Kopásban a magyar kártya

Noha sok erdélyi, romániai magyar aggodalommal  fogadta az AUR (Románok Egyesítéséért Szövetség) kiugró választási eredményét, parlamenti bejutását, a román lakosság megnyilvánulása jó és megnyugtató jeleket is mutatott.

A kampány során a Pro Románia (PRO) és a Népi Mozgalom Pártja (PMP) többször hangoztatta, a jelenlétük azért is fontos lesz a parlamentben, hogy az új kormánykoalíció létrehozásánál ne legyen szükség a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ). Személyesen Victor Ponta, a PRO alapítója sokszor érvelt ilyesmivel, még jelmondatszerűen is megfogalmazta. Hasonlóképpen, Traian Basescu, a PMP alapítója, volt elnöke, jelenlegi európai parlamenti képviselője is tett olyan megjegyzéseket – párttársaival együtt -, hogy a leendő kormánykoalíciót RMDSZ nélkül tudná elképzelni. Nos, az RMDSZ meglehetősen biztosan teljesítette az 5 százalékos bejutási küszöböt, a 6 százalékhoz közelít, kormánykoalíciós szerepvállalása körvonalazódik, míg a magyarok „kötelező mellőzésének” vágyát kampánycélra is felhasználó PRO és PMP nem érte el az 5 százalékot sem. Szavazóikat vagy az átszavazókat nem mozgósította létszámban eléggé az effajta diskurzus.

Más téma az, hogy a magyar-gyűlölők, RMDSZ-fóbiások inkább az AUR felé fordultak, a szélsőséges nacionalista „üstökösre” adták voksukat. Ők még tokban őrzik s előhúzzák a magyar kártyát. Megijedni nem kell és nem szabad, a Nagy-Románia Párt (PRM) vagy a Románok Nemzeti Egységpártja (PUNR) Vadim és Funar révén valamikor talán még az AUR-nál is vérmesebb, fenyegetőbb volt, ma sehol sincsenek, gittegylet szintjére süllyedtek. A 2012-ben nyomdokaikba lépő Dan Diaconescu Néppárt (PP-DD) úgyszintén.

(bl)