Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Reno, Nevada, 1910. július 4., Amerika nemzeti ünnepnapja. Egy Jack Johnson nevű néger bokszoló a 15. menetben kiüti Jim Jeffries fehér bajnokot. Következmény: faji összetűzések, mintegy két tucat halott, sok száz letartóztatás.
1936-ban, majd két évre rá kevesebb primitív verekedéssel (bepótolták a harctéren), de annál nagyobb ideológiai felhajtással a német Max Schmeling legyőzte az amerikai Joe Louis-t, és fordítva. A náci, illetve amerikai propaganda ellenére később a két sportoló jó barát maradt, mindhalálig.
Legendássá vált a melbourne-i olimpia magyar-szovjet vízilabda-mérkőzése, Budapest orosz lerohanása után. Vér a vízben, vér. Végtelenül szomorú. Amint az 1969-es stockholmi jégkorong-világbajnokság döntőjében is folyt a vér, a csehszlovákok verték el a szovjeteket, otthon félmillió ember örömtüntetett. Emberként értem a dolgok érzelmi hátterét, de Hruscsov meg Brezsnyev gazemberségét mintha nem ártatlan sportolók fogainak kiverésével illene viszonozni…
Huszonhárom éve már, hogy Románia futballban legyőzte Magyarországot. Vadim és Păunescu külön tévéműsorban könyörögtek Haginak, térjen vissza a válogatottba, mert az ősellenség lególozása nemzeti ügy. Normális ez? Szerintem nem.
Hál’ Istennek, feljegyeztek fordított eseteket is, amikor a sport tényleg komoly szerepet játszott a népek egymáshoz közeledésében. Glenn Cowan és Zhuang Zedong pingpongoztak egyet. Ha a fiatalabb olvasó rákérdez, hogy na és? – mondjuk el neki, nem is olyan rég az USA és Kína már-már atomháborúval fenyegették egymást; aztán higgadtabb tanácsadók kitalálták a „pingpong-diplomáciát”, vagyis, hogy sportmérkőzések egyengessék a béke útját, míg 1972-ben Nixon epokális látogatásra indult Pekingbe. Alig néhány éve Dennis Rodman a kétméteres kosárlabdafenomén Phenjanba utazott, hogy az észak-koreai zsebdiktátort könnyes szemmel ölelgetve üzenjen odahaza és amoda: legyen már béke.
Most a Djokovics-féle tragikus vírusszappanopera vet sötét árnyat a sportra. Én nem kívánok fanatikus, utcán randalírozó imádókat látni, sem mogorva, taláros úriembereket ítélkezni egy példás sportember versenyjoga felett. Normális meccseket akarok egy normális világban.