Az sem volt jó…, de ez sem!

Hegyek között a vizek felgyorsulva rohannak a völgybe. Sík területre érve, találkozva egy-egy kisebb patakkal, összeölelkezve haladnak tovább, talán a tenger felé…, vagy ki tudja hová, merre érkeznek meg. Így van az ember is. Megy, felgyorsulva dolgozik, hajt, s aztán egyszerre megáll… Visszanéz, s rájön, hogy már nincs, mire várnia, nincs remény, nem lesz semmi.

Nemrég olvastam, hogy a remény hal meg utoljára, mert ő a gyilkos! Teljesen reménytelenül nézek körül. Az 1989. decemberi nagy felforduláskor akkora nagy reményekkel vártam a jövőt. Csalódott vagyok. Nem ilyen lovat, nem ilyen rendszert szerettem volna. A kommunizmus idejében szüleim így tanítottak: tűrj, és tarts ki, mert minden fájdalom hasznodra lesz egykor! Hát nem ezt tapasztaltam, nem ezt kaptam. Számtalanszor elmondtam már, hogy az sem volt jó, de ez sem az!

Ez a rendszer nem szolgál minket, mi szolgáljuk a rendszert. Ebben a teljesen felfordult világban látom, hogy a pénz mozgat mindent. A kiskirályok kizsákmányolják a szerencsétlen munkást. Azok lassan-lassan olyan gazdasági, társadalmi erőre tesznek szert, hogy már semmitől nem félnek, nem tisztelnek senkit, lehet, hogy még Istent sem… Talán, legalábbis remélem, ez lesz majd a vesztük is.

Az egész országot, térséget e kiskirályok uralják, mindent ők vezetnek. Megtehetik, mert az ő engedélyük nélkül még a nap sem mer ragyogni az égen. A munkahelyek hiánya miatt, az elszegényedett lakók a banki kölcsönökbe menekültek, amelyeknek végeredményeként nagyon sok ember veszítette el a lakását. Teljesen hivatalosan elárvereztették, s hogy titokban, azt már nem is kell mondanom… A bankok hatalommal a kezükben sétálva „hivatalosan”, pult alatt kiárusítják a lakásokat, kihasználva helyzetüket, megvesznek lassan-lassan mindenkit, mindent! Igen szomorú, de ez van. Nagyon sok székely család sötét, hideg lakásban didereg, mert a kapzsi újgazdagnak eszébe sem jut a munkahelyteremtés.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy