A jövő hónapban esedékes Székely Tudományos Kongresszus közeledtével alkalmasnak tartom a pillanatot, hogy emlékeztessek az első Székely Kongresszusra, az 1902-ben Tusnádon megtartottra, pontosabban annak egy ma is figyelmet érdemlő „előhangjára”. Szentkatolna Bálint Gábornak a Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? című publicisztikai írását ugyanis, amely a Székely Nemzet 1901. évi karácsonyi számában jelent meg, ilyen előhangnak tekinthetjük. Ekkora már számottevő műveit megírta, tudományos pályája delelőjére ért az ígéretesen induló, majd a maga tudományos igazáért mindenre kész, az önkéntes száműzetést is vállaló Bálint, de a kolozsvári tudományegyetem tanáraként tevékenykedő nyelvzseni szívesen közölt publicisztikai írásokat a korabeli lapokban.

Többféle hatalom- és rendszerváltás zajlott le az utóbbi száz és valahány évben térségünkben, egyik nagyobb megrázkódtatást jelentett, mint a másik az erdélyi s így a székelyföldi magyarság életében is, mégis érvényes a mai napig a Bálint által a monarchia idején, egy másféle globalizált világban felvetett legtöbb társadalmi kérdés, ezért tartom időszerűnek írása újraközlését. Tehát: Mikor kezdődött a székelység nyomorúsága? Írta dr. Bálinth Gábor, amint alább olvasható:

Némelyek szerint az ötvenes évekkel, amidőn a székely ember megadóztatása kezdődött; némelyek szerint a magyar alkotmányossággal, amikor a Bach-rendszer adója megtízszereződött anélkül, hogy a székely népnek termelőképessége egy cseppel is gyarapodott volna; mások szerint pedig minden bajnak oka az, hogy a székely elhagyta a degetes* csizmát, el saját szőttes öltönyét s túlságosan cifrálkodik. Végre azok szerint, akiket a takarékok és kisegítők kitakarítottak, kisegítettek a falu végére vagy Oláhországba; a főbaj az, hogy a pénzintézetek igen drága áron segítik ki a megszorultakat, akik pedig igen sokan vannak, mert bizony száz székely közül hetvenöt drága kölcsönpénzzel arattat, s ugyanolyan pénzzel fizeti adóját még jó termés idején is, mert akkor kell kevés terményét eladnia, amikor az a legolcsóbb, amit pár hónappal később tízszeres áron kell, hogy megvegyen.

Mindezen okadatolásokban sok a helyes; de a főok szerintem az, hogy a székelység földmívelési és ipari ismerete már régóta a külföldével szemben a kezdetleges állapotban maradt, s így az előrehaladt külföldnek adósává lett. Ez pedig akkor kezdődött, amikor az első selyemszalag, selyemkelme, gyolcs és fejtő külföldről a Székelyföldre jött, amelyek árát az oláhnak eladott bocskor, degetes csizma s egyéb primitív székely iparcikk ára nem födözte teljesen.

Ez a külföldi iparismeretnek való tartozás még csekély volt addig, amíg a külföldön is még inkább a kisipar járta. De azóta, hogy a külföldön a nagytőke és gőzerő egyesek kezébe került, s megindultak a mindenféle gyárak, rabszolgákká tették mindazon népeket, fehéreket és feketéket egyaránt, amelyeknek földmívelési és ipari ismerete primitív volt.

Az egyesek kezében lévő nagytőkének átka, hogy nyomorult rabszolgák nélkül nem létezhetnek. A gyarmatokat kényszerítik a zsaroló anyaországok a robotolásra; a másokat, mint a nem gondolkozó székely-magyar népet, a mindenféle ügynökök szép szerével tették és teszik a külföldi tőke és gyárak rabszolgáivá.

E rabszolgaság alól a székely-magyar népet s többieket is hitem szerint csak a villamos erő átalánosítása fogja megszabadítani azáltal, hogy az egyéni függetlenséget egyedül biztosító házi kisipart föltámasztja.

De hogy ez bekövetkezhessék, életrevaló, gyakorlati ismeret szükséges minden népnek, amely élni akar; ezt a mai községi és városi polgári iskolák nem adják meg. Nem gimnázium kell a Székelyföldnek, hanem svájci ipariskola minél több, mert a klasszikus görög-római tudással még egy rossz faggyúgyertát sem lehet önteni.

* kocsi/szekérkenőcs (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

’56 és ’54

Nemcsak oldott kocsmai és szurkolói beszélgetéseken, hanem komolyabb szakmai eszmecseréken is elhangzott már, sőt akad történész és riporter, aki leírta, hogy amennyiben a magyar Aranycsapat győzött volna az 1954-es világbajnoki döntőben, valószínűleg nincs az 1956-os forradalom. Akik ezt a soha nem bizonyítható feltételezést megfogalmazták, azzal érvelnek, hogy a berni kudarc mélyítette a társadalmi-politikai-ideológiai nyomásból fakadó elkeseredést, ami aztán két év teltén népfelkeléshez vezetett.

A kürtőskalács ízlett, az autonómia nem

Még amikor Traian Băsescu logó tincsű, foghiányos kezdő képviselő volt, és népszerűségnövelőként együtt sörözött az újságírókkal, a magyar újdondászokat mindegyre kérdezte, hogy miért tömörülnek az erdélyi magyarok az RMDSZ zászlaja alá, és miért nem sorjáznak be jó román módjára a különböző pártokba?

Irodalom mint kés az ellenfél hátában

A nyolcvanas években a legmagasabb fórumon döntés született Eminescu összes művének kiadásáról. Természetes dolog, egy zseniális szerzőt teljességében kell megismerni.

A hideg fej

A férfi várakozik a megállóban, hogy az unalmas időt kitöltse, céltalanul bámul hol ide, hol oda. Mindaddig, ameddig a túloldalon a vele szembeni ház ablaka mögött fel nem fedezi, hogy valaki áll és kifelé néz. Úgy tűnt neki, mintha az ott álló nem is nézne valóban semmire.

A sátán ringyói

Sok sajátos vonása van a magyar népnek, akár a többi európainak. A magyarok 1956 októberében, novemberében, a forradalom idején, de még évtizedeken át máig sem értik, a nagyhatalmak miért nem voltak képesek szót emelni a Szovjetunió igájában vergődő magyar forradalom idején – az emberi jogok meggyalázása ellen. Igen, ott volt a szuezi válság, legkönnyebb volt azzal magyarázni a hallgatást, hadd vergődjék vérben a magyar egymaga, aztán majd kiderül, mi lesz.

Szómagyarázat

Én most a hátrányos helyzetről szólok, ám az előtt az életem második felét meghatározó román szólást idézem, a szekuritáte megyei főnökének szájából hallottam. Amikor megkérdeztem, mi bajuk velem, hogy 1982-től még csoportos kirándulásra se engedtek külföldre. Nézett a szemembe, és kérdezte, értem-e azt a román közmondást: néha a száj miatt verik a segget. – Nevettünk, […]

Ünnep a Puskásban

Egy esztendővel ezelőtt csoda született: a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában olyan műszaki kiállítás nyílt, amely kétségtelenül legalábbis a mi vidékünkön páratlan. Ám ne legyünk kishitűek, s nevezzük úgy, ahogyan azt a megálmodói kezdettől fogva emlegették. Mondjuk inkább múzeumnak, hisz a sok év alatt ezerszámra összehordott  alkatrész azóta is a helyén maradt, s lehet, ott is […]

Apró bunkóságok

Olvasom, hogy Magyarországon jól elbántak az Index újságírójával a KFC-ben, pedig csak a panaszkönyvet kérte, mert a kiszolgálás nem tűnt megfelelőnek számára. Sajnos nem kell Magyarországig menni azért, hogy az ember paraszt kiszolgálókkal találkozzon…

Tudják ők, hogy mi jó nekünk

Levette a házbizottság a szenátus plénumának napirendjéről azt a törvényjavaslatot, amely március 15-ét a romániai magyar közösség ünnepnapjává nyilvánította volna. Szerintük nem világos, hogyha március idusa egy olyan nap, amit a világ összes magyarja megünnepel, akkor miért kellene pont ezt a romániai magyarok napjává tenni. Ők csak tudják, hogy nekünk mi a jó. Azt is […]

A napot az égről

A kommunista diktatúrák közismerten nem arról voltak híresek, hogy alkotmányjogi szinten eleget tettek volna egy demokratikus állammal szembeni alapvető elvárásoknak. Azon túl, hogy nem garantálták a párt és állam szétválasztását, azon alapvető állampolgári jogok sem érvényesültek a gyakorlatban, melyek alkotmányszinten rögzítést nyertek. S aki csak rákérdezett erre, az egzisztenciáját vagy akár az életét kockáztatta. El […]

Modortalan asszisztens

Október 3-án szakorvosi küldővel mentem a baróti kórház laboratóriumába vérvételre. Reggel 8.30-kor többen álltunk a nyilvántartó ablaka előtt sorszámért. Az ott dolgozó nő nagyon idegesen kijelentette, hogy a sorszám elfogyott. „Ha a labor fogadja, akkor jó, ha nem, jöjjenek holnap!” A betegek zúgolódtak, hogy ilyen korán elfogyott a sorszám. Az a gond, hogy a hölgy […]

Nyelvi fasizmus

Az új ukrán tanügyi törvény 2020 szeptemberétől életbe lépő 7. cikkelye kimondja, hogy Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv, és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását csak az első négy osztályban engedélyezik, így 5. osztálytól felfelé az anyanyelv kivételével minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Döbbenetes és hihetetlen mindaz, amit ez a jogszabály takar. Ráadásul nem egy […]

Szüreti bál Zágonban

Szombaton, október 14-én ünnepelt Zágon népe. A Mikes Kelemen Művelődési Központ és a frissen alakult Mikes Kelemen Ifjai Egyesület (MKI) közös szervezésében már 10.30-kor elkezdődött a gyülekező a község központjában. Tizenöt lovas és kétszekérnyi fiatal indult el hívogatni Zágon népét estére, a helyi kultúrotthonba tartandó hagyományos szüreti mulatságba. Este nyolckor a Szikrák és Tüzes néptánccsoportok […]

Megismerni a csángó hagyományokat

A Burusnyán Néptáncegyesület szeptember 16-án kiránduláson vett részt egy pályázatnak köszönhetően. Azt szerettük volna elérni, hogy a gyerekek megismerjék a gyimesi csángó néphagyományokat, illetve a környék nevezetességeit. Első megállónkat az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum képezte Gyimesfelsőlokon, ahol Berszán atya fogadott. Gyimesbükkön meglátogattuk a tájházat, ahol a gyerekek sok mindenre rácsodálkoztak. A délután […]

Felebarátunk kése

Vallásháborúkról sokat írtak a történészek, többet, mint amennyi fohász szállott égre felebarátainkért. Ezért is fogadjuk kétséggel a „keresztény Európa” emlegetését óránként. Az ázsiai, afrikai iszlám államok nem áttéríteni akarnak bennünket – hangsúlyozom, a vallásháborúk mindenikének anyagi és politikai, uralmi okai voltak. A mai Európa lakosságának túlnyomó többsége alig se jár templomba. A keresztény Európa egyszerűen […]