A 15. század legvégén tragikus esemény dúlta fel Marosvásárhely mezőváros nyugalmát: egy nyárádszentbenedeki nemes tucatnyi familiárisával és azok embereivel, a történész Benkő Elek szerint egész kis hadsereggel tört rá a városra, és meggyalázta a plébániatemplomot, sőt megölte annak plébánosát. A támadók akkora erővel léptek fel, hogy a város nem tudta megvédeni egyházi emberét. A székely oklevéltár 7. kötetében található dokumentum tartalmazza a peranyag egy részét.

Az eset, akárcsak más hasonlók, arra vezeti rá a történészt, hogy a kollektív nemességet élvező székelység fő tömegei fölött létezett egy olyan magyarországi értelemben is nemesinek nevezhető réteg — előzményei már a 13–14. században kimutathatók—, amely a feudalizálódás úttörőjeként az ősi egység megbontásán dolgozott. A székely társadalom átalakulása tehát korábban megkezdődött, mint eddig hitték, a főemberekből és kiemelkedő közszékelyekből, a beköltöző magyar nemességből kialakult egy maga köré familiárisokat gyűjtő nagyobb hatalmú és gazdagabb réteg, mely sokban hasonlítható az erdélyi vármegyei részén élő nemességhez (de magánbirtoka volt a Székelyföldön is), azzal nemegyszer családilag össze is fonódott.

Ilyenkor is azonban mindig különbséget kell tenni az nemesi birtok és az ún. székely örökség között, utóbbira egészen más, a székely jog szabályai vonatkoztak. Előfordult, hogy a székelységbe beházasodott erdélyi nemes székely örökséghez, pl. lófőséghez is jutott, és ezzel ama joghoz, hogy beválasztható legyen a nemek és ágak megszabott rend szerint „körben járó” vezetői tisztségeibe. A két jogrend, az ősibb székely és feudális magyar tehát egymás mellett létezett, nemegyszer egymásba fonódva. A kliensi viszonyban álló székely azonban sem jobbágy, sem  kimondottan vazallus nem volt, évente egyszer, húsvétkor például – két nagy búzakenyér átadása után – urat válthatott szabad akaratából.

Benkő Elek különben a székelyföldi váraknak és udvarházaknak mint hatalmi központoknak szentelt remek fejezetben is e nemesség meglétére vonatkozó bizonyítékokat lát: …a „kővárak azt sejtetik, hogy a 13–14. századi Székelyföld nem volt olyan homogén, egységes jogállású terület, mint a kora újkoriban, amikor területi egységét csak néhány vármegyei enklávé bontotta meg”.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Gondolatok a könyvtárban

Csodálkozom, hogy a Nobel-díjas Kertész Imrénk nem szerette a házi olvasmányokat, de neki is volt két kedvence: A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok. Itt jegyezném meg, hogy a finn diákok azért sikeresek, mert a kommandó-igéjük a folytatni, és nem feladni. Egy amerikai író szerint a világ nem csak az, amit látunk, hanem amit […]

Az eredeti házasság védelmében

Október 6-án és 7-én Romániában népszavazást tartanak, melynek célja a házasság alaptörvénybe foglalása, mint férfi és nő szövetsége. Alább Szénégető Istvánnak, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye családreferensének, a marosvásárhely-remeteszegi Szent Család templom plébánosának állásfoglalását olvashatják.

Éljenek a bogarasok!

Egy magyar orvos, Oláh Andor, az ötvenes években egy-egy verssel bocsátotta haza pácienseit, majd a következő alkalommal a reumájuk mellett a verset is megbeszélte velük. A bogaras dokit sokan megmosolyogták, de ma a test–lélek együtt gyógyítása már tudományos elvárás. Csak egy apró ötlet kell, egy kis bátorság kizökkenni a megszokott kerékvágásból, hogy az élet kevésbé […]

Autonómia pedig van

Ebben az országban betartják az alkotmányt, kérem. Abban pedig írva van, hogy az egyetemeknek autonómiájuk van, és oktatási politikájukat kizárólag az egyetem vezetése, a szenátus határozza meg. Ezt az elvet, ha a magyar oktatás kiszorításáról van szó, halálosan komolyan is veszik. Így történhetett meg, hogy jóllehet szó szerint benne van a törvényben, nem sikerült létrehozni […]

Nem az ő hibájuk?

A Közüzemek Rt. a csőtöréseket megmagyarázta, és megnyugtatott, hogy tovább is így lesz. A polgármester 2015-os nyilatkozatából idézek: „Köszönöm a kézdivásárhelyiek türelmét. Sok nehézség és rengeteg bosszúság után befejeződött a víz- és csatornarendszer felújítása Kézdivásárhelyen”, amely során 12,1 km vízvezetéket cseréltek ki. A Közüzemek szerint 8,1 km-t. Szerintük vajon mi történt 4 km-nyi vezetékkel? A […]

Félünk, mert veszélyes

A Vasile Goldiș utcában – 22. sz, 15 th. – lakom Sepsiszentgyörgyön, és a tömbházlakók nevében írok. Van egy szomszédunk, aki súlyos pszichés gondokkal küzd. Veszélyes, és nemcsak önmagára, hanem ránk, a szomszédokra nézve is. Az ötvenéves nő a lépcsőházba végzi el szükségleteit, mások ajtaja elé is, éjszakánként ordibál, köveket dobál ki az ablakon, és […]

Tényleg tavasz van?

Ki hitte volna? Én tényleg ilyesmit még nem láttam: az almafa, amelyik idén csak pár gyümölcsöt termett, virágba borult. Még szeptember elején történt, hogy egy-két virág megjelent a szomszédos kertben, kicsi unokám tavaszra gyanakodott, mert hiszen ő úgy tudja – mi is egyébként –, hogy tavasszal virágzik az almafa. És micsoda kép: a fa tetején […]

Szociáldemokrata gyónás

Az október 7-ére tervezett népszavazással a kormánykoalíció arra törekszik, hogy gátat vessen demokratikus támogatottsága fogyatkozásának. És ha már a kormányzati teljesítményüktől erre a pozitív eredményre nem számíthatnak, nem riadnak vissza erkölcsi kérdések napirendre tűzésétől sem. Főleg, ha azok számukra kedvező módon osztják meg a román társadalmat. Bár abszurdnak tűnhet a morálpolitikai fellépés a korrupcióellenes ügyészség […]

Az e heti baki

Ki mondja, hogy a román miniszterelnök nem ismert személyiség nemzetközi szinten? No, nem kiváló gazdasági eredményeivel, nagyszerű diplomáciai érzékével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy hetente nyújt egy produkciót, amin napokig röhög a világsajtó. Hosszasan lehetne sorolni, kezdve attól, hogy összekeverte Montenegró fővárosát (Podgorica) Koszovó fővárosával (Pristina), egy olyan államéval, amelyet amúgy Románia […]

Váradon az ország szeme

Lehet, kissé túlzásnak tűnik ez a megközelítés, de ha azt számítjuk, hogy jelen pillanatban számunkra nincs fontosabb ügy az oktatásénál, akkor ezt nyugodtan kijelenthetjük. Ugyanis a múlt hét végén került sor Nagyváradon a romániai magyar iskolák tanévkezdő istentiszteletére, rendhagyó módon nem a hivatalos tanévkezdés időpontja előtti szombaton, hanem egy héttel később, szeptember 15-én. Ötödik alkalom […]

Szeszélyek

Egyik szombat estétől a következő kedd estig sem egyén, sem csapat nem tanulhat meg futballozni, ez tény. A magyar válogatott mégis „megtette”, tiszteletet parancsoló feljavulást mutatott. Általánosságban pocsék finnországi játék után, alig három nap teltével sikerült legyőzni Görögországot. Ez önmagában is hangzatos eredmény, hátha még az olykor sziporkázó összjátékot és a magyar gólok szépségét is […]

Itt élned állva kell

Románia az az ország, ahol annyi jogunk van, mint egy zsák pityókának. Hogy ezt a kijelentésemet megindokoljam, elmesélem a legutóbbi vonatos élményemet. Amióta ingyenes a vonatozás az egyetemistáknak, nem is kérdés, hogy mivel jutunk el A-ból B pontba. Utaztam már az ország legnyugatibb pontjából a legkeletibbe, többnyire állójeggyel, néha ülőjeggyel is. Adódott nagyon sok érdekes […]

Fertőtlen vakondtúrás

Évek óta halogatom a szót. Most sem azért nyitogatom ablakaimat, hogy onnan kikiabáljak végre erről a dologról, hogy ne hasonlítsak azokhoz, akik szerint hallgatni arany. Még ma is az. És itt, most akarom a korcs népnemzeti álkutyát kiásni. Nem ez a fattyadék az egyetlen az álhazafiak és álírók között, de így ahogy van, mégis kiemelkedő. […]

Jóvátehetetlen hibás lépés

A múlt hét legjelentősebb politikai eseménye az anyaország szempontjából a Sargentini-jelentésről szóló szavazás volt. Szántszándékkal nem használom az „elfogadás” kifejezést, mert az érvényben levő szabályok alapján nem volt meg az ahhoz szükséges kétharmad, mivel a tartózkodásokat figyelmen kívül hagyták. Magyarán csaltak, amint azt többek között a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter és Morvai Krisztina EP-képviselő is […]

Az „egységes” Európa

Kétségtelen, hogy a kelet-európai országoknak összességében hasznuk volt az európai uniós csatlakozásból. Románia valahol a Moldovai Köztársaság szintjén fuldokolna a korrupcióban és gazdasági mocsárban, ha fogcsikorgatva ugyan, de nem fogadott volna el néhány nyugaton bejáratott gyakorlatot, amelyek lehet, hogy rosszak, de jobbak nincsenek. Ugyanakkor bizonyosra mondható az is: nem ilyen lovat akartunk. Mert gyönyörű ugyan […]