A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A székely öröme

Húsvét elteltével az erdélyi magyarságot is megfeszítették. Megint! Azt, hogy mennyire kell komolyan venni ezt a lekezelő nyű-szítást, az már lélektani kérdés. Az a bizonyos december 5-i nemes megtagadás után talán mi, székelyek tudjuk a legjobban átlátni a mostani anyaországi helyzetet. Nem vitás: akkor is fájt, most is fáj.

Odavágó

Ismerjük jól a verekedős székely legény esetét, aki a vicc szerint menteni akarván magát, a vallatáskor a hatóság előtt azt mondotta, hogy a „dolog” azzal kezdődött, hogy a koma, azaz a másik visszaütött. Világos hát, hogy az odaütéssel vagy odavágással kezdődik mindig is két fél között a „meccs”, s majd csak erre az akcióra következhet a visszaütés vagy visszavágás.

Méregkeverők importra

Azt értem, hogy az európai mozgásszabadság nevében amennyiben Papadopoulosz úr ínyét csak a spanyol olívaolaj csiklandozza megfelelőképpen, és van rá pénze, hát azt veszi meg – habár saját krétai kertjében a fejére potyognak az olajbogyók.

Tisztelt szerkesztőség!

Ne vizezzük a tejet! A vargyasi gazdák nevében szeretném meg kérdezni F. I.-t, hogy merészel egyáltalán az utcára kilépni? Hónapokig napi 50 l vizet hordott a tejcsarnokba, így kockáztatva az egész falu gazdájának tejét. Mi lesz, ha holnap, holnapután az egész tej itt marad, nem vásárolják fel? Egyáltalán, miért kell odahívni az egyesülethez ezt az […]

A székelyek magyar eredetéről

Kordé Zoltánnal szemben, aki csatlakozott katonai segédnépből származtatja a székelyeket, Benkő Elek régész a másik megoldási kísérlet híve.

Elcsalt választás

Köztudott, hogy Romániában a tolvajlás régi ősnépi szokás. Szaladt itt már el a főkincstárnok az ország valutaalapjával külföldre, foglalta el titokban a fél főutat egy magánépítkező az éppen felhúzott szálloda részére, tüntettek el egy egész flottát, de újabban magánzsebbe vándorolt több iparág értéke, nem egy földbirtok, sőt erdők sora.

Piramis hazugságból

Kimondottan megesett a szívem Nicolae Breban, a 83 éves román akadémikus gondolatait olvasva egy interjúban (Evenimentul zilei, ápr. 18., Florin Saiu készítette). Mondja, három évet dolgozott egy könyvén mostanság.

Erdoğan bajusza és a demokrácia

Akarjátok, hogy ezután minden marcipán fele az enyém legyen, és a másik felét először én rágjam meg, mielőtt ti lenyelitek? Körülbelül ezt a kérdést tette fel Recep Tayyip Erdoğan, Törökország fura ura egy népszavazáson. És az istenadta nép több mint fele ujjongva válaszolta: igen!

Erkölcsi kötelesség

A múltban sem volt ez másképp, felgyorsult világunkban azonban hatványozottan igaz, hogy csak kellő szellemi színvonal és tudásszint birtokában vagyunk képesek korunk nagy kihívásainak megfelelni. Egyénenként és közösségként egyaránt.

Multi kontra kisüzlet

Megnyílt Kovásznán a Profi szupermarket, és több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Elsősorban ugorjuk át azt a tényt, hogy a beharangozott időpont helyett rá két hétre nyitotta meg kapuit, mert mint hallottam, nem voltak rendben az építkezési engedélyek, és ha jól értesültem, még pénzbírságot is kaptak ezért.

Szotyori L. Zoltán és az erdélyi magyarok

Ritkán kap egy facebookos vitában megfogalmazott néhány gondolat akkora nyilvánosságot, mint Szotyori Lázár Zoltán szolnoki jobbikos önkormányzati képviselő és városi elnök néhány dehonesztáló megjegyzése, amit az erdélyi magyaroknak címzett annak kapcsán, hogy szerinte minősíthetetlenül támadta e sorok írója a pártját.

Elsodort álmok

Az elmúlt hétvégi változatos, izgalmas sportesemények és eredmények érdekfeszítő varázsát letaglózta egy tragikus hír. A Retyezát-hegység magaslatainak sziklavilágában, a Peleaga-csúcs közelében lavina sodort el egy alpinista csoportot, a szerencsétlenségben két kamaszkorú gyerek életét vesztette. A hegyes szikláknak csapódva szenvedtek halálos sérüléseket. Mindkét áldozat a világ legjobbjai között szerepelt a 12-18 éves korosztályban a hegymászó, sziklamászó […]

Nyúlságok?

Tegnap-tegnapelőtt még azt mondogattuk, ha képtelennél képtelenebb, a valóságtól elrugaszkodó történésekről, eseményekről, jelenségekről adtak hírt az újságok, hogy a papír sok mindent elbír. Ma, amikor szinte nem tudni, milyen világon vagyunk, amikor a mintha-valóságot már alig lehet megkülönböztetni az igazitól, azt mondhatjuk, ha ugyancsak eredeti (!) képtelenségekkel találkozunk, hogy hát bizony ez is elfér a […]

Útszéli szinten

Valahogy úgy vagyok itthon, ha szemetet látok a járdán, lábam előtt, lehajlok és fölveszem, viszem a legközelebbi szemétvederig. Nincs ebben szerintem semmi különös. Tettem ezt másutt is, ahol általában tiszták az utcák. Nem tehetem Bukarestben, mert ott még a hivatásos utcaseprők se győzik. Itt van például ez a Lazăr Lădariu, a marosvásárhelyi Cuvântul liber főszerkesztője. […]

Viszonylagos elmaradottság miatti elvándorlás

E négy szóban foglalta össze a minapi székely kongresszus egyik csíkszeredai előadója (Lázár Ede dékán) közösségünk és szülőföldünk legégetőbb gazdasági gondját, hozzátéve, hogy e tekintetben az 1902-es második székely kongresszus óta mi sem változott. 115 évvel ezelőtt a bajok gyökerét ugyanúgy határozták meg, és ezek orvoslására próbáltak meg kidolgozni megoldásokat. Hogy ezekből semmi sem lett, […]