Felélesztett hagyomány
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Közel három hét telt el azután, hogy utoljára látták, utoljára életjelet adott magáról, míg egy szomszédjának eszébe jutott, hogy talán valami nincs rendben, és értesítette a rendőrséget, akik aztán holtan találták meg a lakásában. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy közel három hétig egyetlen rokona, barátja, munkatársa sem kereste? Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy baj lehet, miután nem tudták elérni?
Elgondolkodtató, hogy egy közismert közéleti szereplő ennyire egyedül tud maradni. Azt hiszem, ilyenkor mi is fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy mennyire figyelünk oda a környezetünkben élő emberekre. Vajon mi észrevesszük, ha baj van? Észrevesszük, ha egy barátunk, ismerősünk „eltűnik”, bezárkózik, nehézségekkel küzd? Vajon amikor rutinszerűen megkérdezzük, hogy a másik hogy van, valóban érdekel a válasz, vagy már csak megszokásból tesszük fel a kérdést?
Másrészről, mi vajon tudunk beszélni a saját problémáinkról? Ha valaki a hogylétünk felől érdeklődik, akkor el tudjuk őszintén mondani, hogy éppen rossz napunk van, vagy nehezebb időszakot élünk meg? Legtöbben már megszokásból is azt válaszoljuk, hogy „köszönöm, jól vagyok”, hiszen ez az egyszerűbb, minek is terhelnénk a másikat a mi problémánkkal, biztosan neki is megvan a saját baja, meg hát amúgy sem szeretjük magunkat gyengének mutatni. A közösségi oldalakra is mindenki csak a boldog pillanatait, sikereit tölti fel, a nehézségeket inkább megtartjuk magunknak, vagy legfeljebb a hozzánk legközelebb állókkal osztjuk meg.
Ha valamit tanulhatunk ebből az esetből, az az, hogy próbáljunk jobban figyelni szeretteinkre. Ha valakiről hosszabb ideje nem tudunk semmit, hívjuk fel, beszéljünk meg egy találkozót, vagy legalább írjunk egy üzenetet neki. Persze mi sem vehetünk észre mindent, hiszen tényleg mindenkinek megvan a maga baja, a hétköznapi rohanásban jó, ha saját magunkra, családunkra jut idő. Nem foghatjuk mindenkinek a kezét, de néha egy-egy kedves szó, őszinte beszélgetés is csodát tehet.