Frontvonalak

Politológiai közhely, hogy a választókat nem a tények irányítják, hanem a tényeknek gondolt tudattartalmak. Ezen túlmenően nagyon sokan e médiabefolyásolt képzetek mentén sem racionális, hanem sokkal inkább zsigeri, ösztönös döntést hoznak választáskor. Ha nem így lenne, a Fidesz 95% feletti győzelmet aratna, hiszen a tények mellettük szólnak, és minden ésszerű érv azt diktálja, hogy a botránycsináláson és önmaga kiröhögtetésén kívül semmire sem képes ellenzékre egyetlen voks se érkezzen.

A tavalyi év végi ellenzéki offenzíva a semmire épült, a munka törvénykönyvének az általuk minden alap nélkül „rabszolgatörvényként” emlegetett módosítására. Normális körülmények között ennek a luftballonnak ki kellett volna pukkadni, az magát antifasisztának nevező, kereszténygyűlölő, a Jobbik maradékával együtt vonuló, romboló, gyújtogató, rendőröket provokáló csőcselék randalírozásának pedig drasztikus következményekkel kellett volna járnia.

Nem ez történt, a frontvonalak nagyjából befagytak. A kormánynak lényegében csak a múlt hét végén sikerült visszavenni a közélet tematizálásában a kezdeményezést a családvédelmi programmal. Az ellenzék Orbán Viktor bejelentéseitől szinte lebénult. Egy nap elteltével persze elindult a fanyalgás, a demagógia, mind a politikai arénában, mind az ahhoz szorosan kötődő ellenzéki sajtóban. Ezzel párhuzamosan pedig az Európa keresztény kultúráját módszeresen felszámoló, globalista, migránspárti erők is retorikai offenzívát indítottak, nem átallották szélsőjobboldalisággal, nácizmussal vádolni a magyar miniszterelnököt azért, mert támogatni kívánja a magyar családokat, a lakosságfogyást pedig nem integrálhatatlan tömegek bevándoroltatásával kívánja ellensúlyozni, hanem a gyermekvállalás intézményes támogatásával.

A rendszerváltás óta soha nem voltak ennyire egyértelműek a politikai frontvonalak, nem volt ennyire egyszerű a képlet. Egyik oldalon a nemzetépítő kormány, melynek persze vannak hibái és mulasztásai, a másik oldalon a destrukció, a hatalom öncélú akarása, a „globalo-gazdihoz” való simulás, inkompetencia, felelőtlenség, a nemzet ügye iránti totális közömbösség. Lehet választani.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.