Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hajlongó antennák

Egy francia újság, a Le Moniteur annak idején beszámolt Napóleon Elba-szigeti visszatéréséről. Íme, néhány egymást követő cím: Az emberevő elhagyta barlangját; A korzikai rém partra szállt; Bonaparte gyorsan nyomul előre; A császár megérkezett Fontainebleau-ba… És az utolsó: Ő Császári felsége hűséges alattvalóinak hódolatától övezve elfoglalta székhelyét a Tuileriák palotában. Azóta eltelt több mint kétszáz év, de a sajtó nagy része megőrizte szép szokását: hajlik, mint a nádszál.

A bukaresti Antena3 – ugye, emlékezünk – szidta a vezetőket, mint a bokrot, amíg a PSD a kispadról ellenszurkolt. Felelősségre kell vonni azokat, akik a pandémia leple alatt piszkos üzleteket bonyolítottak, oltóanyag, selejtes maszkok stb. Aztán egy szép napon a PSD odaült a kormánykerékhez – valamivel szélesebb is a feneke, mint a másodpilóta PNL-nek, így erősebben ráncigálhatja azt – és az Antena3 úgy megfeledkezett a pandémiás piszkos ügyekről, akár Gábor Zsazsa az első, második és harmadik férjéről, midőn már a nyolcadikat fogyasztotta.

Ellenben a háborús hisztéria első harsonása szerepét vállalta fel, és Radu Tudor személyében naponta veri belénk a frászt, ugyanakkor megnyugtat: nem kell félni, mert a NATO megvéd, csak tessék egy kicsit összepréselődni, mert jönnek (egyelőre) az amerikai és francia katonák. A Digi pedig, amely PSD-t evett nemrég reggel, délben és este, most imádja a PSD-t, mint reklámmacska a Whiskast, egy témája van: Putyin. Ne csodálkozzunk. Jézus elítélésekor a nagy ellenségek, Heródes és Pilátus kibékültek…

És elmagyarázom, hogy mindenki megértse. Ha én a Pintyőke utcában lakom a 25. szám alatt, és velem szemben, a 26. alatt Kovács János nagymenő, aki a Cinege utcában, innen tíz utcával arrébb lakó Sütő János nagymenőnek halálos ellensége, és én hűséget esküszöm Sütő Jánosnak, bérbe adom neki egyik szobámat, megengedem, hogy abban kézigránátokat halmozzon fel, és egy puskát az ablakba helyezzen Kovács János háza irányába, hát ne csodálkozzak, ha Kovács János is célba veszi az én házamat egy még nagyobb puskával. És ha a két kelekótya egy (nem) szép napon összekap, a házamból annyi sem marad, mint az ősmagyar isa por és hamu.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük