Jó kezekben vagyunk!

Január 18-án reggel kilenc órakor, erős mellkasi fájdalmak közepette, egy álmatlanul eltöltött éjszaka után jelentkeztem a sepsiszentgyörgyi sürgősségen. Nem ismertem a szabályokat, így bátortalanul léptem be.

Az első pillanattól, a nyilvántartástól az utolsóig, a dr. Baki-Jákó Lászlóval való beszélgetésig szinte kézen fogva, udvariasan vezettek helyről helyre kivizsgálásra. Az ügyeletes nővér (sajnos, a nevét nem tudom, de lehet azonosítani a dátum alapján) kis tolókocsival (erre nem lett volna szükség) vitt-hozott, de azelőtt gondosan és udvariasan felöltöztetett, mondván, lehet, a folyóson hidegebb lesz, és nehogy meghűljek. A második helyiségben, ahol kikérdeztek, itt is tökéletesen megnyugtató légkörben (fiatal orvos, őszülő rövid haj, sajnos, csak így tudom azonosítani, elnézést) folyt a kivizsgálás. Mindenki tudta, végezte a feladatát.

A váróhelyiség tiszta, megfelelő ágyneművel.

Megérkezett a szakorvos, dr. Baki-Jákó László, aki egy szolgálatban eltöltött éjszaka után is maga volt a megnyugtató magabiztosság. Az alapos kivizsgálás után búcsúzáskor sem felejtett el lelket önteni belém.

Sokan voltunk a sürgősségen, de az ápolószemélyzet mindenkivel szemben türelmesnek és szolgálatkésznek bizonyult. A fogadtatásnak köszönhetően, a nagyon ijesztő és fájdalmas éjszaka után szinte fájdalom nélkül, megnyugodva távoztam haza.

Hozzájuk hasonló egészségügyi személyzetre lenne szüksége az országnak, akik itt maradnak és gyógyítják a szüleiket, és azokat, akik taníttatták, hogy orvosok lehessenek belőlük.

Sajnos, nem volt alkalmam mindenkinek személyesen megköszönni a segítséget – talán ezekkel a sorokkal valamelyest sikerül pótolni.

Csáky Ernő, Sepsiszentgyörgy