„Semmi nem fog változni”

Amint arról írtunk, a veszélyhelyzetben egyebek mellett engedélyezetté vált a legtöbb háromfős csoportokban történő túrázás, ám a hivatásos túravezetők számára még mindig nem fenékig tejföl az élet. A részletekről Bereczki Barna hegyivezetővel beszélgettünk.

Az elmúlt két hónap a kizárólag külföldi csoportok vezetésével foglalkozó Bereczki Barna számára szakmai szempontból eseménymentes volt. „Március közepétől csendes időszak volt számomra. Túravezetés szempontjából semmi nem történt, hiszen a korábban bjelentkezett csoportok visszamondták az összes túrát. És itt nem csak az elmúlt két hónapra gondolok, egészen nyár végéig egyetlen túrám sincs. Vannak olyan csoportjaim, amelyek »hallgatóznak«, várják, mi történik, figyelemmel követik a szigorításokat, de úgy vélem, legközelebb ősszel, legjobb esetben augusztustól indulhatnak be a túrázások. Természetesen, amennyiben nem következik be a beharangozott második járványcsúcs, amelytől mindenki tart”, osztotta meg lapunkkal.

Hozzátette, az emberek elsősorban nem a betegségtől rettegnek. „Elsősorban nem a vírussal történő megfertőződéstől félnek a népek, hanem az ideutazással, majd a hazatéréssel járó karantén tartja távol őket a túrázástól”. Barnát a kizárólag túravezetésből élő kollégáival szemben mégsem érinti annyira súlyosan a válság. „Másfél éve főállású mérnökként dolgozom egy sepsiszentgyörgyi cégnél. Emellett hivatásos hegyivezetőként és fotósként keresem a kenyerem”, fejtette ki.

A szakembert az ágazatot érintő jövőbeli változásokról is kérdeztük. „A turizmusban lehet, az emberek egy ideig mellőzik majd a nagy buszos kirándulásokat, ám, mivel én kis létszámú (legtöbb 7–8 fős – szerk.) csoportokat vezetek, úgy vélem, amint beindul az élet, minden a régi kerékvágásban megy majd tovább. Hiszen a természetjárók tudják, a túrákon egymás mögött megyünk az ösvényen, nem taposunk egymás sarkára, betartjuk a megfelelő távolságot, tehát semmi nem fog változni.”

A hegymászó a hosszú „böjtölés” után május 16-án végre ismét hobbijának hódolhatott. „A Bucsecs-hegységbe mentünk, a keleti oldalon felmásztunk egy jeges–havas szakadékvölgyön, majd leereszkedtünk egy másikon… maga volt a szabadság!” Megkérdeztük, látott-e más csoportokat, illetve, hogy az emberek mennyire szívlelték meg a veszélyhelyzet idejére vonatkozó előírást, mely szerint a legtöbb háromfős csoportokban történő túrázás megengedett. „Mi voltunk az egyetlen háromfős csoport, öttől tizenhét fős csoportig minden változatban túráztak az emberek”, érkezett a válasz.