November

November Cseperedő

Az erős szél, a hó, a fagy pillanatok alatt „megkopasztotta” az ágakat, az elsárgult levelek még ott tornyosultak a fák alatt, amikor újra kisütött a nap. Cudar időjárással köszöntött be a november.

A víztócsán képződő vékony jégréteg délre megolvadt, és ekkor a verebek azonnal fürdőzni kezdtek. Hárman álltak a kis tócsában, hasukat belemártották, majd szárnyukat rázva továbbították a testükre a vízcseppeket. Úgy fürödtek, mintha nyár lett volna. Végignéztem a fürdőpartit, egyszer volt, hogy annyira eláztatta magát egyik veréb, hogy nem tudott felszállni. Most is alaposan átáztatták tollruhájukat, majd a kerítésre szálltak, ahol azonnal a szárítkozásnak fogtak, és így töltötték el a következő perceket.

Nem vártam meg, míg teljesen megszáradnak, hanem mentem tovább. Széncinegék, fenyőrigók, balkáni gerlék kerültek az utamba. Cinegét nyolcat számoltam meg egy rövid szakaszon. Első látásra egyformának tűnnek, de ha egy kicsit alaposabban megfigyeljük, akkor fel lehet fedezni a különbségeket. Meg lehet különböztetni a hímet a tojótól, ennek egyik jele a sárga színű mellüket átszelő fekete sáv vastagsága: a hímeknél szélesebb a fekete sáv, a tojóknál keskenyebb. Egész télen itt lesznek a környezetünkben, lehet próbálkozni az azonosítással. És aki huzamosabb időt szán a megfigyelésre, annak a többi ismertető jelek is szembetűnőek lesznek majd.

Mikor hazaértem, látom, hogy a kifüggesztett napraforgótányéron több cinege is csüng. Civakodtak, hogy az ízletes olajos magot melyik tudja hamarabb kicsípni. Ahogy lehűlt az idő, két nap alatt bincseltek ki egy tányért.

Kelemen László

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.