Felhívás!

A költészet, amikor vakít

Megértük hát ezt a napot is, a költészetét. Lehajtott fejjel az idén is, mint aki vétkezett. Ki mit restell, ki döngeti főnöke mellét. Semmi nem titok, és minden büntethető. A költészet napja most bujkál kiszáradt malomgátak titkai között. A hír akár ostromállapotot is jelez. Olyan, amilyen magyar területen, hetente két ünnepnap is szárad. Ma összeült a Gyávák Gyülekezete a homokon.

Eddig a percig, akár tavaly is, még vártam maradék derűlátásom mögött valamit. Vártunk fiatalon, aztán átírtuk
még a népdalainkat is. Vártalak a keresztútnál oldott harisnyával. A magyar költészet a maga műanyag ünnepén is
kiterített betli. A Gyülekezet maga adja meg színét és visszáját a gyávák ünnepének. – Csillagokat vetnek a csúcsok
felé. Ami visszahull, attól mentik aggódva az olvasót. – Csak ne kóvályogj,/ mint gólyafos a levegőben,/ hisz’ a vetések szépek!

Aki igazat vallani gyáva vagy, még mindig jó művi vallomásra. Volt vagy nem volt még ehhez hasonló, nem firtatom. A Gyülekezet egyhangúlag önmagára szavaz idén is, szelíd abrakon. Sem Bukarestnek, sem Brüsszelnek nem okoz gondot a döntés –, halad tovább a szekerük megrakottan a megszavazott irányban. Aki ezen a 365. napon is igazat mond, áldatlan lészen és koldus a javából. A magyar költészetnek vannak boldog napjai a krónikákban. Nekem szapora kétségeim vannak, nem gyülekezetem. Kétségbeesésem ezért visszatérő.

Te hétközösülési napon húsvétkezel.
Magadhoz juttattál éjnek évadán,
hogy szent legyen végre a béke.
Az időmérő mánusok
egyszerre mind megálltak.
Versben vagy viruló. Kis vallomás.
A Gyülekezet nem fogyaszt semmit
éhgyomorra, ugyanis kemény a támogatás.
Nem renyhe a költészetünk, csak idegen.
A hatványozott büntetést magam fizetem
1966 tavasza, májusa óta.
Szavazott, de engem vasreszelékkel
kínált az Idióta.

Vak vezet éberen fél világot.
A Gyáva Gyülekezet önmaga mellé állott.
A vers, az ének méregnek készül
az elvtársi íróasztalon vígan, vitézül.

A homály immár ismét behavazva.
A csillagvilág önmagát siratva szavazza.
A csend az úr. Pofa súlyba.
A Gyávák Gyülekezete csúcsra vigyorulva.

(Sepsiszentgyörgy, 2021. április)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. április 15., 13:59
    ÉRTÉKELÉS: 2

    “…csak idegen…”

    Elértük, nekünk(?) írnak mások.
    Ezüstökért, nyelvrontó Júdások.

    Szófacsaró, arctalan tolvajok.
    Kitüntetett,”díjazott”,”bajnokok”…

    Elérkezett a Költők ideje.
    A Verset immár,érteni kellene.

    Mutassuk fel, az Ige,örökünk.
    Jó verset,prózát becsülünk…

    Az igazságot,mindig elfogadjuk.
    Ha olykor fáj is, meg nem tagadjuk,

    naivságunkat, hibáinkat.
    Jó szándékunkban,meg nem ingat,

    többé semmikor, soha, senki.
    A JÓ VERSET, lehet szeretni…