Az írónő reméli, hogy könyvei megtalálják a maguk olvasóit

Gál Andrea brassói születésű író, kutató, szerkesztő, tanár, és amiről faggattuk, az a két gyerekkönyve: a Fecske utca 12. (Koinónia Kiadó, 2016) és a Hátamon a zsákom (Koinónia Kiadó, 2017) körül fogalmazódik meg. Mindkettő vonzereje abból ered, hogy a hasonló élethelyzetű gyerekek könnyen azonosulhatnak az azonos korú szereplőkkel.

– Volt-e befolyása gyermekkorának a két kötet születésére? Miből táplálkozik az írói világa?
– Mindenképp hatással volt a kötetekre a gyerekkorom, melyik szerző vonhatná ki magát ez alól? Mivel gyerekeknek írtam, végig ott lebegett előttem (vagy inkább hasalt a kanapén) a kislány, aki reggeltől estig tudott olvasni, ha a körülmények megengedték. Óhatatlanul olyant írtam, ami neki is tet­szene. Ennél konkrétabb hatás volt azonban az első gyermekkötetem, a Fecske utca 12. világára az a nyolcvanas évekbeli Brassó, ahol felnőttem. De nem ám a Fekete-templom árnyékában, hanem a Steagul Roșu elnevezésű munkásnegyedben. Ezt a tapasztalatot kicsit átírtam mai történetekké, de a hangulatot, a tömbházak között kalandozó kölykök figuráit megtartottam. Ezért a gyerekek szülei is magukra ismerhetnek a Fecske utcában, ha közösen olvassák a könyvet.
– Az első kötetben Huba és Fülöp egymásba kapcsolódó történeteivel találkozunk, akár gyermekregényként is definiálhatjuk. Hogyan születtek ezek a kedves történetek?
– Néhány évvel ezelőtt a Brassói Lapokban megjelenő Lurkó mellékletnek voltam a szerkesztője. Ekkor merült fel, hogy a másoktól kért szövegek mellé én is megírhatnám a történeteimet, amelyek valahogy 16 éves korom óta ott pulzáltak bennem. Így születtek az első Huba-történetek, amelyeket aztán továbbírva kerestem meg a Koinónia Kiadót.
– Milyen céllal íródtak? Vagy nem a cél a fontos a meseírásnál?
– Ha a pedagógus szemével tekintek a saját köteteimre, és sajnos ezt a rossz szokást sem tudom elhagyni, akkor azoknak az elemis­táknak írtam az első kötetet, akik éppen elkezdtek önállóan olvasni, és szeretik a hétköznapi történeteket, amelyekben saját élethelyzeteik tükröződnek. Gyerekként én az ilyen jellegű könyveket kedveltem, mert azt kerestem bennük, hogy mások hogyan cselekednének, viselkednének az én helyemben. A Fecske utca 12. kiadása után aztán úgy tűnt, hogy elég ilyen gyerek van még mindig, mert a kötet elfogyott, ami hatalmas öröm egy kezdő író számára.
– Második kötetét kisgyerekeknek írta. Gondolom, ennél a korosztálynál azok a történetek működnek, amelyek ösztönösek. Ha a részletekbe belemegy egy felnőtt olvasó, akár számára is jut mondanivaló. Mit gondol erről?
– A Hátamon a zsákom úgy íródott, hogy a kisfiamon, Jónáson, aki most mindjárt négyéves, élesben figyeltem meg a mondókák sikerét, de azt is, hogy sokszor öncélúan mondogatjuk, morzsolgatjuk ezeket az elemi erőt hordozó rigmusokat. Aztán úgy alakult az éle­tünk, hogy költözni készültünk a már említett tömbháznegyedből, amely a közben lepörgött évtizedek alatt csak nevet, jelleget nem váltott. Falura. A költözés gondolata engem nyugtalansággal töltött el, és szerettem volna a fiam számára is megkönnyíteni ezt a fordulatot. Valami tudatalatti folyamat miatt egy napon reggeltől estig azt sóhajtoztam, hogy „Hátamon a zsákom, hátamon a zsákom….”, s azt vettem észre, hogy minél többször sóhajtozom, minél hangosabban mondom a jól ismert sorokat, annál könnyebb a szívem-lelkem. Akkor döntöttem el, hogy írok egy könyvecskét a költözésről, amelynek ez a címe, mottója és üzenete. Nekem nagyon sokat segített ez a könyv, a fiamnak is, és remélem, hogy megtalálja a maga olvasóit. A városokból most egyre többen költöznek ki a közeli falvakba a tisztább, természetközelibb, csendesebb élet reményében. Az urbánus helyek és szokások elhagyása nem föltétlenül veszteség.
– Állatkák és idős karakterek. Mindkét gyerekkötetben a szereplők részes velejárója. Miért tartja fontosnak ezek jelenlétét? Van ezeknek megfelelőjük az életben?
– A Fecske utca 12.-ben a két főszereplő fiúcska egy cicát fogad örökbe, a Hátamon a zsákomban pedig Pintyőke egy sereg kiskacsával barátkozik össze, „akik” közül az egyik, a legrakoncátlanabb váratlan kalandokba viszi bele a lánykát. A gyerekek és az állatok rokonszenvezése általános jelenség, irodalmon kívül és belül. Az öregekkel más a helyzet. A fejlődés bűvkörében élő világunkban hajlamosak vagyunk lenézni vagy sajnálni őket. Én pedig azt gondolom, hogy ők olyan tudás és készségek birtokában vannak, amiknek mi nem vagyunk, és nem is lehetünk. Ennek a kilesése, megtapasztalása pedig jól jön a mindenkori gyerekeknek. Nekem olyan szerencsém volt, hogy mind a négy nagyszülőmet, Gáll Ferencet és Mariskát, illetve Jobb Gyulát és Elvirát jól megismerhettem, az ő tapasztalatuknak egy részét elsajátítottam Homoródjánosfalván és Városfalván. Brassóban is ráakadtam pár idős emberre, akik életének részese voltam. Most abban gyönyörködöm, hogy a szüleim látásmódja, egész lénye hogyan tükröződik a gyerkőceimben.
– A két kötethez Bódi Kati budapesti illusztrátor készített kedves képeket. Ezek szinte belesimulnak a történetekbe. Hogyan talált egymásra író és illusztrátor?
– Katit a kiadó találta számomra, és találkozásunk igen szerencsés volt. Nekem is tetszenek a rajzai, pontosan arra az egyszerűségre, hétköznapiasságra rezonálnak, amelyhez én ragaszkodtam a történetek megírásakor. Szerintem a gyerekeknek ilyen könyvekre is szükségük van, illetve vannak gyerekek, akik ezt szeretik, az ilyen könyvek miatt válnak olvasókká.
– Lesz még folytatás?
– Nagyon remélem. Az ovisoknak szóló Hátamon a zsákom a tervek szerint egy sorozat első része, amelyben kisgyerekek kalandjairól írok úgy, hogy közben problémás élethelyzetekről is beszélek. Én már teszem-veszem magamban a következő darab mondatait, amelynek munkacíme Egyedem, begyedem tengertánc. Megjelentetése azonban a kiadótól is függ, és az az igazság, hogy most háromhónapos leányom, Zenkő nevelgetése eléggé lefoglal, úgyhogy legalább jövőig várni kell a sokgyerekes család tengeri kiruccanásának történetére. <<

Hodor Enikő

 

Névtelen hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Facebook hozzászólások:

Ajánló

A történelemből merítő regényíró

Voloncs Attila a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákja. Mindössze 18 éves, de már elmondhatja magáról, hogy publikált szerző, hiszen nemrég jelent meg Virágok esztendeje című történelmi regénye, amelynek cselekménye az őszirózsás forradalom idején játszódik. A tehetséges fiatal szerzőt a kötet születésének körülményeiről, az irodalomhoz kötődő viszonyáról és jövőbeli terveiről kérdeztük.

Interjú Adrian Ordeannal, a Compact B gitárosával

Az idei Szent György Napok egyik sztárfellépője a tavaly újraalakult Compact B volt. A koncert előtt Adrian Ordean gitáros-zeneszerző-producer-hangmérnökkel egyebek mellett a huszonkét évvel ezelőtti kilépésről, a Paul Csucsival zajló pereskedésről, a zenekar idei terveiről és szólóalbumáról is beszélgettünk.

Csuklógyakorlat ködben

Deák Magdolnát, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző magyar nyelv és irodalom, pedagógiai kommunikáció és módszertantanárát választották az Év tanárának szombaton, Budapesten, a Magyarság Házában tartott ünnepségen. A kilenc jelölt közül további két anyaországi és két külhoni magyar pedagógus részesült a kozepsuli.hu oldal által alapított elismerésben. Deák Magdolna a kooperatív tanulási módszereket dráma- és élménypedagógiai módszerekkel ötvözi. Vallja, hogy minden negatív dolog pozitívvá alakítható. Vele készült interjúnk során egy türelmes, lelkes pedagógus nevelési elveibe, innovatív tanítási módszereibe nyerhettünk betekintést.

„Ragaszkodom az autentikushoz”

A kovásznai születésű Teleki Aranka egyéni népviselet-kiállítása május 25-ig látogatható a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában. Az alábbi beszélgetésben egyebek mellett a kezdetekről és a tervekről is kérdeztük a Kézdivásárhelyen élő és alkotó ruhatervezőt és -készítőt.

A bizalom a legfontosabb

Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987-ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről.

Orvosból lett író

A kovásznai dr. Török Sándor (írói nevén Török Samu) 78. életévében jár, és 48 évet dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de most is rendel, mert nem pihenhet. Úgy érzi, tenni kell valamit, ezért alig két éve nekikezdett megírni a saját humoros-tanulságos történeteit, amikből két kötet már meg is jelent, egy harmadik pedig kiadás előtt áll.

Az orgona lordjai Háromszéken

Rákász Gergely koncertorgonista Lords Of The Organ II. című műsorával nyolcállomásos Erdélyi körútra indul. Az április 22-én, vasárnap Sepsiszentgyörgyön és 26-án, csütörtökön Kézdivásárhelyen koncertező művésszel egyebek mellett a turné koncepciójáról, a látványkoncertről és a művészetet a ripacskodástól elválasztó határról beszélgettünk.

Lelki kapcsolatban Erdéllyel

Ma 19 órától a sepsiszentgyörgyi Krisztus király katolikus templomban, vasárnap 19 órától pedig a kézdivásárhelyi Vigadóban koncertezik a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Sebestyén Márta népdalénekes, aki ezúttal Andrejszki Judittal, a magyar régizene-műfaj jeles képviselőjével lép fel. A virágnak megtiltani nem lehet című tavaszköszöntő műsorukban a népzene és régi zene rejtett összefüggéseit boncolgatják. A magyar népdal nagyasszonya telefonon adott exkluzív interjút lapunknak.

Nemzeti ügyekben összezárni

Három hónappal a benyújtása után, a román parlament közigazgatási bizottsága kedden napirendre tűzte, majd vita nélkül elutasította a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülésen meghívottként jelen volt annak előterjesztője, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő is, akivel a történtekről Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk.

A hit Isten ajándéka

Nemzetközi kihatású kezdeményezésre adott igenlő választ február 20-án a Magyar Országgyűlés, kimondva, hogy január 13-a legyen ezentúl a vallásszabadság napja. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a testvéregyházak terjesztették elő a javaslatot a nemzet parlamentje elé, mely példás összefogásra buzdította annak pártjait. Miben áll ennek fő világnézeti és politikai tartalma, milyen közösségi mozgatórúgók állnak mögötte? – kérdeztük az előterjesztés egyik fő kezdeményezőjétől, Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkésztől, az Erdélyi Unitárius Egyház közügyigazgatójától.

Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.

Hobbiból lett karrier

A sepsiszentgyörgyi, 20 éves Forró Csongor a Mikes Kelemen Elméleti Líceum matek–infó szakán végzett, és alig több mint egy éve ragadott kamerát. Ma már több mint 200 ezer követőnek, főleg fiataloknak készít tartalmat Cresser néven a világ legnagyobb videomegosztóján, a YouTube-on. Célja, hogy szórakoztassa vagy épp nevelje azt a nemzedéket, amelyik már nem a tévében keres néznivalót, hanem interneten követ youtubereket, köztük Cressert.

„Apukámtól ered az egész”

A magyarországi Balogh Roland 2009-ben Montreux-ben a jazzgitár-verseny győztese lett, 2015-ben New Yorkban második helyen végzett a Wes Montgomery gitárversenyen, majd 2016-ban a Los Angelesben rendezett Six String Theory Competitionről hozta el a gitár kategória díját és a fődíjat. Ikertestvérével, Balogh Zoltán billentyűssel alapították meg a Finucci Bros Quartettet, amelynek legutóbbi kézdivásárhelyi koncertje után beszélgettünk a fiatal gitárossal.

A kortárs költészet él és virágzik

Sárkány Tímea Kézdivásárhelyen született, jelenleg Kolozsváron él. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar és összehasonlító irodalom szakán végzett 2017-ben. Mesterképzését a BBTE kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok szakán kezdte. Egy tea mellett beszélgettünk pályájáról, verseiről, irodalmi meglátásairól.

Ha sokat kapunk, vissza is kell adni

Ambrus Attilával, az Antal Nimród rendezte A Viszkis című film sepsiszentgyörgyi bemutatója után, a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében megtartott közönségtalálkozót követően beszélgettünk.