A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Púder az arcáról

Különös élmény volt figyelni a romániai magyarság itt-ott reménykedő viselkedését a kampány idején, amikor Klaus Johannis startolt, majd befutott győztesként. A naponta megalázott magyarságtól nem vehette el senki a reményt – hátha a német származású, német anya s apa gyermeke szívére veszi a másik kisebbség sorsát is? Nem ez történt.

Szomorú történet

Egy sír. Háromszintes földalatti kripta, egy háromtagú család végső nyughelye Kézdivásárhelyen. Egyetlen lakója ez év május 21-án költözött be, de a mai napig nem tud csendben nyugodni.

Bagaria van bőven

Ahogy elnézem ezt a kötélhúzást az úgymond „különleges” nyugdíjak körül, eszembe jut dr. Bárányi Ferenc, aki ellenzett mindenfajta különcködést.

A Jobbik és az Ősök Napja

Idén is fergeteges sikert aratott az Ősök Napja, mely páratlan években váltja a páros években megrendezett Kurultájt. Bíró András Zsolt és csapata a semmiből egy százezres látogatottságú, hatalmas élményt adó rendezvényt teremtett, mely évente rengeteg embernek ad intenzív magyarságélményt, nemzeti öntudat-erősödést, tartást, büszkeséget, s bizonyára nem keveseknek ismeretanyag-gyarapodást is a megannyi színvonalas előadásnak, kiállításnak köszönhetően.

Tolnanémediek Nagyborosnyón

Nagyborosnyó örömünnepeket töltött a tolnanémedi (Magyarország) testvértelepülésünk több mint félszáz lakójával. Már Nagyszebennél vártuk, illetve fogadtuk őket, nagy örömmel, szeretettel.

Két keserű tabletta

1. Sakkozom a számítógéppel. Ha én állok rosszul, de van lehetőségem örökös sakkal kihúzni a döntetlent, természetesen megteszem, benne van a játék logikájában, de megfigyeltem, hasonló helyzetben a gép inkább egy gyengébb lépést választ, a saját kárára, csakhogy a játék folytatódhasson. Így van programozva, egy londoni székhelyű cég készítette a kódot.

Az ördög Virginiában

A hétvégi, erőszakba torkolló charlottesville-i zavargások híre bejárta az egész világot. A Virginia-állambéli, csendes egyetemi kisváros utcáin egy szoborvita három halottat és több tucat sebesültet maga után hagyó erőszakba torkollhatott mire észbe kapott a hatóság, és a kormányzó kihirdette szükségállapottal pontot tehetett az események láncolatára.

Szent Lőrinc könnyei s a magyar múlt

A pesti győztes forradalmat követő második napon, 1848. március 17-én vetette papírra Széchenyi a ritka-lelkesült szavakat: „Nékem úgy látszik, mintha ránk, magyarokra elvégre felnyílt volna az ég!”

Egy fiatalodó vasárnap

Csak fölkészülni borotvával, fürdővel… Miközben halk magányban üzemel a mindenséget számba vevő, léleknek nevezett illatos holmi a mellkasban. Lábujjhegyen járt a lakásban is, az udvarban már azt is tudomásul vette ünnepnaponként, hogy amíg elhalad, lelassulnak a verebek is, míg szól hozzájuk.

Kosarasok kosara sok

Érdekes számsor következik: 27-5, 14-11, 23-11, 13-10, 21-14, 13-8, 18-14. Bámulatos sorozat van a számpárok mögött. A magyar U16-os (serdülő) leánykosárlabda-válogatott az Európa-bajnokság 16 résztvevője közül az egyedüli, amely 7 mérkőzésnek mindegyik utolsó negyedét előnnyel zárta.

Székely lakóház a középkorban

Régészek és néprajzosok bajusza bizony összeakadt, mikor a középkori székely hajlékokról alkotott elképzeléseiket egyeztetniük kellett. Amit egyik kiásott, az ugyanis nem talált azzal, amit a másik kikövetkeztetett a maga anyagából.

Negyvenöt év fölött belga

Elkel ebben a rettenetes hőségben a nevetés, a derű, ám lihegések között még az is fárasztó. Na, és jelen esetben nevetségesnek is tűnik. A Magyar Írószövetség (kánikulában Ivó Szövetség a jó humorú pesti szóhasználatban) pályázatot hirdetett a minap Arany János születése 200. évfordulójának méltó köszöntésére, írásművészetének máig aranyat érő példájára stb. A hirdetésnek van azonban […]

Soros itt, Soros ott

Azt kérdi egy erdélyi atyafi a vonaton, hogy most mi van ezzel a Sorossal, a magyarok háza táján nem szeretett ember az amerikai milliárdos. Johannis mellett azonban sok a Soros-fiú, meg -leány, de Romániában a szocdemek mondják azt, amit Orbán Viktor, hogy fel kell számolni az általa létrehozta intézményeket, csak éppen Liviu Dragnea bandájára nem […]

Megfejik a turistát

Mi is voltunk a kommandói falunapokon, és kipróbáltuk a gőzöst. A kérdésem az, hogy a gőzöst működtető egyesület (Asociația pentru Păstrarea Liniilor Înguste din România) miért kér fejenként 15 lejt a 2 kilométeres vonatozásra? Nem beszélve arról, hogy a jegyre 10 lej van nyomtatva, amire golyóstollal rájavítottak, hogy 15 lej. Ez így törvényes? Négy személyre […]

Jelentkezzen miniszternek!

„Drága” névtelenül írogató olvasó! Sajnos, Romániát is olyan emberek vezetik, akik a valóságot nem merik felvállalni, és nem mernek igazságos döntést hozni éppen az efféle személyek miatt sem, mint ön, aki a nevét elrejtve, esetleg tömbházban éli az életét, és onnan védi a medvéket. Olyanok, akik nem az emberek életét, biztonságát, ezek állatait, terményeiket búsulja. […]