Felhívás!

Visszahoztak a halál torkából!

Április 20-án koronavírussal fertőződtem meg, és tüdőgyulladás alakult ki nálam. Nyolc napig vártam otthon a gyógyulást, de egyre rosszabb lett az állapotom. Végül, nagy szerencsémre, kórházba vittek, és itt hálával tartozom Szabó Istvánnak és a Tódor panzió főnöknőjének, akik riasztották a mentőket, és rábeszéltek, hogy menjek kórházba. Utólag rájöttem, hogy a riasztás után legkevesebb még egy órát, ha éltem volna, megfulladok, ha nem hallgatok azokra, akik biztattak, hogy menjek kórházba. Köszönöm mindenkinek, hogy megmentették az életemet!

A kórházban élőhalott voltam, szerencsémre az ott dolgozók segítettek mindenben, külön köszönet és tisztelet doktor Nagy Rékának és Mátyás Laurának, akik visszahoztak a halál torkából, és vizitek alatt életet, reményt öntöttek belém, áldás, jó egészség minden munkatársuknak, akikre egy panaszom nem lehet.

A kórházi kezelés után hazamenni sem volt pénzem, így taxival a munkaadómhoz vitettem magam, aki becsületesen megtérítette az útiköltségeket. Ez nagylelkű volt tőle. Sajnos utólag kissé csalódtam benne, hiszen kölcsönkértem tőle száz lejt, de húsz év kitartó munka után csak ötvenet adott. Mi több, a rákövetkező napokban, amikor látta, hogy már munkaképtelen vagyok, annyira legyengültem, felelősségre vont, hogy mit keresek a munkahelyemen, az udvaron. 57 éves vagyok, és az öreg kutyát hamar kidobják az udvarból, ha már nem ugat. Ennek ellenére neki is köszönöm, hogy ennyi év alatt mindig időben, rendesen megfizette a munkámat.

És végül, de nem utolsó sorban szeretném kifejezni hálámat mindazon falustársamnak, akik utólag egészségem felől érdeklődtek, és segítettek nekem.

Veress Béla, Komolló

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások