Edény, paplan, láng

Búcsú a háztól, a vaníliás gyertya illatától, a gyakran szúporos gardróbtól, a tetőtéri falak találkozásától, az ablakra 20 éve felfestett Hófehérkétől, a babakori párnától, a kék paplan utolsó foszlányaitól. Olyan lányként, aki a legapróbb emlékcetlikhez is ragaszkodik, a költözés igen keserédes. Felmerül a kérdés, a szekrény aljában gyűjtögetett kiskori képek, barátnőktől kapott kamasz-levelek, a telerajzolt emlékes füzet, a borítójából kivetkőzött kedvenc mesekönyv, a bulikban kapott színes karszalagok jönnek velem, vagy itt porosodnak meg, itt tűnnek feledésbe?

Vajon a jelenleg falfestéktől, frissen lerakott parkettől illatozó házban is ugyanolyan lesz az ágynemű illata? És habár anya nem mosolyog szembe kócosan a kávéfőző mellől reggelente, a fekete nedű íze hasonló lesz? Vajon mitől válik otthonná a ház, a lakás? Mitől lesznek melegek a szobák? Mitől és mikortól lesz a „házból” „haza”? Mert attól, hogy az új személyi igazolványomban már az a cím szerepel, biztosan nem. Attól, hogy álmaim bútoraiba álmaim tárgyai kerülnek be, frissen kibontva a dobozokból, attól még biztosan nem.

Lesz egy ház, ami először hideg lesz, ismeretlen, rideg, üres, a miénk és mégsem a miénk. És lesz az otthon, ami házzá válik. A szüleim házává. Ahol, habár felnőttem, és magaménak tudtam minden szegletét, a továbbiakban már csak vendég leszek. Anyáékhoz megyek délután és nem haza. Megkérdezik, iszom-e kávét, kérek-e papucsot, tetszik-e az új szőnyeg az emeleti, belső szobában (ami az enyém volt). Búcsúzáskor azt mondom, „gyertek hozzánk”, ők felcsomagolnak egy zacskó csirkemájjal, és kikísérnek a kapun.

Elviszem a staférungot, a kelengyét, a vázát, az edényt, a fakanalat, a pokrócot, a WC-kefét, viszem a receptfüzetet, a bemagolt életleckéket, a tapasztalatokat, és még valamit. Lánygyermekként viszek még valami nagyon fontosat, amit anya utolsóként gyúr a zsebembe. Viszem a meleget: a női, anyai meleget, amitől kályha leszek, amitől otthon lesz a ház. De hogyan használjam, hogyan tartsam lassú lángon, hogy ne illanjon el túl hamar, de ne legyen soványka sem?