A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Kvótások, félkvótások, félnótások

Egy másfél kilót sem kitevő agy olyasmire képes, ami egy ugyanakkora számítógépet, de atombombát is messze lepipál. A mostani kvótaügy (ha nem rejtene valós emberi tragédiákat), abszurdabb lenne egy Ionesco vagy Beckett színdarabnál. Merthogy hónapokon át nyugtattak, kötelező kvóta nincs és soha nem volt, most pedig bíróság akar rávenni annak megtételére, ami nem létezik. Mint a szocialista időben, amikor cenzúra nem létezett, de volt, hús viszont volt, csak éppen nem létezett. Ez az egész kvóta-dolog nem új találmány. Iskolai ünnepélyen szigorú szabály rendelkezett – ennyi százalék román, maximum annyi magyar, ennyi hazafias, annyi normális. (Rábólintottunk, ‘nțeles, să trăiți! – és csináltuk a dolgunkat, ahogy tudtuk, beírtuk, hogy oltyán tánc, aztán pörögtek a gyerkőcök csárdásmódra).

A Kárpátokon túl mintha már nyolcvan évvel ezelőtt előre látták volna a brüsszeli módit, 1932-ben országjáró akció indult egy iskolai osztály verbuválására, hogy ne unatkozzon a kis Mihály, aki tizenegy éves korában már a Gyulafehérvári Nagyfejedelem címet viselte, mint a mesében, így tréningezve a királyi munka fáradságaira készülve. Szóval begyűjtöttek a skóla karámjába ennyi százalék földművescsemetét, annyi százalék bojár- meg tisztviselő meg satöbbi utódot, és nyugi, volt ott egy-egy magyar és szász is, ez utóbbi unokája egy hamburgi mecset árnyékában mutogatja a groszfater képét, ha a kocsmába még betéved egy német kuncsaft.

A volt miniszterelnök, Mircea Geoană felesége mesélte, amikor a férje washingtoni nagykövetként működött és a gyerekeik persze ott jártak iskolába, egy ellenőrzés után gyorsan behoztak az osztályba egy néger és egy mozgássérült kisgyereket, mert azokból mindaddig hiány volt, ami ugyebár megengedhetetlen, megbüntethetik, sőt bezárhatják az intézményt. Amerikában és a briteknél most a diákok reklamálnak, micsoda dolog – a tananyag mind fehér és férfi szerzőket tartalmaz. Előrelátható, néhány éven belül Shakespeare mellett kötelező lesz tanítani valamelyik tanzániai nő-kortársának a drámáit is. De hát ő, a nagy Will jósolta meg a „nagyszerű, új világ”-ot!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.