállt a veréb, amelyiken épp előttem ugrándozott, és nem egy másikra? Az idők során egyre több kérdés merült fel bennem, és a legjobb az volt, ha valaki ezt meg is tudta válaszolni.
Augusztus izgalmas hónap az ornitológusok számára, mert megkezdődött a madárvonulás. Millió madár mozdul meg, és hagyja el a földrészt, legtöbbjük Afrikáig meg sem áll.
Júliusban és augusztusban van az őzek násza, ilyenkor bezsongnak az őzbakok, semmi másra nem gondolnak, csak a párzásra, és ez annyira eltereli a figyelmüket, hogy az egyébként óvatos őzet, amely több száz méterről is megriad az embertől, és felriasztja a hajnali erdőt, ilyenkor pár tíz méterre is meglehet közelíteni. Ezért ebben a periódusban remek alkalom nyílik megfigyelni az őzek nászát. Meg is beszéltem Román Richárd (Ricsi) társammal, hogy egyik hajnalban menjünk ki a vadföldre, és figyeljük meg az őzeket.
Augusztus az, amikor az igazi arcát mutatja a nyár, és tombol, hét ágra süt a nap, és a levegőben megmozdul valami. Ezt a valamit az ember nem érzékeli, de minden évbe a vándormadaraka...