A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Sípoló (b)irodalom

A magyar kultúra napjának ünnepe után Márai Sándor Olyan világ jön… című vészjósló versének üzenete cseng fülembe. Főként, ha korunk fekélyes megnyilvánulásait, nyelvhasználatát kezdjük elemezgetni: legyen az irodalmi, hétköznapi, politikai stb. Túlságosan sok a szópótló sípszó. Takarni próbálja a rusnyát. Negyedszázaddal ezelőtt, ha letegeztem – véletlenül is – a szüleimet, vagy pimaszkodtam a tanítómmal, olyan pofont kaptam, hogy rögtön átalakult a szókincsem.

Indokolatlanul trendivé vált a trágár szavak használata a kisvárosi vagányoktól kezdve, az utca emberén keresztül, egészen az írástudatlan kölykökig. Ez még nem lenne ok az ünneprontásra, de új megvilágítást kapunk, mikor kortárs költők, színészek és politikusok fényez(tet)ik magukat útszéli stílusukkal. Az ocsmány, minden szennyet dicsőítő alkotások mértékessége tehet valakit befutott sztárszemélyé.

Azonos neműek vonzódását, hajnalig tartó, alkoholmámoros kocsmázásokat, bentlakásos orgiákat tálalnak az olvasók elé – velősen, csöpögősen. Lehetne élvezhetően pikáns, erotikus, de nem, ŐK szeretnek „vadulni”. Mert szerintük csak így lehet megnyerni a fiatal korosztályt. És nevelni! Hiszen már érettségi tételeket gyártanak eme szaftos „remekművekből”. A lázas ifjúság pedig ráharap, mert sok lájkot bekebelezhet vele.

A magyar irodalomban a leggazdagabb szókinccsel rendelkező költőnknek, Arany Jánosnak mégsem volt szüksége „durvulni”, hogy nagyságát megmutassa. Illemtelen szavak nélkül is ki tudta fejezni önmagát, mert mindenki azt tudja adni a világnak, ami a lelkében van. Ahogy belül, úgy kívül. A szép szó simogatja a szívet, az ocsmány foltot hagy hordozóján.

Ez ad reményt, hogy mindig lesznek jellemőrzők, akik a valós értékű ünnep megmentéséért hoznak áldozatot. És hogy nem mindenik fiatal fogja nászéjszakáját egy füstös lebujban megélni, másnapos rímekbe faragva homályos emlékkockáit. A kritikusok, pedig ba…zódjanak meg! (Na, ugye, ugye? Mert mire másra gondolhatnánk?!) Babonázódjanak meg, hogy újra átélhessék a magyar nyelv gyönyörűségét!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások