Stuttgarti Októberfeszt

Stuttgarti Októberfeszt Kultúra

Nincsen délelőtt vagy délután, eltűnik az időérzék. Csak sör, zene, jó hangulat van a már három hete tartó októberfeszten. Németország, de mondhatni Európa-szerte közkedvelt sörfesztiválon jártunk, Stuttgartban.

Amikor valaki az Októberfesztről meséli élményeit, azt sem tudja, hol ragadja meg. Próbálja keretbe helyezni, kronológiai sorrendben elmesélni, térben lerajzolni a fesztivált, de a végén úgyis arra lyukad ki, hogy „ezt csak akkor érted meg, ha ott vagy”. És igaza van. Él a fejünkben egy kép a fesztiválokról, neves koncertekkel, minél extrább öltözetekkel, sátortáborokkal, vásárokkal. A sörfesztivál is hasonló, de teljesen más. Az odavezető, közel egyórás vonatúton megismerhettük a fesztivál dresszkódját. Természetesen nincs ilyen, azt veszel magadra, amit csak akarsz, de aki teheti, népviseletbe bújik. Minden megállóban özönlöttek a vonatra a bőrnadrágos, kockás inges férfiak, a csipkés, színes, kockás ruhás lányok. Egészen kicsiktől idősekig, mindenki egyformába öltözve indult szórakozni. Már a vonaton megalapozódott a hangulat, kézről kézre járt a sör, bor, közös énekelgetéssel, ismerkedéssel, hangos nevetéssel telt az út.

A fesztivál helyszíne se nem nagy, se nem kicsi, nemes egyszerűséggel akkora, mint egy kisebb falu. Két óriáskerék, különböző pörgető–forgató–gyomorkeverő játékok, szellemváros, vízi-vonat, hullámvasutak várták az adrenalin szerelmeseit. Minden száz méteren italstandoknál álltak sorba az emberek, de nem volt hiány a finom falatokból sem. Különböző kultúrák ételeit lehetett megkóstolni, de kicsit elfogult szemmel a két „Ungari­sche Lángos” butiknál láttam a legnagyobb sorokat. De nem voltam annyira elfogult, hiszen akármikor szerettem volna megközelíteni őket, nagyjából egy órát kellett volna várakoznom a soromra.

Magyar hang egyébként jó néhányszor megütötte a fülemet, háromszéki ismerősökkel is bőven lehetett találkozni. „Már negyedik éve járok a stuttgarti Októberfesztre, általában munkásként, de szórakozni is ki szoktam jönni” – mondta Baróthi Károly, kézdiszentléleki munkás. Társaival évek óta ott vannak a `feszten, ők építik fel a nyolc nagy sátor egyikét. Ezek a sátrak nagyjából ötvenezer személyt fogadnak be, naponta két váltásban, az igazi buli pedig ezekben vár. A délelőtti és délutáni csere között igencsak bedugul a tér, szemmagasságban nem láttam mást, csak embert. Ennek és az éhségnek köszönhetően elsőként robbantam be a sátorba, ahová a jegyem szólt. Alig helyezkedtünk el az asztalunknál, már koccantak is a söröskorsók előttünk, tátott szájjal néztem, ahogy a pincérlány egyszerre dobja le a nyolc korsót. Nem sokkal később már jött is az étel, egyszerre mind a nyolc, egy tálcán. Azt hiszem, ilyen gyors, profi kiszolgálásban még sosem volt részem.

Az est elején kicsit zsúfoltnak éreztem a több tízezer embert magam körül, de ahogyan fogyott a sör mindenki kezében, úgy lett szabadabb a buli. Kis idő elteltével már mindenki, 14 éves kortól 80-ig, a padokon táncolt. Ha egy szóban kellene összefoglalni a sörfesztivált, az „egyszerű” lenne rá a legmegfelelőbb. Nincs túlgondolva, nem a külsőségeken van a hangsúly. Mindenki kockás ingben, kezében sörrel énekel, padon táncol, jól érzi magát. Nincs tolongás, nincs vita, az időérzék is eltűnik.

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások