Wimbledon, csak Wimbledon

A négy Grand Slam teniszturné tulajdonképpen három plusz Wimbledon. Pontosabban Wimbledon, és a másik három amolyan ráadásnak, mert mondjon ki mit akar, kérdezzétek meg a legkezdőbb teniszezőt, akárhány ausztrál vagy amerikai trófea nem ér fel egy wimbledoni döntővel.

Az idén minden jól sikerült. Egy csepp eső nem potyogott az úri közönség kalapjára, és már az első nap egy – bocsássák meg a szertelen hasonlatot – mitikus történetnek lehettünk szem- (vagy tévé-) tanúi. Egy tizenöt éves lány, Cori Gauff esélyt sem adott a volt bajnok Venus Williamsnek. Istenek wágneri alkonya. Amint az öreg alfahím szemlesütve távozik a National Geographic dokumentumfilmjében, miután a fiatal kegyetlenül legyőzte. Tizennégy év korkülönbség, egy korszak vége, egy másik kezdete.

A női versenyt Simona nyerte. Nem egykönnyen, de szívembe férkőzött ez a konstancai lány, aki most, a lehető legnagyobb győzelme után is olyan félszeg szerénységgel nyilatkozik, mint egy kezdő junior, szinte szégyellős a riporterek falkája előtt. És mert a maga sportszerű módján választ adott azoknak, akik már-már hazaárulóként kezelték egy-két vesztes játszma után, vagy magasról lesajnálták, menthetetlen lúzerként kezelték. Újra kínálkoznak a vad párhuzamok: a csupaizom Rocky, aki tízszer is feláll a padlóról, és csak az övé az utolsó ütés, vagy inkább Hemingway öreg halásza, aki tudja, egy embert meg lehet ölni, de legyőzni nem, ha az nem akarja…

A férfiak, hát azok igenis férfiak! Harminchét év, harminckét év, ennyi a két döntős kora. Talpig úriemberek. Ötórás meccsen nyert Dzsokovics, apja szerb, anyja horvát, aki tizenkét éves korában szüleivel együtt menekült az F-117- es bombázó elől, amelyet a békebiztosító NATO küldött hazája ellen.

Látta, amint a szörny megnyíló gyomrából két távirányított bomba repül ki. Elszállt a fejük felett, ők életben maradtak, mások talán nem. „Nem kellett iskolába menni, volt időm az edzésre, csak egy fal maradt épen a bombázás után” – emlékezik Nole, aki nem engedi, hogy fájdalma gyűlöletté érlelődjön. A másik döntős elválaszthatatlan barátja és riválisa, Roger Federer, a barokk fantáziájú, lenyűgöző eleganciájú svájci. Mi lesz Wimbledonnal nélkületek, drága (szinte) ikertestvérek, Novak Federer és Roger Dzsokovics?

Zubreczky Antal

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.