Fordulópontok

Értelmünk korlátai mindenképpen akadályoznak abban, hogy a földi lét sokféle „titkához” hozzáférjünk. Tudjuk viszont, hogy a csodásnak mondható kozmikus rend működésének egyik alapelve csillagászati természetű.

Amikor már úgy tűnne, hogy a sötétség végérvényesen felülkerekedik a világosságon, hiszen a naplemente és -felkelte közötti idő közel tizenhat órát tesz ki a huszonnégyből, éppen akkor következik be egy nagy fordulat a rajtunk kívüli világban. Ekkorra, egy december végi napra esik a téli napforduló, s ettől kezdve, kis lépésekben ugyan, de a világosság kezdi visszavenni a maga jussát. A kalendáriumi év végére – ahogy gyermekkoromban hallottam idős emberektől – éppenséggel egy kakaslépésnyit nyúlik a nappal…

Amint teremtett, tárgyi világunkban év végére következik be egy jelentős fordulat, s ezzel megkezdődik a csillagászati tél, hasonlóképpen az üdvtörténetben is ehhez az időponthoz közeli napra esett, jó két évezreddel ezelőtt egy döntő fordulat, Jézus, a Megváltó születése, s ezáltal, ugye, elérkezett az üdvösség. A mindenkori karácsonyok gyertyafénye azóta is a hívő emberben születő öröm jeléül lobban fel, s ezt a rendkívüli, kegyelmi lelkiállapotot mintegy táplálja az a tudat is, hogy a sötétség nem vehet végleg erőt rajtunk, illetve a világon…

Különben a vallásos néprajz tudósa, Bálint Sándor is összefüggésbe hozta a kétféle fordulatot a Népünk ünnepei című munkájában (1938), mondván, hogy „a téli napfordulat varázsa a Kisded misztériumával olvad össze”, illetve hogy „a világ világossága, a Betlehemi Kisded elűzi a sötétség hatalmait és megsegíti azokat, akik Őt várják.”

Jól emlékszem, egykor a decemberi hosszú, sötét esték és éjszakák farkasordító hideggel jártak. Sőt, fuvarosok már Szent András napjától számíthattak tájainkon farkasokkal való találkozásokra is, de a születés estéjén a patakok mentén, dombok-hegyek aljában fekvő felsőháromszéki falvainkban inkább kutyaugatást lehetett hallani, s a hóborította fagyos utakon és utcákban pedig zsivajgó gyermekek jöttek-mentek, kisebb-nagyobb csoportok sokasága járta a falut, s házak udvarából és bejárati ajtók elől szállt fel a lelkes énekszó, innen is, onnan is a Mennyből az angyal s a Pásztorok, pásztorok, emlékeztetve, hogy Isten angyalai is egykor Betlehemben hirdették a pásztoroknak a kis Jézus születését…