A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Facebookos meghallgatás

Lenyűgöző volt nézni, ahogy egy 33 éves fiatalember két napon keresztül, több mint 10 órán át válaszolt a világ egyik legerősebb testületének, az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának Facebookkal kapcsolatos kérdéseire. (Lásd írásunkat a 16. oldalon.) Higgadtan, tisztán, udvariasan, átfogó felkészültségről téve tanúbizonyságot. Pedig egyáltalán nem kímélték, a kérdezők többsége többkilós iratcsomóval érkezett, amit minden bizonnyal […]

Okostelefon, buta emberek

Olvastam, egyes Hargita megyei iskolákban már bevezették, hogy az iskolások a mobiljaikat a tanóra alatt egy dobozba teszik. Mindenképp dicséretre méltó ez a kezdeményezés, mely az oktatásügy minisztérium előírásának hivatott eleget tenni, elvégre a gyerek azért jár iskolába, hogy tanuljon, nem pedig azért, hogy a tanár magyarázása közben a mobiljával babráljon. A mi időnkben még […]

Semmiféle szélnek

Nem volt meglepetés az amerikaiak Szíria elleni támadása. Egyik tavalyi jegyzetemben arról írtam – ugyancsak egy úgynevezett vegyi támadás utáni megtorlással kapcsolatban –, hogy bárki lenne a Fehér Ház lakója, előbb-utóbb meg kellene nyomnia a rakétákat kilövő gombot, mert a kolosszális pénzügyi–katonai szörnyeteg ezt követeli. Én tettelek oda, én irányítalak! Meglepetés talán a bombázások hivatalos […]

Merevgörcsös történelem

Szinte ugyanabban az időben szavazta le a képviselőház a székelyföldi autonómia törvényjavaslatát, és kapta meg a szükséges voksszámot Ioan Aurel Pop, hogy a Román Akadémia elnöke legyen. Hogy mi a kettő között az összekötő kapocs, azt Lucian Boia, a messzeföldön elismert történész a hivatalos román történetírás nagyromán merevgörcsének nevezi. És amíg a Babeş-Bolyai Tudományegyetem nacionalizmusáról […]

Buszjárat, mint a népmesékben

Vagyis hol volt, hol nem volt… A kovásznai városi buszjárattal elsősorban az a bajom, hogy a szolgáltató cégnek még a honlapját sem találni meg, ami 2018-ban elég vicces, mert több adatot meg lehet tudni online egy tarkamacskáról, mint egy sokkal fontosabb, több embert érintő szolgáltatásról. Hosszas tudakozás eredményeként kiderült, hogy a kovásznai polgármesteri hivatal honlapján […]

A rablók barlangjából

Az írás címe és szerzője, Ioan Cismaş nem lepett meg, hiszen ismerhetjük a Marosvásárhelyen megjelenő és bennünket, magyarokat naponta szembeköpő lapot, a Cuvântul Liber-t. Április 12-én az a cím rikolt bagolyként, hogy „Orbán hadat visel az európai békével”. A magyar miniszterelnököt ez a legújabb romániai minősítés nem lepheti meg. Edzett! Kissé latyakos, történelmi áttekintő írás, […]

Álmos elefántok

Van szerencsénk, sőt naponta alkalmunk bejelenteni, hogy a kisebbségi kérdés nem alszik, mert még vannak magyarok meg katalánok, szerbek meg horvátok, bolgárok és románok, akik enyhén szólva ellegetik a kisebbségieknek kimért kenyeret Európában. Azon a földrészen, melyet egyszerű (de nem egyszeri!) belhatalmi döntés folytán egy bizonyos multimilliárdos mikrokisebbség odavetett az ázsiai, afrikai étlen és írástudatlan […]

Pontosítás Fortyogó-ügyben

Az április 11-én megjelent, Folytatódik a fortyogói per című cikkük kapcsán szeretném megosztani a nyilvánossággal a következőket. A 2002/550-es törvény arra kötelezte a kézdivásárhelyi tanácsot, hogy a fortyogófürdői komplexumot eladja akkori bérlőjének, az Incitato Fortyogó Kft.-nek a felértékelt legalacsonyabb áron. Több szakvélemény született: 2005 szeptemberében 891.423 euróra értékelték fel (ezt semmisnek nyilvánította a törvényszék), 2007 […]

Nem hagyhatjuk szó nélkül

Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormányellenes tüntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokatmondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a Fidesz–KDNP pártszövetség elsöprő győzelmét hozó parlamenti választások után került sor. Mint ahogy az is, hogy a választáson csúfos vereséget szenvedő pártok kényszerből lemondott, illetve tisztségben maradt […]

Tavaszi álmok

Vagy nem is annyira álmok, annál valóságszerűbbek? Székelyföldi és anyaországi csapatjátékokra figyelünk az elkövetkezendő napokban és hetekben. A magyar férfi jégkorong-válogatott Budapesten, a Papp László Sportarénában bizonyítaná, hogy élvonalba jutni és a legjobbak között szerepelni ma már nem akkora csoda, mint volt 2009-ben. Az április 22-én kezdődő világbajnokságon az élvonalból érkező Olaszország és Szlovénia, valamint […]

Megint az oktatás

Újabb ellentmondásos intézkedéssel borzolja a kedélyeket a kormánykoalíció. Most az oktatás területén portyáznak jó szándékkal felvértezett seregeik, Valentin Popa miniszterrel az élükön. A sztori röviden az, hogy a következő tanévtől kezdődően a miniszter lefaragott a nagy egyetemi központoknak járó – az ingyenes oktatást biztosító – államilag finanszírozott helyekből, azzal a „nemes céllal”, hogy ezeket a […]

Modortalanok voltak

Nemrég felháborító eset történt velem a kézdivásárhelyi kórházban. Úgy érzem, megaláztak, emberi voltomban sértettek meg azzal a modorral, ahogy velem bántak, ezért is fordulok a nyilvánossághoz a Székely Hírmondón keresztül, hogy az eset senki mással ne ismétlődhessen meg. Édesapámat március 19-én, mentővel szállították a kézdivásárhelyi kórházba, én pedig, amikor bementem hozzá, és meg akartam itatni […]

Mindig van lejjebb

A magyarországi ellenzéki pártok legfőbb sajátossága, hogy egyik sem az, aminek láttatja magát. A Jobbik nemzetinek mondja magát, miközben a világhatalom segédcsapataival paktál, és Brüsszelt úgy állítja be a magyar választók előtt, mint potenciális szövetségest. A „baloldalon” milliárdosok, bankárok és liberális értelmiségiek „képviselik” a munkavállalók érdekeit, úgy, hogy valójában a legkeményebb kizsákmányoló globalista politikát folytatják. […]

Gondolat gondolatot szül

A magyar költészet napjának idei rendezvényei alkalmat kínáltak arra is, hogy magának a költészetnek a mibenlétéről elmélkedjenek a legavatottabbak, a költők. S minthogy hallgatóság előtt, tehát nyilvánosan történt általában a hangos elmélkedés, az elhangzottak a versolvasókban is a költészetet illető gondolatokat ébresztettek. Szerencsés véletlennek tarthatjuk azt is, hogy városunkban az idősebb nemzedék jeles költői mellett […]

Bár egy óvodácskát

Falják a falvakat az évek. Nem adhatok tanácsot én sem az időnek. Megnőnek a csemeték, lomboznak, majd recsegve kidőlnek. Most kell nagy erőnek lenni bennem, hogy nézhessem, vehessem tudomásul ennyi évesen, ahogy a két napja még hófehér szilvafa pici szirmai egy délutáni szellősuhanásban hullani kezdenek, le a friss-friss zöld füvecskére, és aztán nagyot lélegezzek a […]