Megtalálták a vallásosságért felelős agyterületet

Az emberek több mint 80 százaléka vallja magát vallásosnak világszerte, a spiritualitás neurológiája mégis egy kevéssé kutatott terület. A Harvard Orvostudományi Karának egyik klinikáján, a Brigham and Women’s Hospitalben készült kutatás sikeresen azonosította a vallásos érzetek központját az agyban. Az eredményt a Biological Psychiatry című folyóiratban publikálták.

A központ a periakveduktális szürkeállományban (PAG) található, amely az agytörzs egy régiója, ami számos viselkedésben szerepet játszik, ilyen például a félelem tanulása, a fájdalomérzet, az önfeláldozás és a feltétel nélküli szeretet.

“Eredményeink arra mutatnak, hogy a spiritualitás és vallásosság alapja egy mélyen az idegrendszerbe szőtt neurobiológiai dinamika” – mondta Michael Ferguson, a kutatás vezetője.

“Megdöbbenésünkre a spiritualitás központját az evolúció során egyik leginkább megőrzött agyi struktúrában találtuk meg” – tette hozzá.

A kutatók egy lézió hálózati térképezés nevű eljárást alkalmaztak, aminek lényege, hogy különböző agyi sérüléseken átesett beteget vizsgáltak. Összesen 88 olyan személytől gyűjtöttek adatot, akiken például egy tumor eltávolítása érdekében végeztek sebészeti beavatkozást. Ekkora mintában a sebhelyek egyformán oszlottak el az egész agyon. A páciensek kérdőíven nyilatkoztak a műtét előtti és utáni vallásos érzetükről.

Az eredményeket összevetették egy fejsérülésen átesett háborús veteránokból álló, több mint 100 fős csoport válaszaival is.

A 88 sebészeti páciensből 30 számolt be a vallásos érzetek csökkenéséről, 29 esetben ez erősödött, 29 esetben pedig nem változott. A sérülések feltérképezésével sikerült beazonosítani a PAG szerepét, amiben negatív és pozitív hatású központokat is felfedeztek. Korábbi irodalomban például olyan eseteket is találtak, amikor egy beteg a negatív alközpontot érintő sérülést követően hipervallásos lett.

“A kutatók be tudtak azonosítani további neurológiai és pszichiátriai kórképeket is, amelyek összefüggtek ezekkel az központokkal. A parkinsonizmusnak nevezett mozgási abnormalitások például a csökkent spiritualitású csomóponttal, míg a téveszmék és az idegenkéz-szindróma a fokozott spiritualitású csomóponttal mutatott összefüggést.

Fontos, hogy ezek az egybeesések segíthetnek a különböző működések és összefüggések megértésében, de nem kell őket túlértelmezni. Az eredmény például nem jelenti azt, hogy a vallásosság téveszme, hogy történelmi személyek idegenkéz-szindrómától szenvedtek, vagy hogy a Parkinson-kórt a vallásosság hiánya okozza. Az eredmények inkább azt mutatják, hogy a vallásosság gyökerei nagyon mélyre nyúlnak az agyban, ezért találkoznak fontos működésekkel” – mutatott rá Ferguson.

A kutatás szerzői kiemelték, hogy az általuk használt adathalmaz nem tartalmazott információt a betegek neveltetéséről, aminek fontos szerepe lehet. Azt is fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy a vizsgált személyek túlnyomórészt keresztények voltak. Az eredmény általánosításához több kultúrán átívelő kutatásra volna szükség. Michael Fergusonnak ezeken felül is vannak kérdései:

“Az orvostudomány és vallás csak a közelmúltban vált szét. Úgy tűnik, hogy a kultúrákon és a civilizációkon átívelve egyesül a gyógyulás és a spiritualitás. Érdekel, hogy az agyi központok megismerése segíthet-e olyan tudományosan megalapozott, klinikailag lefordítható kérdések feltételében, amelyben a gyógyítás és a spiritualitás kölcsönösen informálják egymást”– fogalmazott.