Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A könyvtár ünnepe

Ünnepel a Székely Mikó Kollégium. Több más magyar, azon belül erdélyi magyar középiskola mellett aránylag fiatal ez a tanintézet, az első érettségire is „csak” 1893-ban kerül sor, ekkor kerül falra az első érettségi tabló is, ebben az esztendőben tartják a kétszárnyú kollégium felszentelését, amelyre még a közoktatásügyi miniszter is eljött, országos hír lett ebből, s a főgimnáziummá előléptetett intézmény belépett a „nagyok” közé. Az, hogy ma a Kárpát-medence egyik legrangosabb tanodájának tartják, köszönhető annak a rendkívül színvonalas munkának, amelyet az eltelt százegynéhány esztendő alatt e falak között végeztek tanulók, tanárok, pedellusok, nevelők, azaz mindenki, aki eljegyezte sorsát ezzel a tudásvárral. Persze, a mai kollégium „őse”, a százhatvan évvel ezelőtt elindított kis tanoda mára nem csupán Háromszék, de egész Erdély, s azon túl is, ahol magyar oktatás folyik, ismert és elismert név lett, a sok évszázados múltra visszatekintő tanintézetek rangsorában nagyon az élen helyezkedik el. S ennél alább nem is szabad adnia.

Az ünnepségsorozat november 5-ei indító napja igen kedves és meglepő mozzanatokkal lepte meg az érdeklődőket. A valamikori és mostani mikósok találkozása során sok rejtett titok megoldódott, kiderült a beszélgetésekből, hogy miért érdemes mikós diáknak lenni, az iskolai Himnusz közös eléneklése pedig tényleg magasztossá tette az eseményt. Erre ráadódott aztán a délutáni előadás, beszélgetés a Székely Mikós Kollégium talán legértékesebb kincséről, az úgynevezett dokumentációs könyvtárról. Ha valamire büszke ez az iskola, erre tényleg az lehet. Már az a tény, hogy létezik, csodával határos. Amikor a múlt század ötvenes éveinek elején valóságos harcot indítottak a régi iskolai könyvtárak felszámolásáért, az iskoláktól történő elkobzásáért, ez megmaradt. Talán egyedüliként.  Arra magam is emlékszem, hogy a székelykeresztúri hajdani Unitárius Főgimnázium ehhez hasonló könyvállományát teherautókra felhajigálva szállították el állítólag Marosvásárhelyre. Kolozsváron az Akadémia tett kezet – szerencsére – ezekre a tékákra, ahová aztán egyetemistaként engedéllyel léphettünk be.

A Székely Mikó Kollégium eme könyvtárát, könyvtárőrként – milyen szép és sokatmondó elnevezés ez – Csikós Júlia ügyeli, vigyázza, gondozza, s közben csendben, szerényen olyan munkát végez, amelynek egy szeletkéjét a nyitó nap délutánján mutatta be. A Székely Mikó Kollégium megjelenítése a sajtóban, a közmédiában, a világhálón – sok egyéb mellett – régóta kutatási témája, s az eredmény elképesztően meglepő: az elkészült bibliográfia, adattár 1857-től indul, s a képernyőn is bemutatott adatok közel háromszáz újságból, folyóiratból, időszakos vagy rendszeresen megjelent sajtótermékekből kerültek elő. A repertóriumban nem csupán azok a címek szerepelnek, amelyek kimondottan a Mikóról szóló írást jelölnek, de azok is, amelyekben csupán említés, utalás történik az iskolára. Csak a Háromszék című napilapban közel 3000 írás foglalkozik a Mikóval, tanárai, tanulói életével, munkájával, eredményeivel. A hatalmas anyag, köszönhetően Kádár István informatikusnak, aki maga is, Csikós Júliához hasonlóan, ennek a tanintézetnek a végzettje, digitálisan is feldolgozva, kötetbe rendezve kézbe is vehető, tanulmányozható, ám közreadása roppant hasznos lehetne. A személynév-mutatókkal, tárgymutatóval, sorszámmal ellátott gazdag anyagban könnyen el lehet igazodni, s akinek további kutakodásra van kedve, ez az anyag segítségére lehet. Mint eddig is segített a könyvtárőr mindazoknak, akik bármilyen téren eligazítást, könyvészeti útbaigazítást, egy-egy tanulmány megírásához szükséges anyagot kerestek. És mindezek mellett arra is jutott az odafigyelésből és erőből, hogy kismúzeumot rendezzen be az iskola múltjának érzékeltetésére, bemutatására.

 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük