A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A kolozsvári ünnepségről

Az 1848-as magyar forradalmat az 1989-es román forradalom vívmányainak köszönhetően ünnepelhetik szabadon az erdélyi magyarok, Temesvártól Nagybányáig, Nagyváradtól Kézdivásárhelyig.

Olcsóbb a magyar útlevél

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa közleményben tájékoztatja az érdekelteket, hogy illetékmentessé vált a 65. életévüket betöltött személyek magánútlevelének kiállítása.

Bűbájos gyilkosok

Feledékeny és naiv teremtmény az ember, szinte várja, hogy becsapják, majd bálványozni is képes azt, aki palira veszi. Bizonyíték a sok szerencsétlen asszony, aki jól tudta, hogy AZ a férfi szélhámos, de hát olyan szépen beszélt… Legyünk őszinték, Dallas-rajongókként ugye, bár pityeregtünk Bobby meg Pamela vállán, szívünk mélyén csak J. R.-t csodáltuk…

Szégyen, amit tettek!

Megdöbbenéssel írom ezt a levelet, meg idegesen is, mert egy olyan életképet kell elnéznünk Nagyborosnyón, aminek párja az életben nem volt. A szép parkunkat tönkretették, a sokéves fákat megcsupaszították. Százévesnél is idősebb hársat és akácot vágtak ki tövestől, pedig a töve is elárulta, hogy milyen régen ültették. És akik ültették, most forognak a sírjukban, mint […]

Versben hámozott világ

Március 21. a költészet világnapja 1999 óta. Nem kell keresgélnem a nagyobbnál nagyobb szavakat, elég, ha annyit jegyzek ide, hogy a költő naponta veszi vállára a legnagyobb terhet azzal, hogy köze van a világ minden terhéhez és szépségéhez. Petőfi szerint, ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a hazának, […]

Oktatni, okítani és nevelni

Egy közösség sorsának alakulását tagjai tudásának és kulturáltságának szintje, illetve gondolkodásmódja határozza meg. Ahol ezt nem tartják szem előtt, ott kockáztatják az elkövetkező nemzedékek jövőjét. Éppen ezért egy társadalom érettségi foka az oktatáshoz és neveléshez történő viszonyulásából pontosan lemérhető. Mindennek tudatában szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Romániában e tekintetben is nagyon rosszul állunk, mert az elmúlt […]

Két angyali hang

Boldogan csicsergő operettekben hallhattuk, de a mai, dübörgő, nehezen elviselhető könnyűzenében is ott a megállapítás, hogy csodák ma nincsenek. Az én sajátos derűlátásomban ezt néha úgy fordítom élőre, hogy nincsenek csodák, mert ma már minden megtörténhet. Mert csak alig pillantott szét maga körül a 21. század, máris elképesztő, hihetetlen, véres, égés szagú útleveleket hamisított a […]

Berde-cipó és szeminárium

A néhai Berde Mózes – aki immár szoborrá merevedve tekint magasról szeretett városára – életéből egy mozzanatot ragadok ki: a köztudottan aszkéta öregúr rendelkezése alapján tekintélyes vagyonából a székelykeresztúri, a tordai és a kolozsvári magyar iskolák diákjainak naponta egy-egy cipót osztottak ki, ezek voltak az akkoriban híres-nevezetes Berde-cipók. Egy cipót! Történelmi esemény volt, még ha […]

„Kicsi szilvafácska, nőj nekem!”

Vasárnap délelőtt kisebb faültetési megmozdulást szerveztünk Feldobolyban. Elültettünk 40 szilvafacsemetét az út mentén, azzal a céllal, hogy majd évek múlva egy gyönyörű szilváson keresztül sétálhassunk be Feldobolyba. A csemetéket a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület vásárolta a sepsiszentkirályi Pinus Siculus csemeteiskolájából. Az ültetésben több mint tizenöten segítettek, név szerint köszönetet szeretnénk mondani Kész Imrének, Nagy […]

A kormány és a sör

A Heineken nevű giga-multi, a világ söriparának egyik legnagyobbja, a sörvilág pazar sokszínűségének elszegényedéséért, homogenizálódásáért, az átlagminőség gyöngülésért nem kis mértékben felelős cég az Igazi Csíki Sör ellen indított pert (amit Romániában meg is nyert), de a magyar állammal találta magát szemben. Így könnyen lehet, hogy többet veszít a vámon, mint amennyit nyer a réven. […]

Mumus a zászló

Torgyán József még földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter korában, bukaresti miniszter kollegájának hívására járt a román fővárosban, de előtte beutazta az országot. Huncutul jegyezte meg, hogy bármerre járt Budapest zászlójával fogadták, még a vasútállomásokat is teleaggatták piros–sárga–kék lobogókkal. Jót nevettünk ezen. Később derült ki, hogy a román hatalmasságokat ez a három szín – Erdély színei, bár […]

Döntőre fel!

Istennek hála, a cím célzata félreérthető a székelyföldi csapatsportokra, sportjátékokra (is) gondolva. A bőség zavarával küszködünk, a korábbi évek szűkösségéhez viszonyítva. Ezekben a napokban a két székelyföldi jégkorongcsapatnak (Csíkszeredai Sportklub, Gyergyószentmiklósi Progym) szurkolhatunk a román bajnokság arany- és bronzmérkőzésein, s ha végül 2., 4. hely lesz belőle, az érmes székely hokisokat akkor is szép számban […]

Az első hóhalom

Mindenre figyel ez a kislány. Azt mondják okos orvosok, hogy sokkal nagyobb a felfogó, elraktározó képességük, mint a felnőtteknek. – Istenem, olyan rövid idő, néhány év alatt meg kell tanulniuk egy életre mindent. És emlékezni, emlékezni… Az anyák csak jót képzelnek számukra, és mindent széppé tesznek, amit megkapnak, megérintenek. Mindebben ott van az anya, az […]

Válasz Bandi Szabolcs „kipakolására”

A Székely Hírmondóban Bandi Szabolcs kipakol címmel megjelent levelet a következőkkel szeretnénk kiegészíteni. Tisztelt Szabolcs! Csak arról feledkeztél el nyilatkozni, és azt megcáfolni, amivel az Átlátszó Erdély szerkesztői vádolnak, hogy te készítetted a felvételt. Miközben magadra öltöd az áldozat szerepét, ne feledkezz meg arról sem, hogy vallomásod szerint azon a szupertitkos beszélgetésen nem volt telefon, […]

Katonai segédnép?

Emlékszem, az osztrák határ menti Őrségben járva rögtön szemünkbe tűnt, mennyire hasonlít az ottani magyarok nyelve, habitusa és népi építkezése például a székelyföldihez, s a turistakalauzok nem is titkolják, hogy Szentgotthárd és környéke valamikor székelyek telephelye volt az oklevelek tanúsága szerint is, s hogy azok leszármazottai ma is ott élnek. Lapunkban nemrég közölt dolgozat részletesen […]