Állami engedéllyel

Elkezdődött – mármint Romániában – a magyar nyelvű oktatás különválása. Eme figyelmeztetést olyan súllyal próbálja ejteni, leírni bizonyos Viorel Conțiu a marosvásárhelyi Cuvînt Liber nevű lapban, mint aki rájött végre, hogy tulajdonképpen mitől hámlik a hárs. És visszarepdes a maga szárnyacskáin a 16. századig Erdélybe, Székelyföldre, bizonyítani akarván, milyen idők után mekkorát fejlődött Csíkország, Hargita megye. Mondanám József Attila szavaival, hogy ne szisszenjünk minden kis szilánkhoz, ám Conțiu óriási felfedezései ott maradnak hasmánt a földön, a történelmi pocsolyában, akár a csíki, háromszéki román iparosítás a ’90-es években.
Ami újdonság is lehet, hogy immár Hargita megyét is elárasztják a román sajtó prédikátorai. Mintha Marosvásárhellyel már végeztek volna. A tanügy megosztása is elkezdődött, az igaz, egész Erdélyben. Magam kimondottan örvendenék, ha csak most került volna sor Csíkszeredára, ám nem így van. A magyarság teljes letámadása elkezdődött majdnem száz esztendővel ezelőtt. Kirablással, eltulajdonítással, de még hamarább az ortodox egyházi bankok létesítésével, mert ugye a pénznek nincs szaga.
Hadd idézzek a pehelykönnyű cikkentyű hulladékhéjából a szerző igazolására. „Ami igaz, az igaz, hogy a magyar nyelvű oktatás a román államtól minden támogatást megkapott.” Sunyi kezdeményezés most már Csíkszereda irányába, nehéz ostromra készül a törvényes román állam; így nevezi Conțiu a mostani román államot, melynek a teteje bizony sok helyen beázik. És nem kell csapatmérkőzésekre járnunk, hogy halántékon vágjon a mi idegenségünk fitogtatása naponta; itt most ez ige is hallatik.
„A törvényes román államban növekszik az idegen fajú magyar lakosság, a román állam engedélyével.” Nem hiszem, hogy ezt a történelmi tökmagolást valaha is megszokjuk, noha naponta írják, mondják a magukét román lapjaikban. Amiért most szóvá teszem az ismert szólamot, az az újabb honfoglalási roham. A gyávák, a megélhetési fajgyűlölet szolgái sörsátrakban döngetik a mestergerendákat.