Az írónő reméli, hogy könyvei megtalálják a maguk olvasóit

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

– Volt-e befolyása gyermekkorának a két kötet születésére? Miből táplálkozik az írói világa?
– Mindenképp hatással volt a kötetekre a gyerekkorom, melyik szerző vonhatná ki magát ez alól? Mivel gyerekeknek írtam, végig ott lebegett előttem (vagy inkább hasalt a kanapén) a kislány, aki reggeltől estig tudott olvasni, ha a körülmények megengedték. Óhatatlanul olyant írtam, ami neki is tet­szene. Ennél konkrétabb hatás volt azonban az első gyermekkötetem, a Fecske utca 12. világára az a nyolcvanas évekbeli Brassó, ahol felnőttem. De nem ám a Fekete-templom árnyékában, hanem a Steagul Roșu elnevezésű munkásnegyedben. Ezt a tapasztalatot kicsit átírtam mai történetekké, de a hangulatot, a tömbházak között kalandozó kölykök figuráit megtartottam. Ezért a gyerekek szülei is magukra ismerhetnek a Fecske utcában, ha közösen olvassák a könyvet.
– Az első kötetben Huba és Fülöp egymásba kapcsolódó történeteivel találkozunk, akár gyermekregényként is definiálhatjuk. Hogyan születtek ezek a kedves történetek?
– Néhány évvel ezelőtt a Brassói Lapokban megjelenő Lurkó mellékletnek voltam a szerkesztője. Ekkor merült fel, hogy a másoktól kért szövegek mellé én is megírhatnám a történeteimet, amelyek valahogy 16 éves korom óta ott pulzáltak bennem. Így születtek az első Huba-történetek, amelyeket aztán továbbírva kerestem meg a Koinónia Kiadót.
– Milyen céllal íródtak? Vagy nem a cél a fontos a meseírásnál?
– Ha a pedagógus szemével tekintek a saját köteteimre, és sajnos ezt a rossz szokást sem tudom elhagyni, akkor azoknak az elemis­táknak írtam az első kötetet, akik éppen elkezdtek önállóan olvasni, és szeretik a hétköznapi történeteket, amelyekben saját élethelyzeteik tükröződnek. Gyerekként én az ilyen jellegű könyveket kedveltem, mert azt kerestem bennük, hogy mások hogyan cselekednének, viselkednének az én helyemben. A Fecske utca 12. kiadása után aztán úgy tűnt, hogy elég ilyen gyerek van még mindig, mert a kötet elfogyott, ami hatalmas öröm egy kezdő író számára.
– Második kötetét kisgyerekeknek írta. Gondolom, ennél a korosztálynál azok a történetek működnek, amelyek ösztönösek. Ha a részletekbe belemegy egy felnőtt olvasó, akár számára is jut mondanivaló. Mit gondol erről?
– A Hátamon a zsákom úgy íródott, hogy a kisfiamon, Jónáson, aki most mindjárt négyéves, élesben figyeltem meg a mondókák sikerét, de azt is, hogy sokszor öncélúan mondogatjuk, morzsolgatjuk ezeket az elemi erőt hordozó rigmusokat. Aztán úgy alakult az éle­tünk, hogy költözni készültünk a már említett tömbháznegyedből, amely a közben lepörgött évtizedek alatt csak nevet, jelleget nem váltott. Falura. A költözés gondolata engem nyugtalansággal töltött el, és szerettem volna a fiam számára is megkönnyíteni ezt a fordulatot. Valami tudatalatti folyamat miatt egy napon reggeltől estig azt sóhajtoztam, hogy „Hátamon a zsákom, hátamon a zsákom….”, s azt vettem észre, hogy minél többször sóhajtozom, minél hangosabban mondom a jól ismert sorokat, annál könnyebb a szívem-lelkem. Akkor döntöttem el, hogy írok egy könyvecskét a költözésről, amelynek ez a címe, mottója és üzenete. Nekem nagyon sokat segített ez a könyv, a fiamnak is, és remélem, hogy megtalálja a maga olvasóit. A városokból most egyre többen költöznek ki a közeli falvakba a tisztább, természetközelibb, csendesebb élet reményében. Az urbánus helyek és szokások elhagyása nem föltétlenül veszteség.
– Állatkák és idős karakterek. Mindkét gyerekkötetben a szereplők részes velejárója. Miért tartja fontosnak ezek jelenlétét? Van ezeknek megfelelőjük az életben?
– A Fecske utca 12.-ben a két főszereplő fiúcska egy cicát fogad örökbe, a Hátamon a zsákomban pedig Pintyőke egy sereg kiskacsával barátkozik össze, „akik” közül az egyik, a legrakoncátlanabb váratlan kalandokba viszi bele a lánykát. A gyerekek és az állatok rokonszenvezése általános jelenség, irodalmon kívül és belül. Az öregekkel más a helyzet. A fejlődés bűvkörében élő világunkban hajlamosak vagyunk lenézni vagy sajnálni őket. Én pedig azt gondolom, hogy ők olyan tudás és készségek birtokában vannak, amiknek mi nem vagyunk, és nem is lehetünk. Ennek a kilesése, megtapasztalása pedig jól jön a mindenkori gyerekeknek. Nekem olyan szerencsém volt, hogy mind a négy nagyszülőmet, Gáll Ferencet és Mariskát, illetve Jobb Gyulát és Elvirát jól megismerhettem, az ő tapasztalatuknak egy részét elsajátítottam Homoródjánosfalván és Városfalván. Brassóban is ráakadtam pár idős emberre, akik életének részese voltam. Most abban gyönyörködöm, hogy a szüleim látásmódja, egész lénye hogyan tükröződik a gyerkőceimben.
– A két kötethez Bódi Kati budapesti illusztrátor készített kedves képeket. Ezek szinte belesimulnak a történetekbe. Hogyan talált egymásra író és illusztrátor?
– Katit a kiadó találta számomra, és találkozásunk igen szerencsés volt. Nekem is tetszenek a rajzai, pontosan arra az egyszerűségre, hétköznapiasságra rezonálnak, amelyhez én ragaszkodtam a történetek megírásakor. Szerintem a gyerekeknek ilyen könyvekre is szükségük van, illetve vannak gyerekek, akik ezt szeretik, az ilyen könyvek miatt válnak olvasókká.
– Lesz még folytatás?
– Nagyon remélem. Az ovisoknak szóló Hátamon a zsákom a tervek szerint egy sorozat első része, amelyben kisgyerekek kalandjairól írok úgy, hogy közben problémás élethelyzetekről is beszélek. Én már teszem-veszem magamban a következő darab mondatait, amelynek munkacíme Egyedem, begyedem tengertánc. Megjelentetése azonban a kiadótól is függ, és az az igazság, hogy most háromhónapos leányom, Zenkő nevelgetése eléggé lefoglal, úgyhogy legalább jövőig várni kell a sokgyerekes család tengeri kiruccanásának történetére. <<

Hodor Enikő

 

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

Bemutatkozik a Road Of Life

A Road Of Life zenekar ez év májusában alakult Kézdivásárhelyen, de már több fellépést tudhatnak maguk mögött. A pop-rock műfajt képviselő együttes tagjai Gáspár Claudius (gitár, ének), Farnas Tamás (dob) és Máté Loránd (hegedű). Mindhárman egyetemisták, és hiszik, hogy a zene az ő útjuk az életben. A zenekar megalakulásáról, eddigi eredményeikről és jövőbeli terveikről kérdeztük Gáspár Claudiust, a Road Of Life frontemberét.

A magyar kultúra egy és oszthatatlan

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette dr. Borcsa Jánost az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke. A kézdivásárhelyi irodalomkritikus, irodalomtörténész, az Ambrózia Kiadó alapító vezetője – öt erdélyi társával együtt – szeptember 18-án Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán vehette át kitüntetését a Kárpát-medencei magyar kultúra feltérképezését és népszerűsítését szolgáló publikációs tevékenysége elismeréseként. Dr. Borcsa Jánost, lapunk munkatársát a díjról és színes munkásságáról kérdeztük.

Érzések hat húron

A kovásznai városnapok egyik kiemelkedő koncertjét a magyarországi thrash metal színtér meghatározó csapata, a Moby Dick adta. Mentes Norberttel, a Moby Dick és a nemzeti rockot játszó Hungarica együttesek dalszerző-gitárosával a koncert előtt beszélgettünk múltról és jövőről.

„Kicsúfoltak a nevem miatt”

Véget ért a 75. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, amelyen Szőcs Petra Déva című első nagyjátékfilmje a Biennale College Cinema szekcióban mutatkozott be. A film az árvák sorsáról, a kirekesztésről, de a barátságról is szól, és háromszéki vonatkozása is van, két szereplője is háromszéki: Fatma Mohamed sepsiszentgyörgyi színésznő és az árkosi Nagy Csengelle. A filmfesztivál után Fatma Mohameddel beszélgettünk a filmbeli szerepéről.

Kovásznától Zangláig

A kovásznai 23 éves Konnát Árpád a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetének harmadévet végzett hallgatója a népvándorlás-középkor szakon. A Csoma Szobája Alapítvány keretében egyedüli Kovászna megyeiként négy hetet önkéntesként dolgozott Zanglában, ahol Kőrösi Csoma Sándor egy évet és négy hónapot töltött el. Zanglai tartózkodásuk alatt különféle izgalmas kalandokban volt része, találkozhatott a dalai lámával, és egy földcsuszamlást is szerencsésen túlélt. Ott szerzett tapasztalatairól és élményeiről ma 18 órától a kovásznai művelődési ház Ignácz Rózsa-termében tart vetített képes előadást. Mi ezt megelőzően faggattuk.

Lappangó kézirat

A népéletet a maga igazi valójában és mélységében, különösen, ha az ideológiák torzításaitól zajos huszadik századot nézzük, soha nem ismerhetjük meg eléggé. Öröm, ha lappangó népi emlékiratok kerülnek elő, a néphez legközelebb álló tanítók és papok tollából születettek még beszédesebbek lehetnek. Telitalálatnak tűnik a Székely Nemzeti Múzeum és a Pro Havadtő Egyesület kiadásában most megjelent, dr. Kinda István által szerkesztett antológia, a Kispalástos küzdelem (1887–1966) egy nagyon jó tollú székely lelkész és pedagógus, Nagy Sándor írásaiból. A szerkesztővel beszélgettünk.

Orbán Viktor fia Kézdivásárhelyen

Július 29-én a magyarországi Felház mozgalom csapata tartott imanapot és dicsőítő alkalmat a kézdivásárhelyi Bujdosó vendéglőben. A 2015-ben alakult mozgalom egyik vezetője Orbán Viktor fia, Gáspár, aki a focikarrierjét megtörő sérülés után, egy afrikai önkéntes tevékenység során került közel Istenhez. A mozgalom céljairól és működéséről, hitről és jövőbeli tervekről beszélgettünk Orbán Gáspárral és Biegelbauer Pállal, a mozgalom egyik tagjával.

Kis helyen nagy nemzeti élmény

Kétezer kilométer néhány kézfogásért. Van ilyen, különösen szerelmeséknél. Maradjon vélük is a tisztelet! Töprengő magyar nyugdíjas, fölemelt ujjal, azt is kiszámítaná, hány ezer kilométert kellett karddal, íjjal a kézben megtenniük a magyar csapatoknak, népnek, míg eljutottak, na nem egy hét alatt, mondjuk Székelyföldre, Csehétfalvára, immár hét országban közismert emberünk, Balázs Antal szülő- és fölnevelő falujáig. Évtizedek óta sepsiszentgyörgyi lakos. Fafaragó, lelkes fákat készített az 1849-es aradi vértanúknak is többek között Sepsiszentgyörgynek, népének. Nemrég vitte a mostani Szlovákiába, a magyar felvidékre munkáit, mindössze egyezer kilométerre.

Tolsztoj hódította meg

A fellebbezések után új sorrend alakult ki a Kovászna megyei érettségizők listáján, ahol az első helyet 9,72-es átlaggal Fazakas Réka vette át. A Mikes Kelemen Líceum reál szakos diákja magyar irodalomból kapott 9,1-es jegyét óvta meg, és 4 tizedpontos emeléssel lett a magyar tagozatosok legjobbika. Telefoninterjúnk azután készült, hogy háromórás sorban állás után Kolozsváron beiratkozott a magyar–orosz szakra.

Együtt erősek vagyunk

Dr. Lomnici Zoltán jogásszal, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű civilszervezet vezetőjével kis híján egy esztendeje beszélgettünk, a Gelencén tett látogatása alkalmából. Az akkor elhangzottak pedig mára sajnos még időszerűbbé váltak.

Nyertes stratégiája volt

Az idei érettségin a megyében a magyar tagozatosok legjobbjának 9,65-ös átlaggal Sebestyén Krisztina, a Székely Mikó Kollégium Dálnokból ingázó diákja bizonyult. Amint elmondta, a maga 9,40 körüli év végi átlagával ő csak közepes tanulónak számított a matematika-informatika profilú osztályban, elsőségének híre tehát meglepő, hihetetlen és felfoghatatlan volt számára.

Tíz év – tíz kérdés

Június 20-án volt tíz éve annak, hogy Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnökeként letette a hivatali esküt. A kerek évforduló apropóján a legutóbbi, Kézdiszentléleken tartott megyetanácsülés után kértük fel számadó interjúra. Nem csak arról beszélt, mire büszke és mit bánt meg, többek között az ideális politikus robotképét is megrajzolta számunkra.

A történelemből merítő regényíró

Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.