Stratégiai gondok

Az történt a tegnap, hogy a képviselőház három szakbizottságának tagjai – jogi-, közigazgatási- és emberi jogi bizottságoké – egyhangúan leszavazták az RMDSZ törvénymódosító javaslatát, amely a jelenlegi 20%-ról 10-re csökkentené a kisebbségi nyelvhasználatra feljogosító lélekszámi arányt az államigazgatásban. Persze, mondhatjuk, hogy ettől függetlenül az illetékes ház, a parlament felsőháza, a szenátus elvileg még törvényerőre emelheti a kezdeményezést. Vagyis míg a javaslat végig nem fut a törvényhozási procedúra minden állomásán, elméletileg marad még némi esély, kevéske remény az elfogadására. Elméletileg. Mert gyakorlatilag a bizottságban kialakult osztatlan egység a kormánypárt és ellenzéke között aligha ad okot bizakodásra a tervezet jövőbeli sorsát illetően.

(Az gyászos krónika ellenére a szóban forgó bizottsági ülés nem nélkülözte a komikus mozzanatokat sem: a szabad nyelvhasználat jogszabályi korlátainak enyhítése ellen a kisebbségek parlamenti frakciója érvelt a leghevesebben, éspedig a „modellértékű” román kisebbségvédelem mottójával. Szenzációs!)

Ugye, ez a dolog is azzal indult, hogy a szociáldemokrata-liberális kabinet parlamenti és politikai támogatásáért cserébe keresztülsegíti a magyar frakció néhány tervezetét a törvényhozáson. Ehhez képest immár sokadszorra – ugyanazon ismétlődő forgatókönyv szerint, míg a magyar küldöttek eleget tesznek az egyezségnek, addig a másik szerződő fél nem. És ez a rutinná vált csődös stratégia azt a közhelynek számító szentenciát látszik igazolni a magyar szavazók körében, miszerint a Szövetség súlytalan és eszköz híján van akarata érvényesítésekor. A bizottsági szavazás végeredménye is azt jelzi, hogy a Kelemen Hunor által működtetett érdekképviseleti technika semmivel sem több, mint sorozatos kudarcok kronológiai gyűjteménye. A kormánypártokkal való együttműködési szerződés dacára sem képes az RMDSZ érvényt szerezni akaratának. És ha nem képes profitálni egy politikai szövetségkötésből, ha nem tudja betartatni az egyezséget, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy kifizetődő-e továbbra is ezt a stratégiát követni?