Tettünk egy lépést

Nem volt az autonómia-statútum alsóházi vitája olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. Arra aligha számíthattunk, hogy a román képviselőház több mint háromszáz nem magyar tagja közül legalább 150 esti bibliaolvasás után másnap arra ébred, hogy ez az autonómia üdvös és jó dolog, és lelkesen megszavazzák a plénumban. De: leseperték az asztalról a statútumot, Magyarellenes hangulat és egyéb címek sem hiszem, hogy indokoltak lennének.
Tettünk egy lépést előre. A közigazgatási bizottságban ugyan vita nélkül elutasították a tervezetet, ám az emberjogi bizottságban meghallgatták az érveket, és voltak – az öt nem magyar képviselőből hárman –, akik tartózkodtak. Kis lépés, de lépés.
A plénumban is el lehetett mondani az érveket, amelyek konkrétak, logikusak és szilárdak. Az ellenérveket is, amelyek általánosak, homályosak és semmilyen alapjuk sincs. Mert azt a maszlagot, hogy ilyen Európában nincs is, hogy ez ellentmond a nemzetközi jognak és az Európai Unió alapelveinek, azt egyre nehezebb lesz eladni.
A vita, az előzmények ismeretében, akár civilizáltnak is nevezhető. Akármilyen rosszul és népszerűtlenül hangzik, ismét a szociáldemokraták álltak a legnormálisabban az ügy mellé. Elutasították, de nem játszották el, hogy elviszi őket a szívroham, mert a szent román parlament plénumában az autonómiáról beszélnek. Kis lépés, de lépés.
Mindezekhez, persze, kellett az, hogy a tervezet ott legyen a parlamentben. Javára írható a magyar képviseletnek, hogy némi fogcsikorgatás után felsorakozott a Székely Nemzeti Tanács tervezete mellé, amellyel több pontban nem ért egyet. Éppen ezért talán igazán elérkezett az idő, hogy tényleg találjanak egy közös nevezőt, hogy egy, csak egy tervezet legyen, amelyet mindenki felvállal, magyar, román és legalább angol nyelvű fordítása minden felelős magyar vezetőnek állandóan a táskájában van, amelyet mindenütt, minden alkalommal mond, terjeszt és megismertet román, külföldi (és egyáltalán nem utolsó sorban) magyar környezetben.
Ez is lenne egy lépés. Nagy lépés.