Nem kívánok sokat

Már két éve eltűnt a gyermekkori fényképalbumom. Senkinek sem tűnt fel. Az ember ugyanis ritkán lapozza fel a múlt emlékeit, nincs rá idő, na meg amúgy is, minek? Most azonban, hogy kutatómunkát kellett volna végezni annak kiderítésére, hogy a család legkisebb tagjának piszeorra kiére hasonlít, rájöttünk, a rólam készült fényképek zöme köddé vált. Valamikor a meszeléskor, az új szekrény bepakolásakor, valamikor tavalyelőtt. A testvéremére hamar rábukkantunk. Az a helyén volt, egyetlen fénykép sem hiányzott belőle. No, volt is mivel bosszantanom édesanyámat: „látszik, melyik az a gyermek, akit akartak”, „na, ilyen kisebb testvérnek lenni”.

De egyszer csak mégis előkerült. A mesekönyvek között volt. A szobámban, a polc tetején, porosan. Két kis mackós album, telis-tele kicsi Barbival. Valamiért úgy emlékeztem magamra, csúnya kislány voltam. Sokáig rövid és kevés tejfehér hajam volt, általában pálmafába copfolva a fejem tetején. A füleim furcsán nagyok voltak, az amúgy szintén méretes fejemhez képest. De most így visszanézve, nem fogok szomorkodni, ha a kislányom rám hasonlít majd mégis.

Ezen a képen itt, táncosnő akartam lenni. Emitt modell. Ezen a fotón testvéremet utánzom, nem csoda, hiszen olyan akartam lenni, mint ő: nagy és okos. Itt teli szájjal mosolygok, mert apuka hazaért munkából. Ó, és itt: milyen békésen bújtunk össze tatával a délutáni alváshoz. Eme fénykép készültekor épp a hetedik születésnapomat ünnepeltük. Tele van a ház nagyszülőkkel, keresztszülőkkel, unokatestvérekkel. Egy asztal nem volt elég mindenkit leültetni, két szobába osztódott az ünneplő sereg. Bent a kicsik, kint a nagyok.

Ezen – a holnap készülő fényképen – huszonöt éves vagyok. Negyedévszázados. Az engem ünneplők elférnek az ebédlőben. A banda lemorzsolódott. Bekerültek új tagok, fiatalok, kisebbek, anyósok és apósok, de a létszám mégis sokkal kevesebb. Ez a mag azonban biztosan mindig velem ünnepel majd. Huszonöt éves vagyok a fényképen. Őszintén mosolygok. Nem akarok sem táncos, sem modell, sem nagy és okos lenni már. Csak úgy lenni, ellenni, békésen, boldogan, ezekkel az emberekkel még jó sokáig.