Tavaly szükség volt a civilek segítségére
A Civilek Háromszékért Szövetség közlése szerint idén a határidő lejártáig (április 12.) Az év civil szervezete díjra hét jelölés érkezett, Az év önkéntese címre pedig három embert találtak érdemesnek.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A ház valamikori rangját messziről jelezte a fehérre meszelt kőkerítés és három kapuláb. Egy ízben megkérdeztem nagytátát, mi igaz az aranykincs történetéből. Behunyta a félszemét, de nem az ilyenkor szokásos mordsággal, hanem titokzatosan, a közlendő fontosságát előrebocsátva. Nem látott ő semmiféle álmot, nem talált semmiféle aranypénzt. Urakat fuvarozott a borosnyói vonathoz és akarva nem akarva kihallgatta, amiről ők ketten beszéltek. Az egyik utas gazdag kovásznai ügyvéd elmondta társának, hogy sürgősen el kell adnia, akár áron alul is, zágoni örökségét, mert katonatiszt fia kártyaadósságba keveredett. Ha nem fizet határidőre ki kell lépnie a hadseregből vagy végeznie magával. A summáról, a ház áráról is szó esett és arról is, hogy mennyit lenne hajlandó lealkudni belőle a tulajdonos.
Két nap múlva Deák Antal befogta a lovait és Kovásznáig meg sem állt. Elment az ügyvéd irodájába, elmondta mi járatban van, s letette eléje a borjak, csikó, széna, stráfszekér eladásából, a rokonságtól és régi kuncsaftjától egy fás zsidótól kölcsön kapott pénzt. Valamicske hiánnyal, kevéssel, nem sokkal, hogy a borosnyói úton hallott kisebb összeghez igazodjon. Vigyázott, kútba ne essen a jó vásár. Így a falu ámulatára gyorsan, váratlanul került Deák Antal tulajdonába a hosszútizedi rangos belsőség. Amit az emberek megmagyarázni nem tudtak, mit rejtély fedett s ráfogták: csoda történt. Vagyis lángot ontó bodzabokor és az amúgy is nagy betyár Deák Antalnak megmutatkozó kincs. Történt ez 1890-ben, két évvel nagytátá házasságkötése után. Amikor a házasságlevél szerint nagymámá, Csoma Mária „huszonnégy éves hajadon” volt, ura pedig „huszonhét éves, törvényesen elvált”.