A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Gyarmat Európa szélén

Egyre több román közgazdász sóhajt fel, hogy egy fejlett gazdasággal rendelkező állam eljövetele helyett az ország mindinkább gyarmati sorba süllyed. Az expénzügyminiszter Ilie Şerbănescu például könyvet jelentetett meg erről (Románia, gyarmat Európa szélén címmel), de rajta kívül a fiatal közgazdászok cikkeznek arról, hogy a fejlett államok cégei az öreg kontinensünk e táját gazdasági uralmuk alá […]

Mi mért nem tüntetünk?

Elnéztem, hogy a nagyobb városok: Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. lakói napokig képesek tüntetni a kormány ellen, vagy épp a kormány által módosított igazságügyi törvények miatt. Ezzel jelzik, hogy mindaz, ami Bukarestben történik, nemcsak Bukarest gondja, hanem mindenkié. Ez nem az a helyzet, hogy ők főzték, és egyék is meg, mi is megisszuk a levét, mert […]

Migránsok és menekültek

A magyar kormány „Stop Soros” címen megfogalmazott javaslatcsomagja újabb lépés a jó irányba, akkor is, ha a nemzeti oldalon is egyre inkább hallani olyan hangokat, hogy a Soros-ellenes kampány túl van tolva. Akik így vélekednek, megrekednek a felszínnél, nem látnak a dolgok mélyére. Soros csak egy látható figurája annak a globalista hatalmi képződménynek, mely a […]

Magyar örökségi időben

Más nemzetek emléknapjának, himnuszának is mind megvan a maga története. A magyar kultúra napja január 22., és egyben – a nemzeti kultúrában – irodalomtörténeti eseményre is emlékeztet. Kölcsey Ferenc (1790–1838) 1823. január 22-én írta le Hymnus című versének végleges változatát. Megzenésítette Erkel Ferenc 1844-ben; sokszor gondolok magamban arra, milyen történelme lenne a magyar népnek és […]

Menjen inkább kidobónak!

Pénteken megállt az élet a vargyasi polgármesteri hivatalban. Megdöbbentő, szégyenletes és megvetendő az, ami már harmadjára történik ott. A könyvelőnő évente megenged magának egy-egy kirohanást. Ha nem ért egyet valamelyik munkatársával, verekszik. Nem tudom, ez hogyan engedhető meg a mai világban. Miért nem megy kidobónak vagy akár birkózóedzőnek? Akkor a felesleges energiáját nem a polgármestereken […]

Felhívás bojkottra

Egy szabályozás értelmében minden diáknak – függetlenül az anyanyelvétől – angolról románra és románról angolra kell fordítania az angol nyelvű tantárgyversenyen. Ezzel megnehezítik a magyar középiskolások helyzetét, hiszen egy idegen nyelvről egy másik idegen nyelvre kellene fordítani már egyetemi szintű feladat. Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan! A magyar középiskolásokat eleve vesztes csatába akarják vinni, hogy […]

A közös imádság felhajtó ereje

Amint a testnek, úgy a léleknek is szüksége van táplálékra, melynek alapját, mint kenyérben a kovász, az Ige képezi. Hiszen van-e, lehet-e bárminek mélyebb szellemi és igazságtöltete, mint Isten kinyilatkoztatott vagy megtestesült szavának? Mi, gyarló emberek a történelem folyamán mégis más-más módon próbáltuk megmagyarázni azt, ami mindig is egyértelmű volt, és értelmezni a nyilvánvalót. Ebbéli […]

Vissza a rendszerbe

Meg nem állhatom megkérdezni magától, Ion Augustin úr, hogy hogy van? Hogy van idekinn? Milyen érzés újból megélni a szabadságot a tiszta nap alatt, az emberek szeme előtt? Hiába, örök érvényű törvény az emberi társadalomban, hogy mind a társadalmi osztályoknak, rétegeknek, mind az egyéneknek le kell gyűrniük a gáncsokat, gátakat ahhoz, hogy szabadok legyenek. Mi […]

Égi rendelés

Azt tartják, szüleit, rokonait nem választhatja meg az ember, barátait viszont igen. Éspedig szabadon. Van valamelyes tudásunk az öröklődésről, de annál kevesebb arról, hogy a baráti kapcsolatok hogyan is jönnek létre. Egyetlen elhatározó pillanat elég ehhez, vagy komoly próbákat kiálló, többrendbéli egymásra találás alapozhatja meg az igazi barátságokat? Esetleg „történelem előtti időkben” gyökereznek ezek, csak […]

Akadémiazuhatag

Aki az erdélyi és romániai magyar sporthíreket valamennyire követi, értesülhetett arról, hogy immár négy népszerű sportágnak is van székelyföldi akadémiája. Vagyis szervezett, összehangolt és módszertanilag előrehaladott utánpótlás-képzése. Elsők voltak a labdarúgók, majd következtek a jégkorongozók, az ökölvívók, a kézilabdázók. Nem lehetetlen, hogy sakkal, szertornával, korcsolyával, sível és keleti küzdősportokkal bővüljön a sor, esetleg tenisszel, és […]

Bruce Willis a kormányválságban

Sokatmondó adatok láttak napvilágot a román médiában, amelyek rávilágítanak a legutóbbi kormányfőváltást övező állampolgári érdeklődés intenzitására. Médiafogyasztási mérések szerint Tudose exminiszterelnök kiszavazását, illetve kormánya bukását az esti főműsoridőben az öt hírtelevízión a tévénézők mindössze 15%-a követte. Ez abszolút számokban összesen 2,7 millió választópolgárt jelent.

Ki adja a kötelet?

Sokszor és sokan próbáltuk, próbálták fölhívni Európa különböző politikai szervezeteinek figyelmét a romániai magyar kisebbségi lakosság üldöztetésére. Pontosan arról volt és van szó, hogy a román belpolitika egész egyszerűen ki akarja kergetni, de legalább elrománosítani kegyetlen kényszerhelyzetben a magyarságot. Európa most talán megnyikkan, amikor Mihai Tudose – ma már – exminiszterelnök egyértelműen akasztással fenyegette meg mindazokat, akik az egykori hagyományos székely zászlót kibontják az ég alatt, és nem csak a sötét kamrában.

Székelyföld valós gondjai

Az alábbi írás a Hotnews hírportálon jelent meg ne sokkal Mihai Tudose volt kormányfő elhíresült nyilatkozatát követően. Dan Tapalaga elemzése (Botos László fordításában) jól tükrözi az „értelmesebb” román értelmiség székelységgel kapcsolatos gondolkodásmódját. Nem árt rájuk is figyelni, mert honi partnerek nélkül vajmi keveset tudunk elérni nagyobb célkitűzéseink közül.

Sietnek, mintha hajtanák

Nem tudom, miért sírnak az emberek a kovásznai körforgalom miatt, hiszen ott sem a körforgalom hiánya a baj, hanem az, hogy egyesek úgy vezetnek, mintha ők lennének az út királyai. És ez a jelenség nem csak Kovásznán áll elő, hanem mondhatni bárhol mifelénk. Meglehet nézni, például Kézdiszentléleken is úgy mennek a falu között, hogy az ember jobb, ha tart magának a macskája mellett egy pótmacskát, illetve egy pótmacska-pótló macskát, mert amilyen sebességhuszárok vannak, nem lehet hosszú jövőt jósolni a kisállatoknak.

Szomorú korondi üzenet

Mások halála mindig figyelmeztet a veszteségeinkre. Nő bennünk a veszteség súlya, ha egy egész nemzeti közösség vesz tiszta inget a temetésre.