Szabadelvű pártharcok

Több és egymástól függetlenül végzett, a lakosság választói preferenciáit mérő közvélemény-kutatás eredménye is arról tanúskodik, hogy a kormánykoalíció vezető szerepét magának vindikáló Nemzeti Liberális Párt (PNL) bizalmi indexe a választások óta lejtmenetben van, miközben az ellenzékbe kényszerült ideológiai ellenlábasa, a Szociáldemokrata Párt ismét felívelő pályának örvend.

Tudva a politikai váltógazdaság jellegzetes kísérőjelenségéről, miszerint a felelős kormányzati pozíció általában együtt jár a politikai népszerűségvesztéssel, illetve hogy a hatalom alternatíváját kínáló mindenkori ellenzék ezzel párhuzamosan általában érdem nélkül is felértékelődik, a fenti tényállásban valójában nem lenne semmi különös. Viszont ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen szokatlanul rövid idő (kb. fél év) alatt érte utol egyesek szerint már kétszámjegyű népszerűségvesztés a még csak a kormányzati ciklus elejét járó nemzeti-liberálisokat, akkor a helyzet egyértelműen más, vagy legalábbis kiegészítő magyarázatra szorul.

Nyilván nem tett jót a kormányzati teljesítmény közmegítélésének a koronavírus által előidézett és fokozatosan körvonalazódni látszó gazdasági szűkösség, illetve annak várható negatív költségvetési vonzata, ahogy a járványügyi jogkorlátozások és a nagy csinnadrattával beharangozott uniós helyreállítási csomag körüli zűrzavar sem. De fennáll a gyanú, hogy a közvélemény-kutatások által dokumentált szabadeséshez legalább ugyanilyen mértékben járult hozzá a közelgő kongresszus, a párton belül, de a széles nyilvánosság előtt dúló, botrányokkal tarkított hatalmi harc.

A pártelnökségért (és egyben a költségvetési forrásokért) versengő nemzeti-liberális elitcsoportok ugyanis a harc hevében – önmagukról megfeledkezve – gyakorlatilag kölcsönösen lenullázzák egymás bizalmi és politikai tőkéjét, rombolva egyúttal saját szabadelvű szavazótáboruk közösségben, szolidaritásban, cél-, érdek- és értékszövetségbe vetett hitét is. Ami pedig nem sok jót ígér e politikai közösség jövőjére nézve, illetve annál többet az ellenzéki szociáldemokratáknak, akik a szétzilált és elbizonytalanodott liberális szavazótábor láttán valószínűleg már meg is rendelték a duplakávét.

Pozsony János Csaba