Mikósok a mohácsi busójáráson

A Határtalanul-program keretein belül a PSZC Mohácsi Radnóti Miklós Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium közti testvériskolai kapcsolatnak köszönhetően a Mikó XI. A és XI. C osztályának diákjaival ötnapos magyarországi kiránduláson vehettünk részt, melynek fő célja az UNESCO szellemi örökség listáján is szereplő mohácsi busójáráson való részvétel volt.

Mohácson már érkezésünk estéjén kaptunk egy kevés ízelítőt a busójárással kapcsolatos szokásokból, és a kezdeti riadalmakat követően hamar megbarátkoztunk a busók maszkás alakjával, akikkel aztán lépten-nyomon összefutottunk az elkövetkező napokban. Másnap a mohácsi városházán indult, ahol hivatalos fogadás keretében mindenkit apró ajándékkal lepett meg a város vezetősége. Az iskolában közös, ismerkedős programon vettünk részt a mohácsi diákokkal, majd együttesen indultunk útnak Budapestre, ahol a Hagyományok Házában zenés, székelyföldi népszokásokat, viseleteket és „legendákat” egymásba fonó előadás részesei lehettünk, mely tartogatott egy pár újdonságot úgy a mohácsi diákoknak, mint nekünk. A Budapestre szánt maradék időt kisebb csoportokra oszolva városnézéssel töltöttük el, elsősorban a budai várat megcélozva, ahonnan beláthatóak a budapesti panoráma legjellegzetesebb tájelemei.

Szombaton Pécsre indultunk. Délelőtt a kerámiájáról híres Zsolnay negyedet fedeztük fel, megtekintettük Gyugyi László lehengerlő gyűjteményét, és élőben néztük végig, hogyan zajlik a cukorkakészítés egy helyi manufaktúrában. A Csontváry-tárlat meglátogatása után szabadon kóborolhattunk a városban, hogy elüssük az időt az estére tervezett színházi előadás előtt. A helyiek vendégszeretetének köszönhetően előadás előtt körbejárhattuk a Pécsi Nemzeti Színház épületét, majd az ottani társulat előadásában néztük meg a Benkő Bence által rendezett Mecseki tigris, vagy amit akartok című, humorral fűszerezett produkciót. Vasárnap Mohácson voltunk, a délelőtti látogatás után a Kanizsai Dorottya néprajzi múzeumban, az egész napot a busójárás kiélvezésére fordítottuk. Ekkorra már a hangulat a tetőfokára hágott, a busók egyre csak szaporodtak a városközpontban, akárcsak a bámészkodók, akik szó szerint a világ minden tájáról érkeztek. A busók fokozott jó hangulata és közvetlensége először enyhén ránk ijesztett, később azonban elkezdtük élvezni az interakciót a szerepükbe magukat teljesen beleélő maszkos alakokkal. Bár legtöbbjük gyalogosan, hangos kolompolás kíséretében közlekedett, találkozhattunk kisebb csoportokkal is, akik a lehető legabszurdabb, nagy valószínűséggel nem túl biztonságos, járművekkel szelték az utcákat. A vásári forgatag egyre csak sűrűsödött, mindenki a felvonulásra és az esti máglyagyújtásra igyekezett.

Hétfőn rövid látogatást tettünk a Mohácsi Történelmi Emlékparknál, majd kezdetét vette a hosszas visszaút. A projekt zárásaként április végén a mohácsi diákok látogatnak el Székelyföldre, látogatásuk fő attrakciója a Szentgyörgy Napok eseményei lesznek.

Damokos Beatrix,
Székely Mikó Kollégium, XI. A