Szabó Imrék balladái

Egy holland házaspár vásárolt egy ódon, tulipános magyar motívumokkal díszített szekrényt. Nem kis meglepetésükre egy rejtett zugában géppel írt papírt találtak, íme, a szöveg: „Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, hogy politikai meggyőződésem ellenére belépek a magyar kommunista pártba, mivel csak így tudom a kenyeremet és ezzel a családom megélhetését biztosítani. Ugyanis az 5000/1946. M. E. sz. rendelet elbírálása szerint minden fizetési igény nélkül B. listára kerültem, és csak úgy tudtam álláshoz jutni, ha előbb belépek a fentebb említett pártba. A kényszerítő körülmények hatása alatt tehát kénytelen vagyok belépni. Kecskemét, 1946. szeptember hó 9-én. Szabó Imre”.

Kissé lennebb: Előttünk, mint tanúk előtt – négy név: Bodás Gyula, Király Gábor, kettő kiolvashatatlan.

Nem tudom, ki vagy, ki voltál, Szabó Imre, de emlékszem, hogy nem egyszer vacsora közben édesapám a konyhaajtóhoz lépett, és hirtelen kinyitotta, hogy lássa, nem hallgatózik-e valaki. (Bérház, egyik lakrész a másik mellett, az a Vultur nevű veres képű, vigyázz, besúgó.) És minden nap azzal indítottak iskolába, hogy fiacskám, amit mi itt beszélünk, közöttünk marad. Hét-nyolc éves gyereknek ezt mondani, hét-nyolc éves gyerek ezzel a szívében induljon…

Diák voltam, egy nagyváros nyilvános könyvtárában, az olvasóteremben két kiadványt kértem, egy régi újságot és egy keresztény jellegű könyvet. Nem lehet, csak az igazgató jóváhagyásával. Nosza, bekopogtam a nagyfőnökhöz, aki jó hangosan lehordott, hogy ők a nép forradalmi-szocialista nevelésén szorgoskodnak, én meg micsoda reakciós stb. stb. Beültem hát az olvasóterembe kortárs lapot böngészni. Egyszer csak diszkrét veregetést érzek a vállamon: az igazgató állt mellettem, ujjaival az ajkán csendet intve elém tette az ominózus kiadványokat.

Írom ezeket azoknak, akik el sem képzelik, hogy ilyen idők léteztek, de annál hevesebben ítélkeznek azok felett, akik kisebb-nagyobb megalkuvások árán szereztek családjuknak egy falat kenyeret, vagy remélték, hogy aput hamarabb kiengedik a börtönből.

Erről is beszéljetek, tanárok, most, az online traccsolások idején. Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el!