A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Bérverseny?

Az egyik, visszakézből állandóan „kiátkozott” készruhagyár 2000-2500 lejes nettófizetést ígér lapunkban közzétett hirdetésében a munkavállalóknak. Nem rossz pénz. A reklámból ugyan nem derül ki, hogy milyen munkakörre keresik a „dolgozókat”, sem az, hogy milyen végzettséget, esetleg szakmai tapasztalatot kérnek, és az sem, hogy miként számolják a „napi 8-9 órás munkaidőt”.

Hogyan legyünk népszerűek?

Vannak emberek, akik csak úgy fogadják el az életet, ha a figyelem központjában vannak. Bármit megtesznek a népszerűségért. Nem a patologikus valóságshow-s csodabogarakra gondolok, azok csak a már beteg nézők elméjét turbózzák még betegebbre, hanem közszereplőkre, akik sajnos mindenkinek ártanak.

Egységes magyarellenesség

Az elmúlt napok magyarellenes nyilatkozatait, gyűlölettel telített szónoklatait, valamint soviniszta, fasiszta kirohanásait lehetetlen egyenként elemezni és megválaszolni. Elég azonban közülük kettőt, a volt és jelenlegi államfőét kiragadni annak érzékeltetésére, miként viszonyul a román politikum az erdélyi magyarsághoz, de az ilyenkor elengedhetetlen tanulságok is levonhatók belőlük.

Milyen likból milyen szél!

Hogy mennyire kell a hatalom! Már meg sem lep bennünket határokon innen és túl, hogy eladná, most éppen Băsescu apját anyját fél marék mocskos szavazatért. Amúgy meglettünk volna Băsescu legújabb dühkirohanása nélkül is – úgy is értem, hogy amúgy nélküle is megalázva valánk –, de ez az ötlete, hogy március 15-én mehetünk földünkről s kertünkből Budapestre ünnepelni…

A kisebbségi pragmatizmus védelmében

Azon, hogy a kormányválság hevében a szociáldemokratákkal alkudozó RMDSZ mekkora kőnackó hőzöngést volt képes kiváltani az európer román ellenzékből, igazándiból nincs miért csodálkozni.

Tomori Pál esete a székelyekkel

A székelyek háromkötetes történetében Péterfi Bence ismerteti a betelepedés után kialakult székely társadalom rétegszerkezetét. Idézi Brodarics István, a mohácsi csata történetét megíró korabeli történész véleményét arról, hogy „e harcias és vad nép” – mármint elődeink – közül „senki sem nemes és nem paraszt, mindannyian ugyanazon jog szerint ítéltetnek meg, akárcsak a svájciak”. A szerző telitalálatnak tartja a svájci szabadparaszti világgal való összehasonlítást. (Milyen kár, hogy jelenük viszont eltérő!)

Csapdát állítottak nekünk

Európában és talán a világon is példátlan módon vasárnap a hatalmon lévő román pártkoalíció bizalmatlansági indítványt terjesztett be saját kormánya ellen a parlamentben.

Miért kéne szégyenkezniük a vadászoknak?

Románia az egyedüli ország Európában, ahol a hatóságoknak csupán 4 év leforgása alatt sikerült 5 vadfaj vadászatát betiltani (fajdkakas, hiúz, vadmacska, farkas, barnamedve).

Helyesbítés a levendulás ügyben

Helyesbítés a levendulás ügyben A június 8-i lapszám Tisztelt Szerkesztőség! rovatában jeleztem, hogy Albis határában megdézsmálták a levendulaültetvényemet, a tettesek szekérről szálltak le. Egy többnyire márkosfalviakból és kézdivásárhelyiekből álló kirándulócsoportra gyanakodtam. Nem állt szándékomban, hogy valaki ártatlannak a becsületét megsértsem vagy megbírságoltassam (ezért nem írtam nevet, illetve ezért nem tettem rendőrségi feljelentést), az esetet azzal […]

Kuss az uniónak!

Nincs Európában még egy ország, mely minden háborús vagy békés helyzetben csakis és kizárólag a saját érdekeit tartaná szeme előtt, messzemenő szemtelenséggel minden kisebbség (zsidó, magyar, szerb, német stb.) ellen.

Aki nem lép egyszerre

Átmenetileg patthelyzet alakult ki: az alkotmány védelmét élvező renitens kormányfő dacol pártjával, nem akarván megválni hivatalától, más eszköz híján pedig a szociáldemokrata parlamenti frakció kénytelen bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatni saját, cezariánus miniszterelnökét.

Édes bronz

Pikánsnak ígérkezett a minifutball Európa-bajnokság csehországi (Brünn) kisdöntője, ahol az elődöntők két vesztese, Magyarország és Románia küzdött az éremért. Paprikás alaphangulatot képez nyilván ilyenkor a szomszéd, „baráti” országok közti ősi rivalizálás, ám mégis erősebb ennél a tét sportemberi oldala.

Bukaresti Magyar Élet

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.

Igenis vannak jó emberek!

Az elmúlt pár napban rengetegen írtatok, hogy segíteni szeretnétek a céljaim megvalósításában. Vagyis egy Genium X3 protézis beszerzésében. Nem igazán tudom szavakba foglalni, hogy mennyire hálás vagyok ezért…, de az igazság az, hogy még mindig nagyon kínosnak tálalom, hogy ilyen helyzet alakult ki.

Érvelés helyett nyelvpolitika

Két jogszabály elfogadásától hangos a magyar(országi) közélet. Az egyik a „civiltörvény”, a másik a „lex Taigetosz”-nak csúfolt köznevelési törvény-módosítás. Közös a kettőben, hogy az ellenük irányuló ellenzéki – igen, egységes ellenzéki, a Jobbikot is aktivizáló – támadások alaptalanok, hisztérikusak és hangulatkeltőek.