Igazi, közösséget megmozgató ünnep lett

Egykor még csak az osztályteremben beszélgettünk a szüretről, befőztünk, kóstolgattunk, énekeltünk, képeken és felvételeken néztünk a „nagyok” felvonulását. Négy évvel ezelőtt mi hívtuk a nagyokat közös ünneplésre, szüreti felvonulásra, táncházba. Idén viszont nem volt erre szükség. A szülőkkel folytatott első megbeszélést követően napról napra bővült a csapat: ült a szekéren párhetes kisbaba és idős nagyszülő, iskolánk és más iskola diákja, volt diákunk, szülők, testvérek. A kapun belül nemigen maradt senki.

A bibarcfalvi iskolánál az elmúlt héten éneklés közben elkészültek lovainkra a nemzeti színekben pompázó kávák, fejdíszek, szalagok. Pénteken lelkes szülők leszüretelték szőlőjüket, almájukat. Ezeket diákjainkkal iskolánk udvarán hagyományosan és modern eszközzel kipréseltük, megkóstoltuk az idei mustot, énekeltünk, táncot tanultunk. A kolléganőkkel elkészítettük a szőlőkoszorút és a bőség kosarait.

Szombaton délelőtt, régi szokás szerint, a megszokott faluvégi helyen gyülekezett falunk apraja és nagyja. A bibarcfalvi borvíztöltöde határában csodálatos képek születtek a székelyruhába öltözött családokról, óvodás és iskolás csoportokról, baráti társaságokról, a cigánycsaládról, végül a mintegy 80 fős csapatról. Közben zenészeink is bemelegítettek, kezdődhetett a felvonulás.

Déli harangszóra hét lovas legény és három leányos, vagyis inkább családos szekér állt meg fejet hajtani a templom előtt. Utcasarkokon csőszbírónk nem a megszokott bálba hívogató szöveget kiáltotta ki, hanem felolvasta az idei felvonulás célját versbe szedve. Ez idő alatt a kosaras asszonyok és lányok gyümölccsel kínálták a falubelieket, akik cserébe adományt tettek a kosarakba. Adományaikkal az óvodás és iskolás gyerekeink tanórai és tanórán kívüli tevékenységeit, segédeszközök és a játszótér felújításához szükséges anyagok megvásárlását támogatják. A csapat nevében minden támogatást nagyon szépen köszönök.

A felvonulás legfontosabb momentuma volt, amikor a templomtérre visszatérve könnyes szemekkel elénekeltük himnuszainkat, majd kicsik és nagyok közösen táncoltunk.

A napot iskolánk udvarán finom falatok és gyümölcslé elfogyasztásával, vidám beszélgetésekkel, tombolázással zártuk.

Azt éreztem, hogy hiányzott már egy ilyen nap a közösség életéből. Fontosnak tartom a közösségi élményeket, azt hogy több nemzedék együtt legyen egy-egy tevékenységen, ünnepélyen (akár az összevont osztályokban). Hiszek a közösség megtartó erejében. Mérhetetlen öröm és büszkeség tölt el, hogy fiataljaink őrizni, megtartani kívánják hagyományainkat.

Hálás vagyok Istenünknek, hogy mindent megadott e jeles nap sikeréhez. Hálás vagyok gyerekeinkért, szülőkért, nagyszülőkért, fiatalokért, falubeliekért és mindenkiért, aki velünk tartott!

Baló Tünde Ibolya, tanítónő