A Momentum kampánya a jelek szerint sikerrel járt, összegyűlt sok aláírás, és lehet, hogy a budapesti olimpia álma szertefoszlik. Ügyesek voltak a fiúk, sikerült a közhangulatot befolyásolni. A kapzsiságra alapoztak, mint elődjeik a 2005-ös népszavazáson: miért vegyék el az erdélyiek a pénzünket, mi közük hozzánk?
Ma is, ha megkérdezik az utca emberét, szeretné-e, hogy az olimpiára szánt pénzből inkább minden polgár alanyi alapon (ez a divatos!) kapjon egy méter kolbászt, láda sört, tűsarkú cipőt, Barbie-babát, választani lehet – nos, elsöprő lenne az igenek győzelme.
A momentum pillanatot jelent. Élj most, húzd rá a fogyasztást, magyar, ne gondolj a holnappal! Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tetemes összeget folyósít, és a beruházások – utak, szállodák, stadionok – sok év múlva megtérülhetnek, azt ne nézd! És hogy az annyiszor a vádlottak padjára kényszerített magyar nép megmutathatná a nagyvilágnak, mire képes – ez aztán semmiképpen nem fér bele a momentum-gondolkodásba. Pedig csupán ez a szempont elég kellene legyen akár a veszteség felvállalására is. A szöuli játékok nagy pénzt nem hoztak, de amikor a világ médiája úgy nyilatkozott, hogy ha van egy nép, amely mellett a kínaiak lusták, az a koreai! – az többet számított a koreaiaknak, mint akárhány dollár.
A csak-a-mának-élj felfogás jóra nem vezet. Emlékezzünk, csupán tíz évvel ezelőtt micsoda élvezethajhászat volt: minden utcasarkon olcsó (?) gyorskölcsön, olyan iskolák felújítására dobálták a milliókat, amelyekről jól tudták, hogy rövidesen gyerekek nélkül maradnak, tökéletesen használható bútorzatot cseréltek, a könyvtárakba méregdrága enciklopédiákat vásároltak „hétfőig el kell költeni a pénzt” – alapon. Aztán, ahogy kirobbant a gazdasági válság, Romániában vágtak a legkegyetlenebbül fizetéseket, nyugdíjakat, emberi sorsokat.
Egy bibliai történet rámutat, mennyire nem tanácsos a momentum nyomására döntéseket hozni. Amikor József pátriárka előrelátta a hosszantartó száraz­ságot, azt javasolta, hogy az egyiptomi állam vasszigorral gyűjtse be, és tartalékolja a plusztermést. Ha népszavaztatott volna, az egyiptomiak elherdálták volna azt, és hol lett volna Téba és az alexandriai könyvtár?
A mai egyiptomiak büszkék emlékeikre. Unokáink is megérdemlik, hogy emlékezzenek egy gyönyörű budapesti olimpiára.

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A vesztünkbe rohanunk

Rohamosan csökkenő erdőfelületek és terjeszkedő sivatagok, eltűnő növény- és állatfajok, olvadó jégtakarók és növekvő tengerek, pusztító viharok, bozóttüzek és földcsuszamlások. Íme, néhány, a bolygónkat napjainkban sújtó csapásokból, amelyek okozói mi, magunkat a teremtés koronáinak tartó emberek vagyunk. A légkör széndioxid-szintjének a szén, kőolaj és földgáz elégetése nyomán fellépő emelkedése ugyanis megnöveli bolygónk átlaghőmérsékletét. Ez pedig […]

A dicsőséges csihipuhi

Verik egymást a fiúk, lányok becsületesen! Miután a labdarúgó-csapatok szurkolóinak nem engedik meg a stadionokban a verekedést, az utcai tüntetésekhez csapódnak, és mivel nem szeretik a zsarukat, hát a rendőröknek, csendőröknek esnek. Ők az úgymond huligánok. Hogy a tüntetők közül a vérmesebbje velük alkot egy frontot, az biztos. Sőt, a kődobálásból ilyen helyeken tömegsport lesz. […]

Pofonegyszerű tények

Gyakran agyonbonyolítjuk a gondokat, okoskodásokkal kitapétázott labirintusban kúszunk vakond módra, pedig a megoldás az orrunk előtt van. Példának okáért ez a nagy vita Magyarhonban, az egyetemi úgynevezett genderkutatási szakról. A liberális entellektüellek szerint szétszaggatott nemzetünk számára semmi sem fontosabb, mint a „társadalmi nemek” – üsse kő, az meg mi lehet – körbeszaglása, megvitatása, szivárványos megközelítése. […]

Civil a zsoltár

Nem is próbálom megközelíteni, mostanság egy-egy évben hányszor tör rá városainkra és lakosságunkra az álzene és az őrjöngő áldal. A lakosság kipiheni. Hogy ez a mostani erdélyi ifjúság és lakosság jobb sorsra érdemes, azt állítom. Az erdélyi ifjú és kevésbé ifjú nemzedék 1937. októberében megszervezte a Vásárhelyi Találkozót; nemrég volt (ha volt) megemlékezés arról az […]

A magyar kulturális önrendelkezésről

A magyarság és egyben Európa legnagyobb hagyomány­őrző rendezvénye a Kurultáj, mely a turáni népek törzsi gyűlését jelenti, 2008 óta minden második évben megrendezik. Az idei program a korábbiakhoz hasonlóan színvonalas és sokszínű volt, jeles történészek foglalkoztak szigorú tudományossággal a magyar és a magyarral rokon népek őstörténetének különböző vetületeivel, a nagyszínpadon elsősorban a magyar és a […]

Az emberség élő fogalma

Ha az ember, emberiség új hatalmat akart bevezetni, igyekezett azt minden időben a-tól z-ig megmagyarázni, törvények sövényrendjeivel körülkeríteni, az Új Rendet legfelsőbb hatalommal jóváhagyatni. Onnan és csak onnan lehetett kötelezni az embert, az emberiséget annak elfogadására. És ha nem, akkor következett az Új Világrend(szer) bosszúhadjárata. Kissé fájdalmas Nagy Boldog Asszony, Mária mennybemenetelének, a katolikusok legnagyobb […]

Mi számít törvénytelennek?

Borítékolható volt, hogy az uborkaszezonban fuldokló kereskedelmi televíziók hálás támogatása mellett balhé lesz a diaszpóra által kezdeményezett pénteki tüntetésen. A teljesen elszédült, idétlenül kommunikáló hatalomra ráfér egy kis ébresztő, a gond csak az, hogy valamennyi tüntetés törvénytelen volt. Persze, egy valamit magára adó demokráciában a véleménynyilvánítás szabadsága garantált, annyira, hogy egy utcai tüntetést nem engedélyeztetni […]

A gyerekeimet ki védi meg?

Kezdjem azzal, hogy átlagos hírfogyasztó vagyok, nem nézek televíziót, hiszen arra már sajnálom az időt, de a helyi lapokba, az online újságokba bele-beleolvasok, néha pedig elkövetem azt a nagy hibát, hogy hagyom, rántson magával a kom­ment­áradat. Az egymást szidó, vádoló, köpködő embertársaim megnyilvánulásai láttán mindig elfog az émelygés, a düh, és elkeseredetten csukom le a […]

Hatósági erőszak Bukarestben

Dulakodás, könnygázgránátok robbanása, vízágyúk sistergése, csendőrroham, elszabadult indulatok, gumibotok csattogása, menekülő tömeg, földre tepert emberek, bántalmazott tudósítók, mentőautók szirénázása, lángoló gumiabroncsok és gomolygó füst. Íme, egy kormányellenes tüntetés durva ütlegeléssé fajult mozzanatai. És ezeket nem egy diktatúrában sínylő afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai ország, hanem a demokráciát fennen hirdető Európai Unió területén rögzítették és repítették világgá […]

Szép hetünk volt

Az elmúlt 5-10 nap alatt ismét világraszóló magyar sportsikereknek örülhettünk. Dévai Boglárka aranyérme a szertorna Európa-bajnokságon önmagában szenzációs eredmény, s ha a világbajnokságon sikerül legalább bronzig eljutni, az már olimpiai szereplést érhetne. Amennyiben Dévai Boglárka mellé tényleg érkezne a válogatottba a… dévai központból Olivia Cimpian, nagyon ütőképes magyar csapat alakulhatna szertornában. A rendkívül tehetséges, 17 […]

Szőlőfalu odalett

A Kárpátokban tipegve járnak az istenek. Minden a helyén volt ott a teremtés elején is. Csak gondolj bele! Hogy nézne ki Európa nélküle? Ott megyen az a lány. Tetőtől talpig lány, visszafelé is; de milyen lenne fagylaltozás közben, ha nem lenne meg a könyökhajlata? Na, azért, mert a Kárpátok igenis Európa könyökhajlata, azt nem lehet, […]

Téved, Pop úr!

Nem gondoltam volna, hogy valaha is nekünk kell megvédenünk a gyulafehérvári nyilatkozat szerzőit és a küldötteket, akik közfelkiáltással elfogadták volt 1918. december elsején a sarkalatos dokumentumot. Méghozzá Ioan-Aurel Poptól kell megvédenünk, aki történész és akadémiai elnök létére kontextusából kiragadva értelmezi azt, hogy ellentmondhasson a tusványosi szabadegyetemen ismét elhangzó kijelentésnek. A történész ugyanis azt állítja – […]

Fogytán a kenyér s a türelem

Miért kell minden rosszban benne lennünk? Azért, mert hitvány világban születtünk. Szólok többször a jóságról, annak a vágyáról, de hát a hitványság, aljasság maga a felkiáltójel, mely nem véletlenül hasonlatos a lándzsa hegyéhez. Megértem ma azt is, hogy olvashatom Ceaușescu dicséretét egy román lapban (Cuvântul Liber, 2018. aug. 9.) A szerző, Ioan Cismaș a magyarság […]

Köpködnek és hangoskodnak

Kovásznán is javában zajlik a turistaszezon. A város tele fürdővendégekkel, főleg azokkal, akik kezelési jeggyel érkeznek a városba, azonban hiába van üdülőjegyük, jó modort, azt nem kaptak melléje, pedig nem ártott volna. Azon fajta idős emberekről – szomorú, de való – beszélek – tisztelet a kivételnek! –, akik a legnagyobb nyugodtsággal ülnek a parkban, közbe […]

A megmaradás ábrája

Jönnek, jönnek az egyre szebb leányok, mert ez az élet rendje, s mi gyönyörködünk bennük. A rendetlenségben a duhajok egyre jobban akarván élni, képesek egyik esztendőről a másikra földúlni, szemünk előtt országok s földrészek olyan amilyen harmóniáját. Mi, nemzeti kisebbségbe préselt magyarok alig, vagy alig sem vagyunk merészek beleképzelni magunkat a romániai rabokká fölpéldázott kézdivásárhelyi […]