Bemutatták Zágon monográfiáját

Bemutatták Zágon monográfiáját

Teltház előtt mutatták be Zágon monográfiáját múlt szerdán este a Mikes Kelemen Kulturális Központ Gabonás termében, ahol a rácsodálkozás, meghatottság és a felismerés érzései uralták a szép számban összegyűlt közönséget. A Székelyföld települései sorozatban megjelenő kötet szerzői és szerkesztői ismertették a falu monográfiáját, megköszönve a helyi közösségnek és elöljáróknak a támogatást a kutatói munka során.

Kis József, Zágon polgármestere az est házigazdájaként köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva, a helyi közösség számára érték ez a könyv.

„A megyei önkormányzat fontos kezdeményezése a Háromszék Vármegye Kiadó Székelyföld települései című sorozata, amelynek célja, hogy szülőföldünk történetét megismerjük, támogassuk a helytörténeti kutatásokat és hozzáférhetővé tegyük” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki Zágont is feltüntető, köz- és magángyűjteményben fellelhető, korai kéziratos, történelmi és katonai térképeket mutatott be, majd 1914 előtti képeslapok, látképek és fotók segítségével idézte fel a száz évvel ezelőtti Zágont.

Kinda István néprajzkutató a kötet szerkesztőjeként a Székelyföld települései sorozatot ismertetve mondta el, hogy a Háromszék honismereti bibliográfiája volt a kezdő kötet, amelyben áttekintették, hogy Háromszék falvairól ki, milyen címen, hol közölt 1844–2012 között. „A két első monográfia Zabola és Bodos volt, Pozsony Ferenc és Egyed Ákos akadémikus évtizedeket felölelő munkája öltött formát ezekben a kötetekben, amelyek szerkezete már a sorozat felépítésének megfelelő. Arra törekszünk, hogy az adott település történetét lehetőleg minden szempontból feldolgozzuk: hol helyezkedik el, mit tudunk a település benépesedéséről, lakóiról, hogyan alakult, hogyan fejlődött. A köteteket a legfrissebb áttekintéssel zárjuk, hogy a jelenben hogyan néz ki a település, és milyen kilátásai vannak a jövőt illetően” – számolt be a szerkesztő.

Kisgyörgy Zoltán geológus, aki Zágon természetföldrajzi és földtani jellemzését írta, a könyvbemutatón arról is mesélt, hogy a kövületek alapján hogyan lehet eligazodni Zágon vidékének földtani felépítésében. Anekdotákkal fűszerezve idézte fel Pávai Vajna Ferenc, a vidéket kutató geológus alakját, és beszélt Miltiade Filipescu őslénybúvár geológusról is, aki a Zágoni rétegek névadója volt.

Zágon régészeti múltjáról Székely Zsolt régész írt, aki a jelenlevőknek a település határában talált Cseremás és Metehegy bronzkincsének jelentőségét foglalta össze, amelynek köszönhetően Zágon ismertté vált a régészeti szakirodalomban. A bronzkort követő korszakok leletei közül két, közgyűjteménybe került római kori fibulát is megemlített az előadó.

Tüdős S. Kinga történész írta a Zágon társadalma az Erdélyi Fejedelemség korában című tanulmányt, amelyet Cserey Zoltán történész Zágon – egy székely faluközösség küzdelmes sorsa a határőrség korában című írása követ. Mint kiderült, Cserey Zoltán itt kezdte történelemtanári pályafutását, a szerző a könyvbemutatón a kötetben nem szereplő gazdaságtörténeti adatokat ismertetett, rámutatva, hogy 43 ezer holdas határának köszönhetően Zágon kiemelkedett a többi háromszéki falu sorából. Az erdőkitermelés miatt keskeny nyomtávú vasutat is építettek a barátosi állomásig. Tóth-Bartos András történész Zágon a „kis magyar világ” idején című tanulmányt írta.

Csáki Árpád történész, a kötet szerkesztője a református egyházközség rövid történetét, a református templom építéstörténetét térképezte fel, valamint a római katolikus plébánia történetét írta meg a 19. század közepéig. Kutatásai nyomán kiderült, hogy a zágoni református templomot is az erődített templomok közé kell sorolni, ugyanis a 18. században már védőfalakkal, körülötte vizes- vagy szárazárokkal írták le – hívta fel a figyelmet a történész a könyvbemutatón. Azt is elmondta, Zágonban volt az egyik első orgona Erdélyben, és az is a település rangját jelzi, hogy már évszázadokkal ezelőtt külföldön tanult lelkészek szolgáltak a faluban. Az intézményes katolikus élet újjáélesztésére a 17. században indult kezdeményezés, amely Nagy Mózes nevéhez köthető, viszont a megyében itt maradt fenn az egyik legrégebbi római katolikus anyakönyv. A hitgyakorlás lehetőségeit a helybéli Jankó család udvari kápolnája biztosította, ahol Esztelnekről és Kantából lejáró ferencesek végezték a szolgálatot.

Pénzes Lóránd történész A zágoni római katolikus egyházközség a 19. század második felétől a 20. század közepéig című dolgozatot írta, Cserey Zoltán – Tóth Szabolcs Barnabás Zágon román közösségét mutatta be tanulmányában.

Lőrinczi Dénes történész Zágon oktatástörténetét a kiegyezéstől a 20. század közepéig írta meg. Tóth Szabolcs Barnabás történész a közművelődési és közhasznú egyesületekről írt tanulmányt, a könyvbemutatón beszélt a település művelődési életéről, a jótékonysági tevékenységről, kitért a kötetben nem szereplő, de Zágon életében fontos szerepet betöltő önkéntes tűzoltómozgalomra is.

Kinda István Társadalmi rétegződés és gazdasági élet Zágonban címmel írt tanulmányt, majd ezt követi Nagy Balázs néprajzkutató Zágon a jelenben című írása. A kötet végén a zágoni neves személyek kislexikona (összeállította Nagy Balázs), a török-orosz, valamint a napóleoni háborúban elhalt zágoniak névsora (közzéteszi Cserey Zoltán), valamint a 18. századi pestisjárványokban elhalt zágoniakra vonatkozó történeti adattár (közzéteszi Csáki Árpád) szerepel.

Hozzászólások