A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Nyelvőrzés szünet nélkül!

Immár, sajnos, arra vagyunk ítélve, hogy örökös őrséget álljunk anyanyelvünk mellett. Erre nem csupán az késztet, hogy az ellene időnként, elég gyakran felzúdulnak hivatalosan is, lásd iskoláinkat, hely- és helységnevek eltüntetését, hanem az is, amit mi magunk művelünk nyelvi műveletlenségünk sorozatos felmutatásával. Persze, erről sokszor esett és esik szó, konkrétan arról viszont, hogy mi állíthatná meg ezeket a gyakran szándékos, olykor tudatlanságból eredő lépéseket, már kevésbé. Ezért tarthatjuk igen-igen áldásosnak az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének rendezvényeit, kezdeményezéseit, kiadványait, ám a tengerben csupán egy csepp marad mindez, ha nem talál kellő figyelemre, megértésre, ha törekvéseit nem értik meg, vagy egyszerűen észre sem veszik.

Legutóbb Nagybányán, a veszélybe sodródott magyar nyelv egyik határállomásán tartották azt a seregszemlét, amely hivatott volt előtérbe segíteni a máramarosi szórványvidék égető nyelvi problémáit, hitet verni azokba, akik tényleg a végvárakba szorulva őrzik, amit örököltek, s amit erős akarattal meg is akarnak tartani. A Magyar nyelv napjai minden évben megújuló sorozata egyik állomáshelye volt hát Nagybánya az elmúlt hét végén, ott került sor a KAV (Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő) országos döntőjére, amelyen kis- és nagyiskolások egyaránt részt vettek, vetélkedtek, beszélgettek, barátkoztak a távolabbról – Háromszékről is – érkezettekkel a helybeliek, s nem is a versengésen volt a hangsúly, hanem mint máskor is, egymás örömeinek és gondjainak megismerésén. Mindkettőből éppen elég van!

Hadd jegyezzem meg azt is, hogy ez az állandó nyelvvédelem elengedhetetlen azért is, mert nem csupán a „törvényes” nyelvrontás ellenében óvja az anyanyelvet, de próbál szembeszállni azokkal is, akik „belülről”, sajátjainkként rombolják a nyelvvédők várait. Csak körül kell néznünk, itt, városainkban, akár falvainkon is, s közvetlen környezetünkben könnyen felfedezhetjük a nyelvrontás bajnokait. Ezért is üdvös dolog, hogy az AESZ a versenyeken kitűnt tanulók mellett évente díjazza a Sütő András nevét viselő nyelvőrzés díjával az anyanyelvápolásban kiemelkedőt felmutató személyiséget, illetve – s ez még hatásosabb – egyesületet, közösséget. Ezt a címet az idén a nagybányai Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület nyerte el.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.