Hogyan is köszönjek?

Megmondom őszintén, választanom kell: vagy köszönök, vagy nem köszönök. Román nemzetiségű közeli ismerőseim a megmondhatói, soha el nem mulasztom, hogy rájuk ne köszönjek. Még akkor is, ha netán eldöntöttem, ezt vagy amazt nem tisztelem meg még egy Bună ziua!-val sem.

Ám amit eddig el nem mondtam, most elárulom: sok-sok évre visszapillantva, nem emlékszem, hogy egyetlen személyt kivéve, mások Jó napot!-tal köszöntek volna nekem. Annak dacára, hogy harminc–negyven éve ugyanazt az aszfaltot koptatjuk, időnként még söröztünk is, vicceket mondtunk, egymást ugrattuk. Persze, románul. Mert hát ők még nem tudnak magyarul, szégyellenék, hogy esetleg kikacagjuk. Így hát végeredményben azt sem tudtuk soha megállapítani, hogy ezekre a jó ismerőseinkre vajon ragadt valami a mi nyelvünkből, vagy sem.

Az igaz, idegeneknek nagyon nehéz magyarul megtanulni, sok embernek nincs nyelvérzéke, de hát pár nem akad közülük, aki megemberelné magát, s ha már annyi ideje itt keresi közöttünk a kenyérre valót, hát megmutatná, azért érdekli a mi nyelvünk, ha nehezen is megy? Elfogadják, hogy mi nyekeregjünk esetleg románul, de ők nem akarnak megszégyenülni.

Most, hogy ezek a román civil szervezetek megint hadat üzentek a mi anyanyelvünknek, felötlik bennem, hogy annyi esztendőn át tényleg nem tiszteltek meg, legalábbis engem, egy őszinte magyar Jó napot!-tal. Pedig Ioan Slavici, a remek erdélyi román szépíró sokszor idézett ajánlatát bizonyára sokan ismerik, nem csupán mi! Ha magyar jön veled szembe, köszönj neki Jó napot!, ha szásszal találkozol, Guten Tag!-ot mondj, ha román a szembejövő, Bună ziua!-t.

Egyet elárulok: megpróbálom, hogy ezentúl csak magyarul köszönök a szembejövőknek. Lehet, nem fog menni. Mert én annak idején megtanultam, hogy a köszönéssel sok mindent megoldhatok: tiszteletet, megbecsülést, elismerést. Igaz, a tiszteletnek kölcsönösnek kell, kellene lennie.

A román civilszervezetek engem, magánszemélyt megsértettek, s különösen a Román Pedagógusok Szövetség nyelvünk ellen fellépése elfogadhatatlan és érthetetlen!