Kenyérbe léptek a kézilabdázók is
Az elmúlt hétvégén, a koronavírus-járvány miatt igencsak hosszúra nyúlt szünet után ...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Gyerekkoromban nehezen értettem, miért tolong két-háromezres tömeg szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként a marosvásárhelyi úgynevezett Gödörben. Csúf salakpálya, alig néhány – használhatatlan – pad, azokon is lábon álló, körbe-körbe lábujjhegyen ágaskodó, a kerítésre is felcsimpaszkodott férfi- és gyereknépség. Ott játszották a városi bajnokság meccseit. A szomszédságban, a szép, modern stadionban néha fele annyi néző sem volt a „nagy” B- ligás mérkőzésen. Miért? Mert itt nem volt eladott meccs. Mert nyáron a játékosok szünetben a pálya szélére húzódva hallgatták az edző fejmosását, egy üveg ásványvízzel és egy fél citrommal a kezükben, ez – csak ez! – volt a doppingjuk. És mert a nézők őszintén szurkoltak, ki-ki a sajátjainak: a Bútorgyár, a Bőrgyár, a Gázasok csapatának. Amelyben felismerték Pistát, a lakatost, Patakit, a technológust, a veterán Bódit, a fényezőt. Egészséges lokál-, illetve vállalatpatriotizmus, az összetartozás melegítő tudata. Együtt dolgozunk, együtt örvendünk és szomorkodunk.
Ma mit látunk a sportban? A nagy csapatokban helyiek alig vannak. Zsoldosok. Nagy tudású, de zsoldoslelkű játékosok. Klubszinten már megszoktuk, de lassan a válogatottakat is megmételyezi a pénzőrület. Katar világbajnoksági ezüstéremig jutott kézilabdában. Hogyan? Megvették szőröstől-bőröstől a spanyol világbajnok csapat edzőjét, majd spanyol, francia, egyiptomi, volt jugoszláv kéziseknek katari állampolgárságot ajánlottak fel. Annyi meggyőző dollárral, hogy azok rábólintottak. Tizennégy idegen egy hét ember által játszott sportban! Az arab Egyesült Emirátus megszerezte első olimpiai bronzérmét, a szép arab nevű, kisinyovi születésű Sergiu Toma révén. A valóban arab nevű atléták spanyol meg brit trikóban szaladnak eközben. A pingpongosok? Kínaiak. A románok egyetlen érmes birkózója Albert Ramazanovici Saritov és csecsen, miközben Bianca Andreescu Kanadának hoz dicsőséget, az ottani dollár erősebb, mint a lej.
A régi nóta:Uteciștii de azi, R.F.G.-iștii de mâine. Beteljesedett…
Mindezt lenyelem, sport az sport. De azt, hogy magyar (és román) pártok izraeli meg amerikai tanácsadókat fogadjanak fel egymás kiutálására és szétmarcangolására, azt már nem tudom egy legyintéssel elintézni. És Brüsszeltől kérjék hazájuk megbüntetését…