Felhívás!

Hamis. Na és?

A román tévé kettes műsora Claude Chabrol-sorozatot indított. A krimi francia mestere fiatal korában, kihasználva a párizsi „entellektüellek” sznobságát, Hemingway- és Faulkner-dedikálásokat hamisított. (Még nem jött el Michael Jackson és a Pussy Riot magasztos korszaka.) Nem új dolog. A Biblia a nagy Törvénytipróról mondja, hogy „a hazugság minden csalásával” ejti ámulatba a gyerekesen gondolkodó áldozatokat (2 Thessz. 2:10). Trója vára ellenállt a tízéves ostromnak, de a csalóka faló porba döntötte.

A nagy angol filozófus, Thomas Morus nem csak írásaiban nyilatkozott gúnnyal a nagyra becsült kincsekről, hanem azzal is szórakozott, hogy előszeretettel ajándékozott jobbra-balra hamisított ékszereket, még a saját feleségének is. Azok boldogak voltak, ő filozofikusan kuncogott. A mi híres ezermester Bodor Péterünk sem elégedett meg holmi zenélő kutakkal, egy kis maszekolásként jónak látta pénzt hamisítani, ezen tálentumát a bíró urak hóhérkötéllel honorálták, alig szabadult meg.

De ne gondoljuk, hogy a pénzhamisítás magánszorgalmú haramiák kiváltsága! Állami szinten művelték: az angolok az amerikai függetlenségi háborúban gyengítették a jenki dollárt, aztán a franciák frankját, miközben azok éppen forradalommal voltak elfoglalva, Napóleon Oroszországban akart pénzügyi válságot előidézni, és Magyarország is hamis pénzzel próbálta megingatni Trianon főkolomposait. Az akció ugyanolyan volt, mint a későbbi háborús kiugrási kísérlet, vagyis borzalmasan pocsék.

Magas művészeti körökben sem ritka a hamisítás. Egy Han van Meegeren nevű holland festő majmot űzött kortársaiból, olyan „Vermeer”-képet rittyentett. A náci megszállás alatt holland műgyűjtők vagyonokat költöttek van Meegeren hamisítványaiért, nehogy német kézre kerüljenek a „remekművek”. Maga Göring megszerzett egy „klasszikus” művet, van Meegerent milliomossá téve. A háború után megvádolták a csalót, hogy felmérhetetlen kincset szolgáltatott ki az ellenségnek, és halálra ítélték. Szerencséjére megkapta az esélyt bebizonyítani, ő hamisította, néhány hónap alatt még alkotott egy „Vermeer”-t.

Lenyeltük a szójaszalámit, a nyekezolt, miért ne szavazta volna meg a román nép a Kánaánt ígérő PSD-t? Minél hamisabb, annál jobban tetszik. És újra fogjuk szavazni a Bolyait, autonómiát ígérő… na, vajon kit?

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.