Felhívás!

A hegedű vonzásában

Furus Ábel a megyeszékhelyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanul hegedű szakon. A tizedik osztályos diák az évek során több megyei és nemzetközi vetélkedőn vett részt, legutóbb a Cantis országos versenyen második, a nemzetközi hegedű és zongora hangszerversenyen pedig harmadik díjban részesült. A diákkal és Petraschovits Eszter felkészítő tanárával az online vetélkedőkről, a felkészülésről és a tervekről beszélgettünk.

– Furus Ábel nagyon tehetséges, és ritka zenei érzékenységgel megáldott diák. Iskolánkban a hang­szer­órák élőben zajlanak, viszont a versenyekre való felkészülésnek ez csak egy része. Egy adott versenyen elért eredmény mögött többéves munka áll, és nagyon sok pluszóra, ami az órarendben nem szerepel. Jelen helyzetben online térben zajlanak a vetélkedők, a felvételek elkészítése nehezebb volt, mint gondoltuk. A kamera nem helyettesíti a közönséget, nem adja a játszás örömét, nem stimulál – magyarázta Petraschovits Eszter.

Az elmúlt időszakban Ábel két versenyen vett részt. A jászvásári Cantis nevű országos verseny II. helyezését érte el, a câmpinai nemzetközi hegedű és zongora hangszerversenyen harmadik díjat kapott.

– A tanítvány sikere a felkészítő tanár számára a legnagyobb öröm és energiaforrás, mely további eredmények elérésére sarkallja. Az ilyen percekben hangzik el az, hogy megérte – tette hozzá.

– Mindkét eredményemre büszke vagyok, az utóbbit nemzetközi zsűri bírálta el, nagyon örvendtünk az elért eredménynek, amely a befektetett munkánkat tükrözi. A versenyek online térbe költözése nehezebbé teszi az előadást. A közönség, adott esetben a zsűri energiája érződik és motivál, továbblendít egy-egy nehezebb részlet előadásában. Az adott darab zenei üzenetének átadása sokkal jobban működik élőben. Ezen az úton is szeretném megköszönni Szabó Levente tanár úrnak a munkáját és türelmét, aki zongorán kísért – kapcsolódott be a beszélgetésbe Ábel.

Úgy véli, szükség van az ilyenfajta megmérettetésekre, hiszen egy művésznek kapcsolatban kell maradnia a közönséggel.

– Nekünk, hangszereseknek nagy szükségünk van a visszajelzésre, másképp értelmét veszti az egész. Igen, van bennem lámpaláz, ez minden alkalommal más, de sikerült majdnem mindig leküzdeni. Miután elkezdek játszani, elmúlik – emelte ki.

Elsőosztályos korától játszik hegedűn, ötödiktől zongorázni is tanul.

– A hegedű gyerekkorom óta kedvenc hangszerem, ezért választottam. Egy zenész sikeréhez biztosan hozzájárul a tehetsége, de nagyon sok munkára és kitartásra van szükség. Mi állandóan dolgozunk a tanárnővel, vakációk idején és gyakran ünnepek alatt is. Egy hegedűsnek hihetetlenül sok dologra kell figyelnie játék közben. A két kéz teljesen eltérő dolgokat csinál, ezeket finoman össze kell hangolni. A hangszer szépsége számomra abban rejlik, hogy minden darab, koncert külön életet él, nincs két egyforma előadás. A nehézség talán abban érződik, hogy a jobb, illetve a bal kéz technikát úgy kell a zene szolgálatába állítani, hogy a hallgató számára természetesnek tűnjön, ne legyen „izzadságszagú” – magyarázta.

Meglátása szerint művészeti líceumban tanulni nem könnyű, viszont nagyon szép, szerencsésnek érzi magát, hogy oda járhat.
– Délelőtt vannak a szaktantárgyak, délután meg az általános tantárgyak. Gyakorlatilag reggeltől estig be vagyunk fogva, a hétvége csak a hangszerről szól. Az online oktatás inkább fárasztó, mint nehéz. Számomra egy új tapasztalatot jelent – mondta
Ábel szabadidejében zenét hallgat, kedvenc korszaka a romantika, de most a barokkal is komolyan ismerkedik. Kedvenc előadója Sarah Chang.

– Hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt még nem tudom pontosan – feleli mosolyogva a jövőt firtató kérdésemre: – Csak azt tudom, hogy a hegedű vonzáskörében fogok maradni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.