A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Székely haza (62.) – Falutörvények

Székelyföld háromkötetes történetének második kötete részletesen elemzi a széki intézmények működését, a bíráskodás helyzetét, sorra veszi a székeket és fiúszékeket, a városokat és más településeket, például a kiváltságos falvakat. Külön fejezetet szentel a falutörvényeknek, melyek a felülről való irányításnak gátat szabtak azzal, hogy megőrizték a helyi mozgástér viszonylagos szabadságát.

A falutörvény páratlanul izgalmas bepillantást enged a falvak mindennapjaiba, a helyi önkormányzatiság napi valóságába. Ma, amikor pimasz értetlenek avatkoznának be kioktatólag településeink felirat- és jelképhasználatába, érdemes elmélyedni a települési önigazgatás e remek dokumentumai tanulmányozásában. Imreh István 72 ilyen falutörvényt közölt és elemzett a száznál több ismertből, a 16-19. századból. A falvak önszervező képességét bizonyító szabályozások igazi európai hivatást tükröznek, és összecsengenek számos nyugati példával, szemben a hegyeken túli régiók despotikus hagyományával.

Azért kerültek a 16. században lejegyzésre, mert akkor terjedt el az írástudás, de korábban is hatályban voltak. Foglalatai a helyi szokásjognak, szabályozzák az erdők, legelők stb. használatát, a bíráskodás rendjét. Falugyűléseken hagyták jóvá vagy azokon módosították, az eleven korabeli demokrácia dokumentumai, egyben a hajdani székely szabadság és rendtartás emlékének őrzői.

Imreh elemzi az esküdtek, polgárok, bírók stb. hivatalának szabályait, a tilalmasok mibenlétét, a település belső békéjének zálogait. Az évente tartott falugyűléseken általában felolvasták őket miheztartás és az újonnan betelepedetteknek ismertetés végett. A gazdálkodásra vonatkozó szabályokból kiderül, az állattartás volt a túlsúlyos ágazat, a szántóföldek művelése két és háromnyomásos rendszerben folyt, azaz a határt ugarra és szántóra, avagy ugarra és őszi, valamint tavaszi vetésre szánt részekre osztották fel. A földet már a 16. században kétszer, nem ritkán háromszor is felszántották, méghozzá ökrökkel, a trágyázás is rendszeres volt.

Kovács András

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.