A Momentum kampánya a jelek szerint sikerrel járt, összegyűlt sok aláírás, és lehet, hogy a budapesti olimpia álma szertefoszlik. Ügyesek voltak a fiúk, sikerült a közhangulatot befolyásolni. A kapzsiságra alapoztak, mint elődjeik a 2005-ös népszavazáson: miért vegyék el az erdélyiek a pénzünket, mi közük hozzánk?
Ma is, ha megkérdezik az utca emberét, szeretné-e, hogy az olimpiára szánt pénzből inkább minden polgár alanyi alapon (ez a divatos!) kapjon egy méter kolbászt, láda sört, tűsarkú cipőt, Barbie-babát, választani lehet – nos, elsöprő lenne az igenek győzelme.
A momentum pillanatot jelent. Élj most, húzd rá a fogyasztást, magyar, ne gondolj a holnappal! Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tetemes összeget folyósít, és a beruházások – utak, szállodák, stadionok – sok év múlva megtérülhetnek, azt ne nézd! És hogy az annyiszor a vádlottak padjára kényszerített magyar nép megmutathatná a nagyvilágnak, mire képes – ez aztán semmiképpen nem fér bele a momentum-gondolkodásba. Pedig csupán ez a szempont elég kellene legyen akár a veszteség felvállalására is. A szöuli játékok nagy pénzt nem hoztak, de amikor a világ médiája úgy nyilatkozott, hogy ha van egy nép, amely mellett a kínaiak lusták, az a koreai! – az többet számított a koreaiaknak, mint akárhány dollár.
A csak-a-mának-élj felfogás jóra nem vezet. Emlékezzünk, csupán tíz évvel ezelőtt micsoda élvezethajhászat volt: minden utcasarkon olcsó (?) gyorskölcsön, olyan iskolák felújítására dobálták a milliókat, amelyekről jól tudták, hogy rövidesen gyerekek nélkül maradnak, tökéletesen használható bútorzatot cseréltek, a könyvtárakba méregdrága enciklopédiákat vásároltak „hétfőig el kell költeni a pénzt” – alapon. Aztán, ahogy kirobbant a gazdasági válság, Romániában vágtak a legkegyetlenebbül fizetéseket, nyugdíjakat, emberi sorsokat.
Egy bibliai történet rámutat, mennyire nem tanácsos a momentum nyomására döntéseket hozni. Amikor József pátriárka előrelátta a hosszantartó száraz­ságot, azt javasolta, hogy az egyiptomi állam vasszigorral gyűjtse be, és tartalékolja a plusztermést. Ha népszavaztatott volna, az egyiptomiak elherdálták volna azt, és hol lett volna Téba és az alexandriai könyvtár?
A mai egyiptomiak büszkék emlékeikre. Unokáink is megérdemlik, hogy emlékezzenek egy gyönyörű budapesti olimpiára.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Ki kit kér számon?

Istentelenül ledorongolta Cristian Tudor Popescu Simona Halepet a római WTA tenisztornán nyújtott szereplése miatt. A román sajtó mindenhez is értő megmondó-embere szerint hozzáállásával szégyent hozott az országra, mert nem küzdött, mert nem halt meg a pályán, mert megelégedett azzal, hogy megmarad világelsőnek, „kedvetlenül téblábolt”, és ellenállás nélkül asszisztált az ukrán Elina Szvitolina döntőbeli győzelméhez.

Egy orvos impressziói

A IX. Iskolaorvosi Kongresszuson, amely Bukarestben volt megszervezve közel 250 orvos részvételével, az ország minden megyéjéből, most már Kovászna megyét képviseltem tudományos dolgozattal. Kolozsvári, jászvásári, bukaresti egyetemekről jött előadótanárok tartottak értékes előadásokat. Jóleső érzés volt újra együtt lenni azokkal a gyermekorvosokkal, akikkel már 9 éve szervezzük ezt a találkozót. Nagyon sok újdonságot hallottunk, ami a […]

Fordítások és ferdítések

Hetvenes évek, angol dokumentumfilm a román tévé egyetlen csatornáján. A bevezetőben az angol kommentár körülbelül így szól: „az Osztrák–Magyar Monarchia számos nép kultúrájának adott közös otthont.” És a román, írott fordítás? Hogy a nevezett állam kegyetlenül elnyomta a szerencsétlen népeket.

Villanyoltás előtt

„We don´t need no education, we don´t need no thought control” (nyersfordításban: nincs szükségünk oktatásra, nincs szükségünk gondolat-ellenőrzésre) – ezekkel a sorokkal indítja a Pink Floyd rockzenekar népszerű és híres Another Brick in The Wall című dalát. Ki ne ismerné, ki ne hallotta volna! Nos, fogózkodjanak meg, ugyanis az Országos- vagy Nemzeti Oktatási Minisztérium legfrissebb összesítése alapján (értsd. statisztikai adatok) a dalban felvázolt disztópikus világ Romániában lassan már a mindennapi valóság része.

Nem fojtom magamba

Felkeltette érdeklődésünket a május18-i Székely Hírmondó Ne fojtsa magába rovatában a nevét érdekes módon nem vállaló személy hozzászólása. Igen. Erdővidék Múzeuma valóban arról álmodik, hogy őslénytani, paleontológiai gyűjteményét nagymértékű, látványos kiállítássá fejlessze. Ezen szándékunknak nem „egy pár mamutborda, állkapocs és egy törött agyar” az alapja, hanem egy világszenzációt jelentő, mintegy 80 százalékban meglevő masztodon- (nem […]

A múltat végképp…

Egy szóval se mondhatja senki, hogy nem készülünk, nem készítgetnek föl bennünket, itt élő magyarokat a nagy román nemzeti ünnepre, december elsejére. Ugyanis akkor, száz évvel ezelőtt, az első világháború végén gyűlt össze néhány száz, néhány ezer román, és egész egyszerűen bejelentették, hogy Erdély, Bánság, Partium, Máramaros stb., Romániával egyesül… Ismerjük. Azt sose mondják, az […]

Szerény optimizmus

A kollektív öröm épp annyira fontos egy nemzet számára, mint a társadalom alapegysége, a család számára. A magyar nemzetnek Trianon óta ritkán volt alkalma a közös öröm katarzisára, s amikor igen, mint például a bécsi döntések alkalmával, akkor sajnos az öröm forrása történelmi léptékben hamar megszűnt, az első bécsi döntés, a Felvidék zömmel magyarlakta területeinek […]

Száz év ígéret

A címet nem jómagam találtam ki, hanem a román származású amerikai történész, Maria Bucur. Nem mond mást, mint azt, hogy a románok december 1-jén néhány ígéretet ünnepelnek. Például az autonómiát. Az Amerikába kiűzött tudós felfedezett mást is: hogy egy másik kisebbséggel, az asszonyokkal sem bántak úriember módjára a dák felmenőkkel büszkélkedők. Az Osztrák–Magyar Monarchia és […]

Hisztikrácia

Tíz millióért nem adom Budescut, Dică nagy tréner, höhöhöööö, Steaua României, két év múlva elődöntősök leszünk a Bajnokok Ligájában – harsogta Gigi Becali egy hónappal ezelőtt. Most, egy elveszített bajnoki cím után: Dică gyáva, remegett a gatya rajtuk, Budescu közönséges tróger, egy passzt nem képes átvenni, egy millióért vigye, akinek kell. Elnézést, olvasó, hogy újra […]

Oda az igazság?

A változás örök! Az igazság is örök! Mégis egymásnak feszül a kettő, mert az igazság nem változik. Hiába erőltetik, a változ(tat)ás legfeljebb csak elrejtheti az igazságot, és ami helyébe kerül, az csak látszata lehet az örökségnek. Bár a gondosan előkészített látszat óriási tömegeket téveszthet meg, akaratlanul is tévútra terelheti őket, attól még az igazság csak kendőzve lesz, amely alkalom­adtán úgyis utat fog törni magának.

Álmodj, királylány!

A második legnagyobb kínai mobiltelefongyártó cég leállott. Miért? Az USA úgy döntött, hogy Irán rossz fiú, nem szabad vele kereskedni, aki mégis, kap egy körmöst. Nos, az ázsiai cég körmöst kapott, akkorát, hogy inkább lehúzta a rolót.

A szép munka mindennapjai

Szerettem volna elsőként gratulálni Deák Magdolnának a napokban elnyert igen rangos kitüntetésért, de hát ezt minden bizonnyal megtették már a kollégái, valószínűleg a tanítványai is. Persze, nem ért – legalábbis engem nem! – meglepetésszerűen ez a neki ítélt kiválósági cím. Volt alkalmam számos esetben tapasztalni, hogy kiemelkedően jó pedagógus, általa, munkája által kétségtelenül maga a […]

Blöffölt az ügyészség

Tucatnyi évvel ezelőtt az úgymond civil szerveződésekhez tartozók zöme – főleg, miután Monica Macovei, volt kommunista ügyészt kinevezték igazságügyi miniszternek – elkezdte zöngicsélni, hogy a Traian Băsescu akkori elnök ellen felvonulókat, de főleg a szoc-demeseket rács mögé kell zárni. Ha kell kitalálunk okot – mondták, magyarázták nekem is – a lényeg, hogy eltávolítsuk őket a […]

Takarítson, ne kéregessen!

Megkérem a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalt vagy a Gosp-Com Kft-t, vagyis azokat, akik a Molnár Józsiás parkot takarító személyzetet felelősségre vonhatják, hogy nézzenek a körme alá a társaságnak. A minap épp utam volt arra, amikor két zöldmellényes legény, az egyiket látásból ismerem, valami Csabikának hívják, fiatal, kis taknyos, régebb a Millennium Park környékén lófrált, a másik […]

Ablakok éneke

Eláradó reményeké mindig ez az évszak. A behódolás vágya is benne: hódolva hajolni egy-egy ibolyaszál, boglárka fölé, mintha először látnánk ilyent ezen a világon. Esőért imázni, hogy lenne végre bő termése az életnek. Esőért, és félünk ugyanakkor az áradástól. Jaj, miféle szerzet az ember, ha percig is elhiszi tavaszokon, hogy a természeti világ és az […]