Álszent álmélkodás

Lassan három hét telt el az anyaországi önkormányzati választások óta. Mi történt ez idő alatt? Dióhéjban: a fideszes városvezetés az elvesztett településeken a jellemzően hiánnyal átvett kasszát milliárdos többlettel adta át, az ellenzék több fővárosi kerületben azzal kezdte a „munkát”, hogy jelentősen megemelte az önkormányzati képviselők fizetését.

Karácsony Gergely retirált több kérdésben, feltűntek környezetében a többszörösen bukott baloldal levitézlett figurái, beleértve Demszky Gábor volt főpolgármestert, aki nem kevesebbet javasolt, mint azt, hogy főváros vegyen fel IMF-hitelt.

Hiába, vannak, akik a taktikai megfontolásokat félresöpörve keresetlen őszinteséggel nyilatkoznak szándékaikról, érzéseikről. A sor hosszú Konrád Györgytől, akinek az volt a legfontosabb 1994-ben, hogy a hatalomra jutott MSZP–SZDSZ-koalíció legalizálja a könnyű drogokat, Horn Gáboron keresztül (SZDSZ), aki egyenes adásban mondta a nézők szemébe, hogy az SZDSZ sorsa sokkal fontosabb, mint az országé, egészen Eörsi Mátyásig (SZDSZ), aki szintén tévében nyilatkozta, hogy pártja „nem akarja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni” a Kárpát-medencében.

Mindezek mellett Karácsonyék keresztbe akarnak tenni a Szent István parkba tervezett Szent István-szobor felállításának is. Ez már a Jobbiknak is sok volt, jobb sorsra érdemes újságíró aktivistájuk, Bencsik János többek között arra mutatott rá, hogy Karácsony „október 13-án arra kapott felhatalmazást az ellenzéki szavazók többségétől, hogy integratív vezetője legyen Budapestnek, az ellenzéki voksok között pedig szép számmal voltak nemcsak baloldali, de centrista és jobboldali szavazók is, akik joggal várják el, hogy ne folytatódjon az eddigi ideológiai szekértáborharc. Azt hagyjuk meg Bayer Zsoltnak és csapatának…”

Elképesztő álnaivitás. Nem a harc szűnt meg, hanem a Jobbik váltott benne pozíciót. Annyi történt, hogy az egykori nemzeti párt besorolt balra, és azokat a figurákat futtatja a maga médiafelületein, akik élen jártak a nemzeti értékek kigúnyolásában és a nemzeti érdekek aláásásában. Esetenként pedig csodálkozást tettetnek a párt képviselői, mint most is, amikor álszent módon álmélkodnak a Szent István-szobor kapcsán azon, hogy Karácsonyék azt adják, ami lényegük. Tömény nemzetellenességet.