Immár, sajnos, arra vagyunk ítélve, hogy örökös őrséget álljunk anyanyelvünk mellett. Erre nem csupán az késztet, hogy az ellene időnként, elég gyakran felzúdulnak hivatalosan is, lásd iskoláinkat, hely- és helységnevek eltüntetését, hanem az is, amit mi magunk művelünk nyelvi műveletlenségünk sorozatos felmutatásával. Persze, erről sokszor esett és esik szó, konkrétan arról viszont, hogy mi állíthatná meg ezeket a gyakran szándékos, olykor tudatlanságból eredő lépéseket, már kevésbé. Ezért tarthatjuk igen-igen áldásosnak az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének rendezvényeit, kezdeményezéseit, kiadványait, ám a tengerben csupán egy csepp marad mindez, ha nem talál kellő figyelemre, megértésre, ha törekvéseit nem értik meg, vagy egyszerűen észre sem veszik.

Legutóbb Nagybányán, a veszélybe sodródott magyar nyelv egyik határállomásán tartották azt a seregszemlét, amely hivatott volt előtérbe segíteni a máramarosi szórványvidék égető nyelvi problémáit, hitet verni azokba, akik tényleg a végvárakba szorulva őrzik, amit örököltek, s amit erős akarattal meg is akarnak tartani. A Magyar nyelv napjai minden évben megújuló sorozata egyik állomáshelye volt hát Nagybánya az elmúlt hét végén, ott került sor a KAV (Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő) országos döntőjére, amelyen kis- és nagyiskolások egyaránt részt vettek, vetélkedtek, beszélgettek, barátkoztak a távolabbról – Háromszékről is – érkezettekkel a helybeliek, s nem is a versengésen volt a hangsúly, hanem mint máskor is, egymás örömeinek és gondjainak megismerésén. Mindkettőből éppen elég van!

Hadd jegyezzem meg azt is, hogy ez az állandó nyelvvédelem elengedhetetlen azért is, mert nem csupán a „törvényes” nyelvrontás ellenében óvja az anyanyelvet, de próbál szembeszállni azokkal is, akik „belülről”, sajátjainkként rombolják a nyelvvédők várait. Csak körül kell néznünk, itt, városainkban, akár falvainkon is, s közvetlen környezetünkben könnyen felfedezhetjük a nyelvrontás bajnokait. Ezért is üdvös dolog, hogy az AESZ a versenyeken kitűnt tanulók mellett évente díjazza a Sütő András nevét viselő nyelvőrzés díjával az anyanyelvápolásban kiemelkedőt felmutató személyiséget, illetve – s ez még hatásosabb – egyesületet, közösséget. Ezt a címet az idén a nagybányai Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület nyerte el.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A vesztünkbe rohanunk

Rohamosan csökkenő erdőfelületek és terjeszkedő sivatagok, eltűnő növény- és állatfajok, olvadó jégtakarók és növekvő tengerek, pusztító viharok, bozóttüzek és földcsuszamlások. Íme, néhány, a bolygónkat napjainkban sújtó csapásokból, amelyek okozói mi, magunkat a teremtés koronáinak tartó emberek vagyunk. A légkör széndioxid-szintjének a szén, kőolaj és földgáz elégetése nyomán fellépő emelkedése ugyanis megnöveli bolygónk átlaghőmérsékletét. Ez pedig […]

A dicsőséges csihipuhi

Verik egymást a fiúk, lányok becsületesen! Miután a labdarúgó-csapatok szurkolóinak nem engedik meg a stadionokban a verekedést, az utcai tüntetésekhez csapódnak, és mivel nem szeretik a zsarukat, hát a rendőröknek, csendőröknek esnek. Ők az úgymond huligánok. Hogy a tüntetők közül a vérmesebbje velük alkot egy frontot, az biztos. Sőt, a kődobálásból ilyen helyeken tömegsport lesz. […]

Pofonegyszerű tények

Gyakran agyonbonyolítjuk a gondokat, okoskodásokkal kitapétázott labirintusban kúszunk vakond módra, pedig a megoldás az orrunk előtt van. Példának okáért ez a nagy vita Magyarhonban, az egyetemi úgynevezett genderkutatási szakról. A liberális entellektüellek szerint szétszaggatott nemzetünk számára semmi sem fontosabb, mint a „társadalmi nemek” – üsse kő, az meg mi lehet – körbeszaglása, megvitatása, szivárványos megközelítése. […]

Civil a zsoltár

Nem is próbálom megközelíteni, mostanság egy-egy évben hányszor tör rá városainkra és lakosságunkra az álzene és az őrjöngő áldal. A lakosság kipiheni. Hogy ez a mostani erdélyi ifjúság és lakosság jobb sorsra érdemes, azt állítom. Az erdélyi ifjú és kevésbé ifjú nemzedék 1937. októberében megszervezte a Vásárhelyi Találkozót; nemrég volt (ha volt) megemlékezés arról az […]

A magyar kulturális önrendelkezésről

A magyarság és egyben Európa legnagyobb hagyomány­őrző rendezvénye a Kurultáj, mely a turáni népek törzsi gyűlését jelenti, 2008 óta minden második évben megrendezik. Az idei program a korábbiakhoz hasonlóan színvonalas és sokszínű volt, jeles történészek foglalkoztak szigorú tudományossággal a magyar és a magyarral rokon népek őstörténetének különböző vetületeivel, a nagyszínpadon elsősorban a magyar és a […]

Az emberség élő fogalma

Ha az ember, emberiség új hatalmat akart bevezetni, igyekezett azt minden időben a-tól z-ig megmagyarázni, törvények sövényrendjeivel körülkeríteni, az Új Rendet legfelsőbb hatalommal jóváhagyatni. Onnan és csak onnan lehetett kötelezni az embert, az emberiséget annak elfogadására. És ha nem, akkor következett az Új Világrend(szer) bosszúhadjárata. Kissé fájdalmas Nagy Boldog Asszony, Mária mennybemenetelének, a katolikusok legnagyobb […]

Mi számít törvénytelennek?

Borítékolható volt, hogy az uborkaszezonban fuldokló kereskedelmi televíziók hálás támogatása mellett balhé lesz a diaszpóra által kezdeményezett pénteki tüntetésen. A teljesen elszédült, idétlenül kommunikáló hatalomra ráfér egy kis ébresztő, a gond csak az, hogy valamennyi tüntetés törvénytelen volt. Persze, egy valamit magára adó demokráciában a véleménynyilvánítás szabadsága garantált, annyira, hogy egy utcai tüntetést nem engedélyeztetni […]

A gyerekeimet ki védi meg?

Kezdjem azzal, hogy átlagos hírfogyasztó vagyok, nem nézek televíziót, hiszen arra már sajnálom az időt, de a helyi lapokba, az online újságokba bele-beleolvasok, néha pedig elkövetem azt a nagy hibát, hogy hagyom, rántson magával a kom­ment­áradat. Az egymást szidó, vádoló, köpködő embertársaim megnyilvánulásai láttán mindig elfog az émelygés, a düh, és elkeseredetten csukom le a […]

Hatósági erőszak Bukarestben

Dulakodás, könnygázgránátok robbanása, vízágyúk sistergése, csendőrroham, elszabadult indulatok, gumibotok csattogása, menekülő tömeg, földre tepert emberek, bántalmazott tudósítók, mentőautók szirénázása, lángoló gumiabroncsok és gomolygó füst. Íme, egy kormányellenes tüntetés durva ütlegeléssé fajult mozzanatai. És ezeket nem egy diktatúrában sínylő afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai ország, hanem a demokráciát fennen hirdető Európai Unió területén rögzítették és repítették világgá […]

Szép hetünk volt

Az elmúlt 5-10 nap alatt ismét világraszóló magyar sportsikereknek örülhettünk. Dévai Boglárka aranyérme a szertorna Európa-bajnokságon önmagában szenzációs eredmény, s ha a világbajnokságon sikerül legalább bronzig eljutni, az már olimpiai szereplést érhetne. Amennyiben Dévai Boglárka mellé tényleg érkezne a válogatottba a… dévai központból Olivia Cimpian, nagyon ütőképes magyar csapat alakulhatna szertornában. A rendkívül tehetséges, 17 […]

Szőlőfalu odalett

A Kárpátokban tipegve járnak az istenek. Minden a helyén volt ott a teremtés elején is. Csak gondolj bele! Hogy nézne ki Európa nélküle? Ott megyen az a lány. Tetőtől talpig lány, visszafelé is; de milyen lenne fagylaltozás közben, ha nem lenne meg a könyökhajlata? Na, azért, mert a Kárpátok igenis Európa könyökhajlata, azt nem lehet, […]

Téved, Pop úr!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekünk kell megvédenünk a gyulafehérvári nyilatkozat szerzőit és a küldötteket, akik közfelkiáltással elfogadták volt 1918. december elsején a sarkalatos dokumentumot. Méghozzá Ioan-Aurel Poptól kell megvédenünk, aki történész és akadémiai elnök létére kontextusából kiragadva értelmezi azt, hogy ellentmondhasson a tusványosi szabadegyetemen ismét elhangzó kijelentésnek. A történész ugyanis azt állítja – […]

Fogytán a kenyér s a türelem

Miért kell minden rosszban benne lennünk? Azért, mert hitvány világban születtünk. Szólok többször a jóságról, annak a vágyáról, de hát a hitványság, aljasság maga a felkiáltójel, mely nem véletlenül hasonlatos a lándzsa hegyéhez. Megértem ma azt is, hogy olvashatom Ceaușescu dicséretét egy román lapban (Cuvântul Liber, 2018. aug. 9.) A szerző, Ioan Cismaș a magyarság […]

Köpködnek és hangoskodnak

Kovásznán is javában zajlik a turistaszezon. A város tele fürdővendégekkel, főleg azokkal, akik kezelési jeggyel érkeznek a városba, azonban hiába van üdülőjegyük, jó modort, azt nem kaptak melléje, pedig nem ártott volna. Azon fajta idős emberekről – szomorú, de való – beszélek – tisztelet a kivételnek! –, akik a legnagyobb nyugodtsággal ülnek a parkban, közbe […]

A megmaradás ábrája

Jönnek, jönnek az egyre szebb leányok, mert ez az élet rendje, s mi gyönyörködünk bennük. A rendetlenségben a duhajok egyre jobban akarván élni, képesek egyik esztendőről a másikra földúlni, szemünk előtt országok s földrészek olyan amilyen harmóniáját. Mi, nemzeti kisebbségbe préselt magyarok alig, vagy alig sem vagyunk merészek beleképzelni magunkat a romániai rabokká fölpéldázott kézdivásárhelyi […]