Mit tehet az EU?

Mit tehet az EU? Kovászna megye

Mit tehet az EU a regionális és kisebbségi nyelvekért? – ezzel a címmel tartott előadást a napokban Kovászna Megyei Tanácsánál Johan Häggman. Az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) finnországi svéd szakértője szerint a többnyelvűségnek egyértelmű gazdasági előnyei vannak.

A szakember rövid történelmi áttekintésében bemutatta: az „ős-Európai Unióban” négy hivatalos nyelv volt, a német, a francia, az olasz és a holland, aztán az Unió nyugati bővítésével 1995-re a nyelvek száma tizenegyre nőtt. A 2004-es „nagy keleti-bővítéskor” ez szinte megduplázódott, 2004-ben kilenc, aztán Bulgária és Románia csatlakozásakor további három (ekkor ismerték el az írt is) nyelvvel bővült a hivatalos nyelvek sora, és ehhez csatakozott a horvát.

A szakértő szerint az Európai Unióban már csak azért is szükség van soknyelvűségi politikára, mert a 480 millió lakosú Uniónak mindössze fele beszél angolul (is). A német egyébként több embernek az anyanyelve (az unió lakosságának 18%-a), de csak további 14% beszéli idegen nyelvként. Az angol 13%-nak anyanyelve (még), de 38% beszéli idegen nyelvként, ez összesen 51%-ot tesz ki. A Brexit után a németül beszélő lakosság (32%) megközelíti majd az angolul beszélőt (38%), de az PC-k és internet világában aligha várható az angol háttérbe szorulása. Akkor viszont az a furcsa állapot áll majd elő, hogy az Unióban azt a nyelvet beszélik a legtöbben, amely egyetlen uniós állampolgárnak sem anyanyelve.
Az Unió lakosainak 44%-a nyilatkozta azt, hogy anyanyelvén kívül egyetlen nyelven sem tudna egy beszélgetést lefolytatni, 56%-uk legalább egy, 28%-uk legalább kettő, 11%-uk legalább három nyelvet ismer.

Már az alapszerződésben leszögezték, hogy minden állampolgárnak joga van az Unió akármelyik hivatalos nyelvén fordulni az uniós intézményekhez, és jog van arra, hogy ugyanazon a nyelven kapjon választ.

A Lisszaboni Szerződés megerősíti a kisebbségek jogait, amennyiben első bekezdésében az alapértékek közé sorolja a kisebbséghez tartozó személyek jogait, és az Alapjogok Chartájának 22. cikkelye is kimondja: az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget.

A bemutatott tanulmány szerint, bár nyilvánvaló, hogy a többnyelvűség sokba kerül – a tolmácsok, fordítók természetesen nem ingyen dolgoznak –, a 28 tagországú Unió lakosságára kivetítve, fejenként évente 2,55 euró jön ki, amiért csak egy nem túl jó minőségű palackbort adnak egy szupermarketben.
A szakember szerint az embe­rek könnyebben elfogadják a közös pénzt, közös agrárpolitikát, ha megőrizhetik saját nyelvüket.

A többnyelvűség gazdasági előnyei is nyilvánvalóak, ezt mutatja az is, hogy Európa leggazdagabb régiói (Olaszországban Dél-Tirol, Spanyolországban Baszkföld és Navarra) és országai (Svájc, Luxemburg) többnyelvűek. A kereskedelemben alapigazság, hogy vásárolni minden nyelven lehet, de eladni csak a kliens nyelvén lehet – mutatott rá az előadó.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.