Felhívás!

A valóság feltárója

A valóság feltárója Kultúra

Kritikával fűszerezett és némi borúlátással átitatott önvallomásként bugyogtak fel a szavak B. Kovács Andrásból a Szarvascsoda című, gyűjteményes verseskötetének és Egy erdélyi salfe-made man címet viselő riportregényének szerda esti bemutatóján a sepsiszentgyörgyi LibriM könyvesboltban. Szokatlan, de jóleső gesztusának köszönhetően, az eseményen jelenlévők mindegyike ajándékba kapta a két könyvet.

Újságíróként ismerte ugyan és olvasgatta a cikkeit, azonban igazából a Végvidék címmel 2000-ben megjelent riportkötetével vonta magára a figyelmét, és kelltette fel személye iránt az érdeklődését. Ennek elolvasásával ugyanis körülöttünk játszódó, de általunk még sem észlelt történéseket, a környezetünkben élő, de számunkra abba észrevétlenül beleolvadó személyeket ismerhetünk meg. Mindezek fel- és elénk tárásához azonban a riporter szemére és munkájára volt szükség. Az ő jóvoltából tekint azóta másként a vidék falvaira és lakóira – vallotta be a szerző beszélgetőtársa, Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója. És szerinte azért is értékesek B. Kovács András eddig megjelent riportkötetei, mert a szerző elkötelezett magyar értelmiségiként, érzékenyen rezdül a nemzet sorskérdéseire, legyen szó az iskolaügyről, az ipar félresikerült magánosításáról, az erdők és termőföldek visszaszolgáltatásáról vagy a vendégmunkáról. Éppen ezért az olvasásuk közben olyan érzése támad, mintha néhai Beke György könyveit tartaná a kezében, akinek az írásai kivétel nélkül súlyosak és fontosak voltak.

Kis Jenő felkérésére a Kolozsvári András álnéven megjelentetett verseiről B. Kovács András elárulta, hogy nem tartja magát befutott költőnek, és talán soha nem is lesz az. Engedett azonban az őt időnként hatalmába kerítő ihlet kényszerének, és rímekbe szedte érzelmekkel átszőtt gondolatait. Bár kiadónál csak hatvankét éves korában jelentkezett a műveivel, és ezzel elutasításba torkolló bizalmatlanságot váltott ki maga iránt, nem adta fel a versfaragást. Nem adta fel, mert fiatalon ezt a hibát már egyszer elkövette, éveken át hallgatásra ítélvén a benne ágaskodó költőt. És, hogy valóban hiba volt ezt cselekedni, arról magunk is meggyőződhetünk a kötetet fellapozva, és elolvasván az 1978–79-es esztendőkben született alkotásait.

Nem rejtette véka alá a jelen irodalmi lapjainak többségét szabados verseikkel megtöltő költőkről kialakult lesújtó véleményét sem. A nemzeti ügyek iránt érzéketlen, nagyfokú individualizmusról tanúságot tevő, a közösség gondjait mellőző, az olvasót sem tisztelő tollforgatóknak tartja őket. Nem véletlen tehát, hogy tudatosan szembehelyezkedik a „posztmodern áramlatok vadhajtásaival,” és az erdélyi költészet közösségközpontú áramlatát követi.

A prózakötettel kapcsolatban megjegyezte, hogy abban egykori iskolatársa, Kocsis Imre nyolcvanas évekbeli törvénytelen kivándorlásának, sikeres amerikai letelepedésének és beilleszkedésének történetét meséli el az érintettel együtt, a világhálón lebonyolított levelezésükre, illetve személyes találkozásaik alkalmából folytatott beszélgetéseikre támaszkodva.

Az ismertetett könyvek a LibriM könyvesboltban vásárolhatók meg.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.