Modortalan asszisztens

Október 3-án szakorvosi küldővel mentem a baróti kórház laboratóriumába vérvételre. Reggel 8.30-kor többen álltunk a nyilvántartó ablaka előtt sorszámért. Az ott dolgozó nő nagyon idegesen kijelentette, hogy a sorszám elfogyott. „Ha a labor fogadja, akkor jó, ha nem, jöjjenek holnap!”

A betegek zúgolódtak, hogy ilyen korán elfogyott a sorszám. Az a gond, hogy a hölgy annak ad, akinek akar, sőt előfordul, hogy egy számot duplán is kioszt.

Szerencsére a laborba fogadtak, és nagyon kedvesek voltak, köszönet illeti az ott dolgozókat. Ami viszont felháborító, hogy ez idő alatt a hölgy kirohant az ajtón, és el kezdte szidni az ott várakozókat – nem tisztelve az időseket sem –, hogy miért ilyen értetlenek. Vajon gondolt-e arra, hogy nem mi vagyunk érte, hanem ő van értünk?

Október 4-én reggel megismétlődött a történet, ezúttal kaptam sorszámot, a hátam mögött egy 75 éves bácsi is kérte. Ekkor az okozott gondot, hogy kettőnk vezetékneve egyforma volt, ebbe kötött bele, idézem: „maguk férj és feleség, mit kavarnak össze engem.” Mondtuk neki, hogy nem, végül a bácsi is kapott sorszámot, és mindketten mehettünk a szakorvoshoz.

Köszönjük a hölgynek eddigi munkáját, és javasoljuk, ha ilyen ideges, akkor adja át a helyét egy fiatal végzettnek, akinek még van türelme a betegekhez.

Név és cím a szerkesztőségben