És mi hova álljunk?

Megborzongtam e csöppet se hűs nyári napon. Valami nagy baj van a magyar művészeti berkekben, és én árnyékba settenkedem, riadozva a kánikulában. Holott a zenészek, zeneművészek válságos helyzetben vannak. Oda jutott ez a művészréteg, hogy a nemes nemzetes Artisjus országos kihatású felelős hivatal (Budapest) kénytelen „felmérést végezni a zenészek életmódjáról és egészségi állapotáról”. És jött kérdőív is, válaszoljak magam is az élet adta kérdésekre.

Tikkadtan állapítottam meg, humorom s pénzem fogytán, hogy Székelyföldet immár nyugodtan, határozottan át lehet keresztelni Fesztiváliának. Márciustól tova novemberig elárasztják az őrjöngő fesztiválok. Száll az üvöltő örömóda, oda se neki, szokja meg a kialvatlan csecsemő meg a haldokló öreg, hogy mi igenis vígan megyünk tönkre. És tegnap jön a számítógépemen ez a megkeserítő „felmérés a zenészek életmódjáról, egészségi állapotáról”.

Nem értem, valami járvány dühöng esetleg, melynek kórsága csak a színpadokon s tömegek előtt őrjöngő zenészeket, énekeseket érinti? Akkor pedig hol az orvostudomány? Mert a rendőrség ott van velük, az hétszentség. Akkor viszont miért nem törődnek a zenészek egészségi állapotával, ahogy azt az Artisjus elvárja, kutatja és kutattatja velünk?! Gyűjtés, azt kell bevezetni, adakozzatok a zenészek javára, megsegít az Isten, ti is így jártok…

Szóval egy népdalcsokrot állítunk össze, azzal megyünk, vonulunk föl Budapestre a Mészáros utcába, megoldást keresve. A cigányzene igenis hozzánk tartozik, anélkül mit ér egy hortobágyi székely csárda?! A gyönyörű Döbrentei téren, Budán egykor még volt, mára már odalett ez a zene. Hát hová jutunk? Azonnal országos kivizsgálást kell indítani, ahogy értesítettek minket is, a zenészek életmódjának felderítésére. Ki hánnyal él, hánnyal iszik, nemre való tekintet nélkül. Mert az életmód… az Artisjus, az fontos. Ne adj’ Isten, valahogy elakad a fesztiváláradat, akkor meg hogyan számolunk el az üvöltő dervisek és zokogó cigányprímások állományával?

Este villanyoltás után mertem csak arra gondolni szerényen a sötétben, hogy mi, költők, megzenésítettek és meghurcoltak most ebben a szituban hova álljunk? Versben imádkozunk, őrjöngő dallamtalanul az Artisjus zenészeinek életmódjáért és egészségi állapotáért. Ilyen kánikulában sok minden történhet az agyak tájékán is, ami vizsgálódást kíván.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.